Nell

Chapter 20

Damien

Damien sose volt az a türelmes fajta, így mikor Eleanor Grayson kitette azt a csinos kis fenekét a kocsiból, gázt adott a kocsijára, hogy megkeresse a két illetőt, akik ezt tették a lánnyal.

Hagyta, hogy a méreg végig fusson a szervezetén duzzadó ereit táplálja, az adrenalin pedig teljesen behülyítse a szívét. Tenyere összeszorult a kormányon, ahogy a gázba taposott. Érezte a kocsit maga alatt és ez csak még inkább felbőszítetté.

Telefonja után nyúlt és Jessica csinos kis fotójára kattintott. A lány hívóképernyőjén bundakabátba cigizett és valami hülye világitó kalapot viselt, Dam egy szilveszteri bulin fotózta ahogy a lány full részegen mosolyog rá. Kocsijára rá volt csatlakoztatva, így már egyből ki volt hangosítva.

-Mizu? -szólt bele a vöröske köszönés nélkül.

-Pontosan kiket is mondtál, kik szórakoztak tegnap a medencénél? -kérdi hangjából kihallatszódott, hogy ideges.

- Max Cheng és Henry Sanders! -a hangjából sütött, hogy undorodik.

-Hogy van Eleanor? -kérd rá.

-Jobban, Dr. Swan csodát tett vele, most már hazavittem, aztán gondoltam, végre van egy kis időm, hogy egy kisebb leckét adhassak nekik! -mosolyodik el a gondolatra.

-Helyes, ne kíméld őket! Az első emeleten vannak 74. terem. Szóljak Jeremy-nek? -ezzel a kérdéssel megnevettette Damient.

-Ugyan már Jess, csak elbánok két rohadékkal! És Jer amúgy se pártolná az ötletet! -kanyarodik rá a sulijuk utcájára.

-Mert még nem tudja, amit én, nem látja amit én! -köti az ebet a karóhoz Jessica.

-Mert te mit tudsz? Meséld el kérlek drága Jess! -kacag fel.

-Nem hiszem, hogy erre most rá érsz! -korholja le rögtön. -Szeretnéd, hogy egy kicsit segítsek? – szinte izgalmat sugárzott a kérdése.

Lehet, hogy egy nagyon aranyos hercegnő viselkedéssel rendelkező lánynak mutatkozik, az iskola koronázatlan királynője, akinek mindene megvan. Szép ház, sikeres, gazdag, befolyásos szülők, tökéletes test és rendkívül magas iqu, de ez mind vigasz igazából arra ami valójában tud lenni, maga az ördög.

Damien egyszer, úgy fogalmazott, igazából bárki lehetne az ellensége az iskolában, büszkén belé állna, de Jessica Dippel az az ember, akivel megéri jóban maradni.

-Ahogy jónak láttod, kedvesem! -ad teret a lánynak.

-A folyosón foglak várni. -tette le a telefont. Damien kicsit lazított a tartásán.

Lassított, hagyott egy kisebb időt Jessicának. Tett még egy kört, aztán szépen leparkolt és fütyörészve forgatta kulcsát kezében, miközben besétált.

A tömeg ellepte a folyosót, de nem úgy ahogy szokták, nem mindenki törődött a saját dolgával és lézengett. Nem, most sugdolózva pillantottak egy pontra, ami a folyosó közepén összpontosult.

A földön két fiú szenvedett, valószínű a töküket szorongatva, még Jessica felettük állva haját igazgatta.

A méreg most is szét áradt a testében Damiennek, de örömmel látta, hogy jó emberre bízta a dolgokat.

-Akarom tudni mi történt? – pillant fel Jessre.

-Azt mondtam nekik a tegnapiért kérnék bocsánatot és ha lejönnek velem, leszopom őket! Utána már nem volt nehéz dolog, ezt a kis rohadékot! -mutat az ázsiaira. -Könnyen lecsábítottam ezzel az ötlettel, a másik meg utána jött mert meg le akarta róla beszélni! -rúgja meg egy kicsit méreg drága csizmájában, Dante egykori párját.