Valerio egy nyilvános telefonfülkéből csörgette meg őt.
- Signore Pentanni, sürgősen beszélnünk kell. Szóljon Antoniónak is. – a bérgyilkos hangja feszültnek tűnt, Hanno el sem tudta képzelni, mi történhetett. A szíve reménykedve dobbant egyet. Esetleg megvan Vittorio?
- Mi az?
- A lány. – hadarta Valerio. - Vittorio barátnője. Attól félek, el fogják rabolni. Vagy talán már meg is tették.
- Várj egy percet. Idehvom Tonyt.
A testőr várakoztatta a hívást néhány percig, míg elszaladt barátjáért, aztán Antonio vette kézbe a telefont.
- Hogy érted azt, hogy el akarják rabolni?
- Az egyik emberetektől hallottam.
- Kitől?
- Salvatore Peschi. Van egy lehallgatókészülék a kocsijában, néhány hete raktam fel rá.
- Na szépen vagyunk. – dörmögte Antonio. – Mario egyik ivócimborája. Csak azért vettük fel, mert a fiam az anyja életére esküdött, hogy megbízható. Látom mennyire. Volt még ott valaki rajta kívül?
- Nem ismerem a hangjukat, nem tudom ki lehetett az. Ha valamelyikőtök visszahallgatja majd a szalagot, gondolom rá fog jönni.
- És pontosan mit mondtak?
- Alice-ről beszéltek. Állítólag bent járt az FBI-nál, vallomást tett. Elmondta, hogy szerinte egy ellenséges maffiacsalád rabolta el Vitot.
- És honnan tud az a lány erről?
- Tőlem. – ismerte el csendesen Valerio. – Még a legelején, a Vittorio eltűnését követő hetekben keresett fel engem. A segítségemet kérte. Nem adtam meg neki neveket, csak annyit említettem, hogy Vittorio egyik riválisa ejthette foglyul őt. A többire pedig ezek szerint rájött magától. Valaki viszont köpött annak a vén dögnek is, és most Alice vérét akarja. A csatlósai azon töprengtek, vajon mennyire bírja a fájdalmat. Én meg azóta már vagy harmincszor rácsörögtem Alice-re, de egyszer sem vette fel.
Antonio egy pillanatig sem habozott, azonnal sorolni kezdte a tennivalókat.
- Hanno mindjárt odamegy a műhelyhez. Mutasd meg neki a hangfelvételeket. Ha megvan, kik az árulók, visszaüzentek és lecsapunk rájuk. Mindenképpen élve van szükségünk azokra a jómadarakra.
Hannonak első hallásra sikerült beazonosítania a másik két elkövetőt. Mindannyian újoncok voltak, alig pár hónapja álltak csak a család szolgálatában, ami jó hír volt abból a szempontból, hogy ennyi idő alatt aligha szereztek használható információkat.
Az árulók közül kettő épp szolgálatban volt aznap, így Antonio néhány megbízhatóbb testőre valamilyen álindokkal rögtön be is terelte őket a rettegett dolgozószobába. Ott Antonio neki is látott a kivallatásuknak, mialatt Hanno és egy Lorenzo nevű társa a főkolompos, Salvatore keresésére indultak. A fiatalember a szabadnapját töltötte, így logikusnak tűnt, hogy belvárosi lakásán keressék először. A csöngetés után Sal Peschi anyja nyitott ajtót, egy idősebb, hatvan körüli özvegyasszony. Erős szálú, foltokban már őszülő haját szoros kontyba fogta össze a feje tetején. Tisztességes, világéletében keményen dolgozó nő volt, mégis mindig mélyszegénységben élt, épp ezért nagyon örült, mikor megtudta, hogy Antonio a pártfogásába vette a fiát. Arról viszont semmit sem sejtett, hogy egyetlen gyermeke, öreg, magányos napjainak bearanyozója árulásra adta a fejét.
- Buon Giorno, Signora Peschi. – köszöntötte tisztelettudóan Hanno. – A fiát keresem, itthon van?
- Persze, mindjárt szólok neki. – azzal hátrafordult és bekiabált a lakásba. - Sallykám, gyere ide, Signore Pentanni beszélni szeretne veled.
![](https://img.wattpad.com/cover/348775421-288-k278303.jpg)
ESTÁS LEYENDO
Fake it till you make it
Misterio / Suspenso,,Valaki nyöszörgött a háttérben, talán egy kisgyerek, még a zavaros telefonvonalon keresztül is hallani lehetett, milyen szaggatottan veszi a levegőt, ahogyan azok szokták, akik egy nagyobb sírás után vannak. - Értékes kis játékszer, vero (~ igaz)...