Taking back our Love! lrh.

28. rész

A szobámból ki se mozdultam egész nap. Snooki kopogott be néha, hogy kell e valami nekem, meg hogy egyek mert ez így nem állapot. Nem volt étvágyam. Rágódtam és ostoroztam magam egészen délutántól estig, hogy hogy lehettem megint ekkora barom. Bedőltem a kis játékának. A telefonom rezegni kezdett a fejem mellett. Lusta voltam megnézni de végül csak eá vettem magam.

Kyle
Na mizujs csajos? :D

Brooklynezia
Semmi.

Kyle
Nem vagy valami bőbeszédű! :O Baj van cukorfalat? :(

Brooklynezia
Az mindig van. Bedőltem a nyomorult kis tervének.

Kyle
Esküszöm megölöm egyszer azt a faszt! -.- Mit csinált?

Brooklynezia
Hagyjuk most ezt. :/

Nem írtam vissza neki ezek után, de ő sem írt. Legalább ő megértette, hogy nincs kedvem a beszélgetéshez.
A plafont bámultam már legalább egy órája, mikor a csöndet Snooki ordibálása zavarta meg.
- Leszarom mit akarsz mit nem, most takarodj el innen!
Nem hallottam hogy az alany mit mondott. Jobb is talán!
- Húzd el a beledet, amíg szépen mondom! Nem kívánatos személy vagy!
Úgy döntöttem hogy inkább zenét hallgatok. Hemmings volt az alany akit Snooki kiosztott, és ez bőven elég volt ahhoz, hogy ne érdekeljen.
Blink-128 - All the small thing
Imádom! Nem csak amiatt, mert Luke szoktatott rá, hanem alapjáraton is. A másik kedvenc a Nirvana de azt ha tehetem kevesebbszer hallgatom. Nagyon sok Nirvana-s zenéhez nagyon sok emléket tudok kapcsolni.
Snooki odibálását még így is hallottam.
- Vagy most eltűnsz a picsába vagy a saját két kezemmel folytalak meg és temetlek el!
Snooki sose volt a kedves lekoptatás megtestesítője, pláne a rólam volt szó. Igazi legjobb barátnő. A titkaimat megtartja magának és magával viszi a halálba is, ha veszekszünk akkor egy ölelés a vége mindig és ezzel le is van rendezve a veszekedés.
- Ne idegesíts fel még jobban, mert már ott tartok hogy baltával vágom le a fejedet!
Na igen. Terror, horror, morbid fenyegetések Snooki módra.
Hála istennek, keresztanyám pont hívott, így eltereli legalább a gondolataimat egy másik baj felé.
- A szüled csak akkor mennek érted ha velük töltöd a hétvégét.
- Király! - morogtam magamban. Se köszönés se semmi? - Akkor szombat hajnalban ötkor várom őket a kapuban és vasárnap estig velük leszek.
- A házad már megvan. Megvették neked hogy ezzel is előrébb jussanak. Viszont a többi költséget én állom apelláta nélkül.
- Nekem megfelel. - sóhajtottam fel. - Hol is van helyileg?
- A sulitól nem messze. Arra gondoltam, hogy Snooki veled lakhatna, hogy azért ne legyél egyedül.
- Ez egy nagyon jó ötlet! De attól félek hogy állandóan elkésne.
- Nem fog mert minden reggel megyek elé. Pár utcával lejjebb lakok tőletek.
Nagyon jó! Eskü ez a nap fénypontja. Ha valaki azt mondja nekem hogy lehet még ennél is jobb, lehet elhiszem neki. De lehet, hogy körbe röhögöm. Letettem a telefont és maxon kezdtem el a fülesen zenét hallgatni. Valahogy nem voltam kiváncsi Snooki ordibálására, vagyis inkább arra akivel kiabált.

Elaludhattam, mert kiesett nagyon sok kép. A hold sütött be az ablakon, csillagis tiszta ég, dög meleg. Legjobb! Fáradtan másztam ki az ágyból. Előhúztam a naplómat. Rég írtam már bele és most lesz mit.
Ahogy lapoztam az utolsó bejegyzésemhez szemet vert Luke írása.

