Taking back our Love! lrh.

30. rész

Snookival egy poros, homokos kis ösvény genyón sétáltunk már vagy egy órája. A telefonunk GPS-e rendesen megkattant már, nem csak a melegtől, hanem mert itt mucsaröcsögén spórolnak a térerővel is. A nap meg persze hogy ilyenkor süt a legmelegebben, véletlen se akkor, mikor a táborban vagyunk. Nonszensz!
- Mikor érünk már oda? - kezdett Snooki nyűgös lenni, ami egyenlő egy hisztirohammal.
- E szerint a szar szerint még legalább tíz perc. - forgattam a telefonom, hogy betudjam tájolni magunkat.
- Ideje lenne már. - vonszolta Snooki magát utánam.
Több volt, mint tíz perc ugyan, de megérkeztünk a strandra.
- Százholdas pagony Strand? Tuti jó helyen vagyunk? - olvasta fel Snooki a strand nevét.
- Ez egy rohadt gyerek strand! Megőrülök! - ültem le a mellettem lévő nagy kő padra.
- Az Isten rúgka meg! - eddigi legszebb káromkosása volt. De kajakra!
- A felnőtt strand még egy kicsit tovább van. - állt elén egy srác.
Nálam picivel magasabb lehetett, hófehér bőrrel, fekete hajjal benne egy kék tincsel, valami turbán félével a fején, szép kék szemekkel. Szexi!
- Remek! - morogta Snooki fel se nézve a srácra.
- Elkísérjelek titeket? Én is ida tartok. - mosolygott rám az idegen. Helyes idegen.
- Töknyolc. - álltam fel és húztam magam után drága félholt barátnőmet.
- Mason vagyok. - nézett le rám.
- Brooklyn. - mosolyogtam vissza rá. - Ő pedig Snooki. Kicsit fáradt már.
- Tesók vagytok?
- Nem te vagy az első aki ezt kérdezi. De nem, sajnos. Csak legjobb barátnők. - válaszolt végre Snooki is.
Igaza volt Masonnek, nem volt messze a strand.