Nell

Chapter 1

Eleanor

Különösen hideg volt ez az őszi reggel, szeptember 8.

Már csak egy év a pokolból és utána Eleanor szabad lesz. Szabadabb mint valaha.

Hideg volt és esett az eső, tökéletesen tükrözte a kedvét ez a mocsok idő, egy cseppnyi napsütést se érzett a szívében.

Szürkemelegítő kombójára felkapta a táskáját és az elengedhetetlen fejhallgatóját, amire a nyáron ruházott be teljesen kiszűri a kinti zajt és brutális a basszus benne. Ez kellett neki! Egy némító gomb a világ ellen, a gondolatai ellen.

Haját szokásosan lenge kontyba fogta össze tarkójánál és arcát már meg se próbálta eltakarni kozmetikai dolgokkal, valószínű már a sminktermékei is lejártak, azt se tudja hol vannak.

Tükörbe nézve görcsbe ugrott a gyomra, mintha jól gyomorszájón találták volna.

Nem is vesztegette az idejét, ma csak hat órája lesz és ebből egy rajz, azt szereti ott nem kell foglalkozni mással, ellehet a sajátvilágába. Viszont van egy testnevelés méghozzá a B-sekkel!

Ella nagyot nyelt a gondolatra; Damien.

Erőt vett magán és leszaladt a lépcsőn egyenesen a konyhába, ahol már most kora reggel palacsinta illat lengte körbe a házat.

Rosalie süt éppen. A mostohaanyja és annak a pszichopatának az édesanyja. Eleanor az elején gyűlölte az asszonyt, de rájött, hogy neki se könnyebb.

Végig kellett nézni, ahogy a fiát bevezetik a börtönbe, végig kellett ülnie az összes tárgyalást, amiben az általa kreált szörnyeteg tetteit hallgatta. Az utcán őt is megdobálták nem egyszer, és a boltokban se szolgálták ki nagyon sok ideig. Nem mondhatni, hogy hippi-szuper barátnők Ellával, vagy felfoghatatlan kötödés alakult ki köztük, de El koránt se utálta, inkább megértette, átérezte a helyzetét; ő se fogott pisztolyt senkire, egy árva légynek se tudna ártani, még is úgy kezelik mintha saját kezűleg fojtotta volna meg a diákokat. Ez pedig egy kisváros, itt csak még jobban ismer, mindenki-mindenkit és ha kell még jobban gyűlölködnek csapatostul.

-Jó reggelt Eleanor! -erőltet magára egy mosolyt, az asszony, de roppant elkeserítő volt a pillantása, mintha csak is bűnbánatot és fájdalmat lenne képes suttogni Ella fülébe.

-Neked is Rose! -a lány is igyekszik valami vidámságot erőltetni az arcára, de ahogy a csomagolt ételre siklik szeme, nem tudja leplezni fintorját. Képtelen egy jó ízűet enni, főleg ha épp iskolába kell mennie.

-Köszönöm! -mindketten tudták, hogy nem volt őszinte, de egyiküknek se volt ennél többre erejük.

Eleanor megkérdezhette volna hol van az apja, de tudta hogy már rég dolgozik és most tényleg nem volt energiája felesleges csevejre nevelőjével.

Fogta magát és elindult az esőbe, esernyője ugyanolyan gyenge volt, mint a lány mentális és lelki állapota, úgyhogy hamar ki is fordult és hasztalanná vált.

Kivételesen nem indított zenét a buszon, szerette hallani az eső kopogó hangját az ablakon, de amint a sulija tízméteres körzetébe ért, a leghangosabb fokozatra kapcsolta az agresszív zenéjét és igyekezett úgy menni, hogy senkivel ne akadjon össze tekintette.

Ez volt az évének első napja, mert eddig beteget jelentet, jövőhéten ismét be fog állítani a háziorvosához igazolásért, ebben biztos volt!

Sikeresen eljutott a szekrényéig és egészen megúszta a gyűlöletet társaitól. Csak néhány beszólást kaphatott, de a szuper fülese miatt semmi nem jutott el hozzá.