Taking back our Love! lrh.

44. rész

Bassza meg a jó kurva élet! Már épp kezdtem megnyugodni és beletörődni, hogy Snooki és Luke járnak, nem, erre neki még egy lapáttal rá kell basznia! Ilyenkor az első szembe jövő embert letudnám ütni. De mivel Ash áll előttem, nem fogom megütni.
- Na, baba! - simogatta meg arcomat. - Nyugii, hallod?
- Hogynee! - emeltem fel a szemöldökeim.
- Nem úgy volt amúgy hogy holnap jössz? - karolta át a vállam útközben.
- De! Csak aztán rájöttem hogy Amy zárja az ajtót és szünetbe meg nem akartam. - mosolyogtam fel Ashtonra. Mindig megnyugtat a közelsége. Nem tudom hogy csinálja, de nem is akarom tudni mert akkor tuti elbasznám.
Az emeletre felérve már nyugodtabb voltam. Megkértem hogy várja meg Amyt és pakoljanak össze, amíg felmegyek keresztanyámhoz. Nagyon reménykedtem benne, hogy ott lesz az irodájában.
És bingó! Egy kisebb társasággal, azaz tanárokkal találtam szembe magam.
- Áh, Brooklyn! - mosolygott rám keresztanyám. Ajaj! - Épp rólad volt szó.
- Akármi történt nem én voltam esküszöm! - emeltem fel védekezően a kezeimet, mire mindenki nevetni kezdett.
- Arról volt szó, hogy hogy legyenek a külön óráid! - állt mellém Mark.
- Áh, az más. - vigyorogtam kínosan. De cink!
- Úgy döntöttünk, hogy Mr. Bolton fog neked segíteni.
- Öhm.. Oké! - pislogtam rájuk. Látszik nem ezt a reakciómat várták.
Elhadartak még egy csomó mindent, amire persze figyelt a halál. Nem érdekelt túlzottan.
A végén már inkább eljöttem azzal az indokkal hogy szarul vagyok. Ahogy lefelé sétáltam Amy szobája felé, nagyon sok olyan ember állított meg, akik életemben nem szóltak hozzám, de ez oda vissza igaz.
- Sajnálom, ami történt. - szólt hozzám egy stréber. Jól nézett ki még a szemüvege is jól állt. Bár a nevét nem tudtam.
- Kössz. - mosolyogtam rá és mentem tovább. Furcsa az egész helyzet. Hiányzik Snooki mert végülis vele voltam majdnem egész életemben, vele osztoztam mindenen és minden szarságot együtt csináltunk. De úgy látszik ez az idő elmúlt. Nem tart minden örökké. Na mindegy, a múlt elmúlt, a jelen és a jövő a lényeg.
Ahogy leértem Amyhez, Ash már várt két bőröndel. Jesszusom, nem emlékeztem rá, hogy ennyi cuccot hagytam volna itt!
Ash rám mosolygott és segített a kocsiig kicipelni a bőröndöket.
- Meg leszel? - csukta le a csomagtartó tetejét.
- Persze! - mosolyogtam rá. Megöleltük egymást. De éreztem, hogy ez több egy baráti ölelésnél. Testvéri ölelés! Amit már nagyon rég nem éreztem.
- Jó legyél picúr! - nyomott egy puszit a homlokomra. Hosszúra sikerült. - Majd írj!
Beültem és már ott sem voltam. Úgy búcsúzott mintha elutaznék! Valami nem stimmel, és nem szeretem ezt a rohadt érzést.
Útközben nem tudtam másra gondolni, csak Ashton aggódó pillantására.

Nem tudom mi jár a fejedben Irwin, de kifogom deríteni!

Hazaérve kipakoltam a bőröndjeimet. Meglepően találtam benne négy ruhát, ami nem az enyém!
Ashton pólója, amit imádok! Az egyik fekete Nike melegítő nadrágja, egy fekete, kapucnis belebújós pulcsi, és egy.. Alsógatya?! Mi a picsa történik itt?

Brooklynezia

Ashton! Minek vannak nálam a kedvenc ruháim amiket hordasz? Vagyis hordtál? :O

Ashton Irwin

Most mond hogy nem örülsz neki? :DDdd am csak azért mert nem leszel itt minden nap :(

Brooklynezia

Akkor ezt mond hogy hiányozni fogok te majom ^^

Ashton Irwin

Jó hát na! :$

Istenem de fasz! Tény, örülök neki! Meg van a pizsi szettem! Na de most jön az a hatalmas kérdés: Mi az anyámat csináljak?
Mindenkinek már a koleszban kell tartózkodnia, takarodó idő van. Holnap nekik suli. Nekem meg? A punnyadás marad basszus. De mondjuk erre a házra ráférne egy takarítás. A buli elég durva volt ahhoz, hogy kijelentsem hogy rend van! A nagy lófaszt van itt rend! Wanda és Amy egy pár dolgot megcsináltak már de még sem hagyhattam rájuk a takarítást mikor én voltam a házigazda.
- Majd reggel! - nyöszörögtem magamban. Valakivel meg kell osztani a gondjaimat aki értelmes és okos! Tehát egyértelmű, hogy magammal.