Taking back our Love! lrh.

32. rész

A Luke-kal való reggelem óta ki sem mozdultam a szobámból. Snooki nem rég esett haza, és még csak be sem engedtem. Hiába dörömbölt és könyörgött, nem voltam hajlandó most vele beszélni.

- Brook! - hallottam meg aggódó hangját. - Legalább annyit mondj, hogy jól vagy e.

- Lelkileg? Nem! - ennyi volt a válaszom. Snooki lemondó sóhaját még hallottam, utána bement a szobájába ő is.

Mit keresek még itt? Miért? Mit csinálok? Istenem, annyi kérdés és egyikre sincs válasz. aki meg megtudná válaszolni most utál. Vagyis, azt hiszem hogy utál.

Ashton mászott be az ablakon, bár nem tudom hogy, mivel bezártam. Rám nézett és azonnal megölelt. Gondolom mesélt neki Luke.

- Minden rendben picúr? - kérdezte halkan.

- Nincs semmi se rendben. - kezdtem el bőgni az ölében.

- Mit csinált az a nyomorul? - nézett le rám. Ezek szerint nem mesélt nekik. - Ő sincs jobb passzban. Egész nap a szobájában gubbaszt, még Calumot is kizárta, pedig közös a szobájuk.

Ashtonról levettem a szemem és inkább a földet kezdtem bámulni. Nem voltam biztos benne, hogy elkellene mesélnem. Végülis, már csak azért is elkéne mert azt hiszi vagy hiszik, hogy az a majom produkált valamit.

- Ő semmit nem csinált. Aki hülye volt az én voltam. - dőltem Ash mellkasára. Valahogy látszott rajta hogy nem hiszi el. - Ő csak jó fej akart lenni, én meg szemét voltam. A fejéhez vágtam hogy ott a nője induljon el mert csak egy éjszakáról volt szó.

- Akarom én tudni, miről maradtam le? - emelte fel a bozontját a homlokán.

- Szerintem nem.

Ash velem maradt még egy kicsit majd lelépett, hogy ne legyen feltűnő.

Kimentem a kis konyhánkba kávéért. Snooki ahogy meghallotta az ajtóm nyikorgó hangját, kivágta az övét is. Kómás, kusza fejjel bámultam rá. Pislogni se volt időm mert már a nyakamba ugrott.

- Soha a büdös életbe ne csináld ezt! - nézett végig rajtam. - Na mesélj inkább mi a szűz anyám történt.

Kávézás közben részletesen elmeséltem neki az egészet. Néha attól féltem hogy pofán basz. Lett volna értelme és jogos is lett volna. De nem. Inkább csak nézett bambán mint borjú az új kapura. Semmi reagálás, és ezzel kezdett megijeszteni.

- Jó barátnőhöz méltón, őszinte leszek! - tette az egyik combomra a kezét. Itt kezdődnek a bajok. - Te akkora egy seggfej vagy Barbados mint senki más ezen az elcseszett világon.

- Tudooooom! - nyavíkoltam. - De ez van. Holnap hajnaltól már úgy se látom.

- De én igen. - kacsintott rám. - Lehet beujjítok egy vokitokit.

- Te hülye vagy!

- Lószart! - pislogott rám. - Csak leleményes. Kreatív. És jó kém.

Nem kellett többet kérdeznem. Nem is akartam! Már most előre látom a jövőt. Snooki egyfolytában Hemmings nyomában lesz, közöl velem mindent, és ha nem tetszik neki amit az a nyomorék csinál akkor vagy össze veri vagy akkora hisztit csap ki aminek a következménye hogy leüti mint egy taxiórát. Ééés ezután meg minden faszjankó rám lesz szállva, hogy Snooki miért csinálja ezt, Snooki és Hemmo ezt csinálják, Hemmings ezt mondta, ésatöbbi ésatöbbi. Ebből a szemszögből nézve, egy csepp nyugtom se lesz bassza meg!

Szóba jöttek a szüleim. Menekülőre fogtam, de basszus Snooki nem engedte. Szerinte ki kell beszélni az ilyet mert ha nem, akkor magamba zárom, magamat fogom emészteni és egy depis, ereken hegedülő kurva leszek. Legalább őszinte! De ha egyszer akar a hóhér beszélni azokról az emberekről, akik bedugtak valami isten háta mögött kettővel lévő ismeretlen házba. Bár hála istennek keresztanyám erről tudomást szerzett, ezért vagyok itt.

