Taking back our Love! lrh.

11. rész

Időm nem volt reagálni semmire. Ez a kis buzi letámadott! Megcsókolt! Még mindig jól csókol, tény. Dehogy én miért csókoltam vissza, na ez a nagy kérdés.
Lágy volt, szenvedélyes. Rövid volt a csókja, még is hosszú óráknak tűnt. Melegség járt bennem, lehet hogy csak a pia miatt.
- Ne haragudj! - suttogta a homlokomnak támasztva a fejét.
- Remélem tisztába vagy vele, hogy bármelyik pillanatban leszedhetem a fejed. - hunytam le lihegve a szemem.
Ahogy kimondtam, a kezeimet a csuklómnál fogva a fejem fölött megfogta, még véletlen se tudjam kinyírni. Bosszúsan néztem rá, szemeim égtek.

Csezd meg Hemmings! Ezért előrébb hozom a végzeted napját! Élve elfoglak temetni, hallod?! Persze hogy hallja, ha magamban pofázok neki.

Homloka még mindig az enyémet támasztotta. Nem mondom, élveztem, élvezném is, ha nem Ő lenne és nem ebben a helyzetben lennénk. Hallottam szapora szuszogását, meleg, mentolos lehelletét. A csuklóm izzott a kezei alatt.
- Hemmo.. - szóltam hozzá. Bár inkább olyan volt mintha magamba mondtam volna.
- Megbeszéltük, hogy nem hívsz így. Most se bírtam ki, hogy ne csókoljalak meg. - morogta a fülembe. Hallottam rajta, hogy küzd. Küzd a letámadás ellen?! Szart. Hogy ne bassza el a kapcsolatunkat ennél jobban. Pedig ellehetne!
Belenézett a szemembe. Orrunk összeért. Közeledett hozzám.
- Úgy érzem magam, mint egy kibaszott brazil romantikus szappanoperában. - nevettem fel hirtelen. Hemmo érdekesen gyökér arccal bámult.
- Te aztán tudod hogy kell elbaszni egy pillanatot.
- Bocs de ami a szívemen az a számon. - rándult meg a vállam.
- És most mi van a szíveden?! - hajolt közelebb az arcomhoz. A szája már súrolta az enyémet.
- Lucas.. Luucaaaas. - húztam el a betűket direkt. - Nem vagy jó fiú. Megszegted az ígéreted.
- Szarok az ígéretre! - mosolyodott el és megint a számnak esett. Hevesen még is mézesen csókolt. A térdem beleremegett. A gyomrom görcsben állt, nem engedve ki a hasamból a pillangókat. A mellkasával teljesen hozzám simult.

Uram atyám! Édes jó istenem! Drága kenyér! Mi a szart csinálok? Miért nem tudok neki ellenállni?! Franc.

Elengedte a kezem és a lábamnál fogva felemelt. Automatikusan fontam össze derekánál a lábam. Hajába túrtam a tarkójánál, másik kezemmel meg a nyakát fogtam. Belemarkolt a popsimba.

Akkora lapát kezei vannak hogy a seggem ami nem kicsi(!) eltűnik basszus! Ahw de élvezem pedig nem kéne!

Egyik pillanatról a másikra már az ágyon feküdtem lábam között a begerjedt Hemmingsel.
- Szerintem itt kéne abba hagynunk. Ugye? - lihegett a szemembe nézve.
- Igen, szerintem is. - esett le nyakáról a kezem mellé.
- Aludj itt. - könyörgött. Miiii?! Hát ez totál hülye. De belementem. Semmi kedvem nem volt megmozdulni.
- Nem mászol rám! - néztem rá szúrós szemekkel, mire csak bólintott.
Lefeküdt mellém és magához húzott. A lehető legszarabb ötlet volt itt maradni, de már nincs menekvés.
Ha már belementem, tartom magam. Én hülye. Összekulcsolta az ujjait az enyéimmel, beletemette az arcát a nyakamba, másik kezével pedig átnyúlt a nyakam alatt és úgy ölelt. Éreztem ahogy kifújja a levegőt. Cirógatta a nyakam. Baszottul izgató volt!! Hogy fogom túlvészelni ezt az estét azt nem tudom.
Luke viszonylag hamar durmolni kezdett aminek nagyon megörültem. Én egyszerűen nem tudtam elaludni.

