Taking back our Love! lrh.

29. rész

Calum végre oldalra fordult és azt nézte amit én.

Egy gyönyörű cseresznyevirág fa erdő volt előttünk. Minden rózsaszín. Jézusom! Ide Amy és Snooki kellene, nem én.

- Olyan mintha valaki szivárványt hányt volna.

- Szép volt Calum! - fogtam meg a fejem. - Menjünk.

- Rossz kedved van.

- Lesz is. - sóhajtottam fel. - Az, hogy miért, lényegtelen.

Cal nem szólt semmit. Reméltem is. Nem akarok erről beszélni egy ideig. Sőt inkább soha!

Vissza fele már három óra volt. Cseppet sem voltunk fáradtak. Beültünk az ebédlőbe kávézni.

Calum nagyon finoman megcsinált, amin csodálkoztam is.

- Finom! - nyaltam meg a szám szélét.

- Főzni ugyan nem tudok, de kávét igen! - vigyorgott rám.

- Érzem.

- Nem nagyon vágysz vissza, mi?

- Hát ezt eltaláltad. - néztem rá nagy szemekkel. - Isten igazából itt se akarok lenni.

- Valahogy megtudom érteni. Jelen voltam a kis délelőtti csetepaténál. - kezdte el kavargatni a kávéját.

Calum a legjobb haverjáról beszél haló! Itt már tényleg gondok vannak, de nem velünk.

- Akkor nem kell semmit mondanom. - néztem én is a félig üres csészémet.

- Tudod, a legjobb barátom és most nagyon ellene beszélek. Nem azért, mert jobban bírlak mint őt vagy valami hasonló. Hanem azért, mert egyrészt falra mászok Ashleytől. - nevette el magát a mondat végére.

- Anti-Ashley club! - nevettem én is vele.

- Másrészt mert nem értek egyet azzal amit csinál. Egy lánnyal nem jó játszani, tapasztaltam rajtatok.

- Élő példák vagyunk mindenki számára. - mosolyodtam el.

- Figyelj, Brook.

- El ne kezd, mert a hajamat kitépem! - figyelmeztettem előre Calumot.

- Nem papolni akarok idióta!

- Telibe szarom! - néztem rá mosolyogva. - Kiakarom élvezni ezeket a napokat nyugiban.

- Vágod, hogy itt a C.A.L.M csapat meg a többi nyomorék retardált sulitárs? - úgy nézett rám, mintha nem egy nyelvet beszélnénk. Kajakra hülyének néz!

- Anélkül is kitudom élvezni, hisz ismersz. - jelent meg egy kaján vigyor a számon.

- Csak ne én legyek az alany könyörgöm! - kezdett el nyavíkolni összetett tenyerekkel előttem.

Ennyire azért nem vagyok szemét. Na jó de, de akkor sem vele. Ő legalább megért és még hozzá huszonnégy órázott is velem.

Apropó óra. Ebbe a rohadt ebédlőbe basztak betenni egyet. Egyfolytában a telefont bámultam, mintha megváltásra várnék.

- Azt mond meg nekem, mi az istent tudtunk mi majdnem hat órán keresztül pofázni?

- Oh, Brooky. - legyintett Calum. Még mindig nem volt fáradt, ami jó jel. - Ha jó a társaság repül az idő.

- Mondj valami ujjat.

- Magamra értettem. - nézett rám komor fejjel, de rá se hederítettem.

Elgondolkodtam. Biztos, hogy szombat hajnalban lelépek. De mi lesz Calummal? És Ashtonnal? Mikeyról és Snookiról nem is beszélve. Hiányozni fognak, bár Snooki velem fog lakni.