Sinister. Na ez az a film, amit a büdös kurva életbe nem akarok még egyszer megnézni. Elmebeteg idióta film, egy kicsit levágós, de mindegy. Jobb horrort is csinálhatnának, de manapság már csak más filmekből lopkodnak ötleteket és ugyan azok a sablonos események, szörnyek meg miegymások vannak bennük. Ritka szarok! És ezeket élvezi Snooki. Na ebben nem hasonlítunk. Ő félős, én nem. Tehát neki a ratyi horrorok kellenek, míg nekem a befosatósak jönnek be. De a vígjátékok legalább mindkettőnk kedvenceink. Sose fogjuk megunni egyiket se, akár láttuk ezerszer akár nem.

- Mi a tökömet fogok nélküled csinálni? - dőlt a vállamra a Torrente film közben Snooki.

- Boldogítod a többiket. Idegesíted a defekt duót. Mit tudom én. - néztem le rá.

- Még legalább két hetet itt fogunk rohadni. Addigra meghalok vagy hatvanszor!

Gondolom nem akarjátok végig olvasni a nyavajgásunkat! Ilyenkor szoktak jönni azok a dolgok meg párbeszédek, mikor sírás van, meg a jajj de imádlak, hiányozni fogsz nagyon, meghalok nélküled szövegek.

Snooki a lehető legjobbra akarta ezt a napot. Vagyis inkább ami maradt belőle.

- Na melyik szerencsétlen pojácát szívassuk meg? - nézett körbe tenyereit összedörzsölve. - Ashley?

- Eleget veri az élet helyettünk is. - próbáltam visszafojtani a nevetésem.

- Akkor mondjuk Nick? - mutatott az Ashley mellett álló, magas barna hajú srácra.

- Őt meg Ashley kísérti.

- Mikey?

- Összetörnénk a pici szívét. - játszottam meg a sajnáló lányt. - Meg akkor rád kattannának a többiek.

- Ashton? - emelte fel szemöldökeit Snooki, mikor meglátta Ash-t kijönni az ebédlőből, Annabelle oldalán. Bell az ősellenségem legjobb spanja. Legalább is ezt mondják.

- Lehetetlen. - ráncoltam a homlokom. - Mindig mindent észre vesz. Ha egy kis madárkaki lenne az ágya alatt, azt is kiszimatolná.

- Luke?

- Nem szívattam eddig elég rendesen? - néztem Snookira. - Szerencsétlen fél élete erről szólt.

- Leszámítva azt a gyönyörű fél évet! - kacsintott rám Snooki, mire bele boxoltam a vállába. - Na akkor halljuk Mrs. Amerika! Kit szívassunk meg?

- Akarod mondani kinek basszuk el az életét? Hmmm.. - kezdtem el gondolkodni. A megfelelő alanyt kerestem a tábor területén.

Túl nyomi. Pszichológushoz jár így is, tehát nem kergetem diliházba. Hülye kurva, veri a sors. Ribanc. Ribanc. Oh! Áh nem, Bell rögtön sipítozna bármi is van. Vagy várjunk csak?

Snooki észre vette a fejemben a villanykörtét. Elmagyaráztam neki a tervet, ami a semmiből jutott eszembe. Szeretem az ilyen spontán ötleteket, pláne hogy még én magam se vagyok felkészülve rájuk.

Beszereztünk egy pár dolgot. Kezdve az ufó takonnyal, két liter mézzel, madártollal és megafonnal. Mondjuk ezeket nem volt nehéz, csak a mézet. Ki kellett mászni miatta a boltba! A madártoll ott volt a párnákban, megafonja volt a tábornak, az ufó takony pedig megmaradt a fiúk szívatásából. Hála a jó égnek! Bemásztunk a lányok szobájába. Minden szerte szét volt pakolva, és még akkor ők nevezik maguknak tökéletesnek. Jó vicc.

Bekentünk mindent, az ágyukat pedig mézzel, az ágyuk fölé pedig egy egy zsák madártollat.

Snooki a bejárati ajtótól kezdve öntötte az ágyukig a trutymót, hogy oda csússzanak pont. Én addig a zsákok köteleit fogtam, a megafonnal. Snooki megfogta az egyik kötelet, míg én a megafont a számhoz tartottam.

- Ashley, gyönyörű szoba!

Csak ennyit kellett mondanom, már is robbantak be az ajtón Bell-el. Ahogy terveztük! Megcsúsztak a taknyom, egyenesen az ágyakhoz, és bumm! Leengedtük a tollakat.

- Szépség királynők juhuhuhuuj! - nevettünk Snookival, majd kimentünk óvatosan, nehogy mi is pofára essünk.