Mit keresek itt? Miért vagyok itt? Miért engedtem neki? Miért csókolt meg? Bízhatok benne? Mit csinálok? Igaz amit mondott? Átfog baszni?

Pörgött az agyam ezerrel. Pedig nem szokása hülyeségeken agyalni. Barom voltam, nem tudok ezen változtatni. Idióta.
Viszont, a vérem is megfagyott Luke karjai között, mikor kinyílt az ajtó. A szemeim kipattantak, és próbáltam összehúzni magam.
- Mivel akarod megviccelni? - hallottam egy vékony női hangot.
- Bármivel, csak rátudjam kenni arra a libára! - a fülem ha nem csal, akkor ez az irritáló hang Ashleyé.
Áhhá! Lebuktál ribanc!
- Még is mit tervezel? - csukódott be az ajtó. Na most ez vagy Barbie vagy Cassidie. Totál leszarom végül is, de most már csak azért is kibaszok velük.
A takarót a fejemre húztam és megfordulva átöleltem Luke-ot, minék feltűnőbben. Csak a fejemet ne szúrják ki!
- Basszus! - suttogtak már halkabban. Hehe!
- Na most mitévők legyünk, Ashley? Itt egy csaj! Itt egy kibaszott csaj!
- Látom én is! - mordult rá Ashley idegesen. - Ezt még megkeserüli hogy megcsalt!
- De hát nem is vagytok együtt!
- Csönd legyen Cassy. Attól függetlenül az ÉN pasim Lukey, és nem vagyok hajlandó más kezére adni!
- Menjünk. - nyitott ki a másik szőke liba az ajtót.
Pár perc múlva csend lett. A folyosón is. Megakartam fordulni, de Luke szorosabban ölelt magához. Francba! Aki másnak vermet ás.. Oh a picsába már!

Szép volt Brook. Megcsináltad magadnak a szart! Inkább aludj, ne gondolkodj és semmit ne csinálj, úgy is szarul jössz ki belőle!
Egyes szám harmadik személy. Egy orvost meg kell látogatnom.

Reggel Luke még mindig ölelt, bár lazábban. Kitudtam mászni a karjai közül anélkül, hogy felkeltsem. Olyan békésen aludt! Ashton nem volt itt. Melyik szerencsétlen lányt fűzte már megint be?! Áh, érdekli a tökömet. Kisurrantam az ajtón be a szobámba. Amy sem volt ott. Furcsa.  Ja, hát perszeee! Kemény hét óra van. Nem a korán kelésről vagyok híres, de most aztán nagyon összejött. Letusoltam, kivasaltam a hajam,  kihúztam tussal a szemem. Elraktam a pólóm. Nem volt szívem a szennyesbe rakni, olyan jó illata volt! Megvagyok zakkanva teljesen! Kinéztem az ablakon. Már most vakítóan süt a nap, tehát nem fogok overálba mászkálni. Felkaptam egy fekete halálfejes cicanacit egy szegecses boka csizmával, egy fekete Nirvana-s haspólóval, és kész is vagyok!
Amy is beesett, bár neki félelmetes arca volt, mintsem fáradt.
- Úristen szűz anyám uram segíts meg!
- Te neked mi a tököm bajod van? Mit csináltál? - néztem rá kérdőn.
- Nem tudom. - fehéredett el. - Ma reggel Ashton mellett keltem fel, egy alsógatyában és egy melltartóban!
- Hmpfpfpffpffhahhh - röhögtem ki.
- Kurvára nem vicces! - rivallt rám már majdnem sírva. Mi a.. Ugye nem?!
- Nyugi már! - legyintettem. - Ash tuti nem csinált semmi olyat. Különben elég ciki lesz, hogy az elsőre nem emlékszel.
- Rohadt kedves vagy ma reggel mit ne mondjak! - mutatott be, de a végét elröhögte.
- Átérzem! - vigyorogtam rá, de aztán lefagyott a képemről a mosoly.
- Mit csináltál? - kérdezte sejtelmes hangnemben. - Valamit valakivel valamikor az éjszaka turi csináltál! Csak akkor vagy ilyen!
- Ezt honnan veszed?! - kaptam fel a fejem hirtelen, bár nem kellett volna.
- Melyik szerencsés fiú élvezte a társaságod? - nevetve mutatott a kiszívott nyakamra.

Hemmings hogy dögölj meg! Ezért még megfizetsz te szemét!