Nell

Chapter 4

Eleanor

Zseniális, vajon ha a harmadikról kiugrok, elég gyorsan meghalnék, vagy szenvedős lenne?

Ella a szokásosnál is kevesebb életkedvvel kelt fel, a békés két hete után, vissza kellett száműznie az orvosnak. És egy napra? Miért nem kaphatta volna meg ezt az egy napot még?

Ma még annyit se variált a külsőjén mint szokott, befonta zsíros haját, felkapta a farmerjét majd egy jó vastag és túlméretezett pulcsit feketébe természetesen. Felhúzta csuklyáját és végig sétált a monoton falak között, ahol szokott.

Mint egy szellem, úgy járt a házba, az ő szobájával szembe elhelyezkedett az ajtó ami, ugyanúgy érintetlen maradt, mint minden ami a mostoha testvérével kapcsolatos. A bejárat nem volt bezárva, de Ellát már akkor is a hideg rázta, ha az ajtóra tűzött „Belépni tilos" felirat melletti koponyára nézett. Bele se merne gondolni, milyen hatással lenne rá, ha hirtelen a szoba kék falaival kéne szembenéznie.

Vajon mit látna rajta, Nadia kék szemeit, Ben kék kockás ingjét, amit hordott mikor meggyilkolták, vagy Faye Volton kék kis masniját amit mindig viselt? Lemészárolta őket, mindannyijukat, mint az állatokat, nem erre nem akart emlékezni.

Ella inkább elindult. Arra sem akart gondolni, hogy most reggel mehetne a barátnője sárga kis kocsijával, ami a halála óta ott porosodik a kis hátsó garázsba, mert a lány szülei se eladni, se rá nézni nem képesek a mai napig. Az egyszem lányuk összesen hét alkalommal vette igénybe a járgányt.

Már a reggeli „Jó reggelt szerelmem, hogy aludtál?" üzenetet se várja a barátjától, akit olyan mélységesen szeretett.

Eleanor Grayson elvesztett mindent, mindent amije csak volt.

-Jó reggelt! -köszönt egyhangúan.

-Jó reggelt kincsem! -nézet ki újságja mögül az apja. Korai ősszülése a történéseknek tudható be, szúrós borostája és fájós háta, tökéletes és szerethető tulajdonságok voltak Ella számára.

Szerette az édesapját, épp úgy ahogy a nagymamáját.

Egy puszit nyomtak egymás arcára, majd mindketten belemélyedtek reggelijükbe és az újság keresztrejtvényébe.

-Gonosz hat szó...-néz ki szemüvege felett rám.

„Már megint, a személyes pokla lenne a tökéletes válasz rá!"

-Ördögi! -kanalazza be a müzlijét, mire apja mogorván beírja.

-Már megfejtetted a nagyanyáddal, igaz? -kérdi, amire természetesen bólint.

-Az e heti összeset. A megoldás egy női nemi szervről szóló vicc lesz, amit a nagyi értékelt tehát te tuti nem fogod! -bólintva veszi tudomásul a lánya figyelmeztetését és tovább lapozz.

-Ma mész a pszichológushoz ugye? -kérdi csevegve, de Ella nagyon jól tudta mitől fél, hogy megint nem megy el, helyette haza jön és egy újabb garázsvásáros sorozatott kezd el.

Ella arca eltorzul a kérdésre.

-Nem terveztem menni! -rántja meg a vállát, amire az apja előveszi az atyjai szigort.

-Menned kell!

-Mégis minek, annyira embernek kellene, hogy a környékünkben lévő öt városban élő pszichológusokat is csak ez a város tartja el! -csattan fel a lány.

-Nem akarok oda járni, nem akarok a problémáimról beszélni és főképp nincs kedvem ugyanazt a mondatokat hallani; Most nehéz lehet neked! Nem a te hibád! Biztos hiányoznak! Mesélnél nekem róluk? -most már felpattanva megemelte a hangját.