Taking back our Love! lrh.

22. rész

Hát ezt elkiabáltam bassza meg!

Hogy mi történhet? Amit eltudsz képzelni négy idiótával.

Mikey kisminkelte Ashton-t, aki ezt mind kibírta és még hagyta is! Luke egyik rózsaszín alsóját a fejére húzta egy Superman-es alsót a gatyájára, konkrétan buzit csináltak belőle. Calum mindent levideózott meg képeket csinált, kommentelt is hozzájuk. Mikey haját elkezdték befesteni, de abból az lett, hogy szerencsétlen gyerek arca is totál zöld hajfestékes lett. Luke-kal az ágyon feküdtünk továbbra is, és szakadtunk. A könnyem is kifolyt már, Luke a lábait felfelé emelgette, ő se bírta tovább. Egymáson fetrengtünk szinte. Nem mondom, hogy nem élveztem, mert akkor hazudnék.

Reggel meg Luke mellkasán ébredtem. A lábam nagyon nehééz! Mikor fáradtan lenéztem, Ash kuporgott ott s ölelte a lábam. Félig az ágyról lógva Mikey feküdt Luke lábain, Calumnak pedig volt annyi esze, hogy lefeküdjön a saját ágyára.

- Miért nem alszol még? - ölelt magához félig aludva Luke. - Nagyon korán van.

- Nem vagyok medve, ennél többet nem tudok aludni. - néztem le rá. A nyakamba bújt, kicsit nyitva volt a szája és már szuszogott is.

Felesleges szájtépés volt. Már alszik is.

Sose tudtam hogy tud ennyit aludni. Nekem 6-7 óra bőven elég de neki? Még a 10 is kevés. Óvatosan keltem fel. Véletlen se akartam felkelteni mert akkor a pofázását kellene hallgatnom.

Lerugtam magamról Ashtont. Fel se kelt. Lenéztem rá az ágyról, összekuporodva horkolt.

- Gyönyörű! - morogtam magamban.

- Hát itt vagy! - ugrott be Snooki az ablakon. Retargikus fejjel néztem rá. Mindent levágott.

- Ments meeeeg! - kezdtem el sírni halkan. Kiröhögött a nyomorék! Felhúzott az ágyról kikerülve Ash-t és Mikeyt, ő az ablakon távozott is.

- Nem jössz? - nézett vissza rám a ház mögött.

- Ember, most keltem! - léptem volna ki az ajtón. - És még csak kávét se hoztál!

Kiléptem a bejárati ajtón. A lehető legszarabb ötletem volt! Aki kint volt már ilyenkor - 11 óra! - azok mind rám néztek.

A faszomat már! Mi a szart kell engem nézni? Mingyárt vissza fordulok.

Luke lépett mellém egy farmer háromnegyedes gatyában, kócos hajjal. Hunyorgott.

- Rohadt világos van. - jujj, de rekettes a hangja. Cuki! Blőh..

- 11 óra van, mit vársz? Sötétséget?

- Nem de vakító napot sem! - ezzel a mondatával megfogta a derekam és behúzott. Becsapta az ajtót, felkapott és egészen az ágyáig cipelt.

- Tegyél le Hemmings! - sipítoztam a karjaiban. - Most rögtön azonnal, mielőtt megtalállak nyírni!

- Cssst a többiek még alszanak!

- Nyakon váglak!

Ledobott az ágyra háttal, ő meg rám feküdt. Ennyit a menekülésről.

- Csak még egy piciiiit! - nyekergett rajtam engem ölelve.

- Ha most nem engedsz el, nem csak hajad nem lesz, de királyi jogarod se!

- Ne legyél ennyire harcias amazom korán reggel. - mormogott a hasamba.

- Levágom a fejedet is, ha most azonnal nem engedsz el, Lucas!

- Mit mondtál? - nézett fel rám fél szemmel.