Brooklyn! :)

Tudom, hogy sok mindent elbasztam, sok minden nem úgy jött össze ahogy terveztük, terveztem. De kitartottál mellettem még így is! Nem érdemlem meg hogy szeress, az az igazság.
A legboldogabb ember vagyok a világon, ha csak arra gondolok, hogy mennyire közel engedtél magadhoz ahhoz képest, hogy milyen rossz volt a viszonyunk. Nagyon köszönök mindent! Lehet hihetetlennek hangzik majd, de nélküled tiszta üresség lennék. Betöltöd a bennem tátongó hatalmas űrt.
Itt ülök már kitudja hányadjára, miközben te tusolsz. Egy ajtó választ el toled konkrétan. De én még is örülök. Melletted lehetek annak ellenére, hogy egy balfasz voltam, megbántottalak. Gyönyörű szőke fürtjeidet miattam festetted be, hogy még csak véletlen se hasonlíts arra a Brooklyn-ra, akit megismertem. De! Nem változtás semmit, picúr! :) Ugyan olyan aranyos, jó szívű, vicces és megértő lány maradtál a zord külsőd ellenére.
Így utoljára, nem győzöm kihangsúlyozni, hogy nem felejtettelek el. Soha nem is foglak. A szívem legnagyobb részét te foglaltad el örök életemre. Nem látszik, nem mutatom, de nagyon Szeretlek. Mindig is szerettelek, Szeretlek, és szeretni is foglak. Bármi történik kettőnk között, bármilyen távol is legyünk egymástól. Ez sose fog változni.
Egy valamire kérlek csak. Mindig mosolyogj! A legszebb benned a mosoly, amibe beleszerettem.

xoxo L.

Aaaaaaaaaah okééé! Hát erre most pont nem volt szükségem. Patakokban folytak a könnyeim. Kitéptem az oldalt, pedig mikor elkezdtem a naplót megfogadtam, akármi is van benne nem tépem ki. De ezt muszáj volt. Nem vagyok jelen pillanat olyan állapotban, hogy eltudjam viselni. A hátoldalára kezdtem el írni egy búcsú levelet, ami inkább egy távoltartási végzésnek és egy sor vagy kettő kurva anyád-nak felel meg.

Hajnali fél egy. A tábor csöndes. Elindultam sétálni, bár nem tudtam hogy merre is megyek valókában. Be, az erdőbe, minnél messzebb.
- Olyan fejem van, mint egy zombinak dugás után. - morogtam magamnak a telefonom képernyőjét nézve.
- Ez nem igaz.
Hirtelen fordultam meg, megijedtem. Már védekező pozícióban is álltam, mikor felismertem azt a hatalmas godzilla alakot.
- A lószart ijeszgetsz!
- Bocsánat! - vakarta meg kínosan a tarkóját Calum.
- Mir keresel itt? - fordultam előre és tovább sétáltam.
- Nem tudtam aludni, vagyis nem hagyták. - zárkózott fel. - És te?
- Engem hagytak de nem tudtam.
Kellemes csönd következett. Nem éreztük, hogy bármit is kéne mondanunk egymásnak. Csak sétáltunk előre a nagy semmibe. Egyszer kétszer majdnem pofára estünk a fák gyökereiben, de valahigy mindig talpon maradtunk. Hah! Ügyesek!
- Tudod amúgy merre megyünk, vagy csak spontán előre és lesz ami lesz? - nézett körbe a sötétben Calum.
- Spontán. Eltévedni nem fogunk, telefon van nálunk. - nyugtató szavak. Csak nem Calumnak.
- Nálam nincs!
Erre felemeltem a teli aksis telefonom. Mosolygott egyet és tovább mentünk.
Hajnali kettő. Valami tisztás szerű helyre értünk ki, középen egy dombbal. Gondoltam egyet és elindultam felfelé.
- Ha ezt tudom, hegymászó cuccot hozok! - lihegett mögöttem Cal.
- Ne nyavajogj, inkább gyere!
- Te könnyen beszélsz.
- Nehéz a picsád, hogy nem tudod felfelé vonszolni? - néztem rá egy ínycselkedő vigyorral.
- Kurva humoros! - öltötte ki a nyelvét. - Mondja ezt az aki vasággyal nyom 40 kilót.
- Nem anorexiás vagyok te bolond! - nevettem el magam.
- Én meg nem vagyok dagi!
- Azta picsa! - álltam meg a domb tetején.
- Mi az? - mászott mellém négykézláb Calum. A föld felé nézett, szusszant egyet majd térdeire támaszkodva felállt és felém fordult. - Mit kell nézni?
- Nézz már oda te nyomi!!