Nell

Chapter 27

Eleanor

A bizalom kérdése Eleanor számára mindig is nagy nehézséget okozott. Kiben bízhatsz? Milyen mértékben? Megérdemli az a valaki vagy visszaél vele?

Törékeny dolog volt ez számára és az egyik legféltettebben őrzött dolga. A szíve kincseskamrájának mélyére zárta, miután az emberek eljátszották az esélyüket, és becsületét megsértve átgázoltak rajta.

Most pedig maga Damien Volton esedezik, hogy kóstolhasson ebből a kincsből. Ella őt gondolta volna utolsó személyként akinek ezt megadhatná.

Összezavarodott, de a szeretett éhes gyenge szíve, nem tud ellent állni a kísértésnek, hogy megadja ezt az esélyt számára.

„Fájni fog!" -suttogták a legbelsőbb gondolatai.

„Az igazi Damien Volton sose mondana ilyet! Már csak Faye emléke miatt sem!"

„Nem bízhatok benne!"

„Ostoba lány! Ostoba vagy Eleanor Grayson!"

A gonosz farkas legyőzve az éhségét megvédi a sebzett őzet. Beleszeret a prédájába.

De vajon a farkas emiatt az ostoba, vagy a sebesült állat aki nem fut el fejvesztve? Ki az, aki ezért hibás lehet?

Az őz aki egy kis biztonságot és megnyugvást szeretne, vagy a farkas akinek nem sok szeretet jutott ki az életében?

Az nap Ella és Damien nem mentek vissza a buliba. El üzent újdonsült barátjának, aki nem bánta mert a cipő feltörte a sarkát és a pokoli fájdalom miatt, semmi kedve nem volt tovább bulizni. Damient nem hiányolt senki, legalább is ezt hitte. Elfelejtkezett Jessicáról, akinek mindent köszönhet. Ez történik minden egyes alkalommal, hiába próbál józanésznél maradni, Eleanor jelenlétében teljesen elmegy az esze, elfelejti a körülötte lévő világot, a pénzét, a barátait, a szüleit, semmi másra nem képes fókuszálni, csak is a lány barna szemeire.

Akár csak a kisgyerekek, egy a kertjük végében található faházba rejtőztek el a kíváncsi tekintettek és a hideg szél elől.

Damien a kishúgával járt fel ide, de mióta nem volt társasága, nem igazán használta ki, a menő rejtekhelyüket.

-Biztos jó ötlet ez? -kérdezte a lány miközben a fiú egy kis égősort bekacsolva idézet elő halovány fényt.

-Biztonságos, ne aggódj! -nyugtatta meg Dam és előbányászott egy fadobozból két vastagabb plédet.

Egyiket Eleanor vállára terítette, másikat pedig maga köré tekerte.

-Mármint az, hogy eljöttünk...nem fognak a többiek hiányolni? -El kicsit össze volt zavarodva, az utóbbi időben, mintha Damien szabályszerűen menekülne a tömegtől, az emberektől, a bulizó iskola társaitól.

-Te mondtad, hogy nem szeretnél bemenni! -ráncolta össze szemöldökét a még mindig részeg fiú.

-Igen de...

-Most túl részeg lennék ehhez Eleanor! Józanon is nehezen megy, na de részegen, valószínűleg nem sikerülne! -rázza meg lemondóan fejét.

-Micsoda? -kérdi zavarodottan a még mindig angyali jelmezbe lévő lány.

-Hogy ne verjem be a képüket mikor undorító dolgokat suttognak a hátad mögött! -a válasz olyan természetességgel jött, hogy Ella elpirult.

-Bár előfordulhat, hogy a jövőbe józanon se fogom magam visszafogni! -rántja meg vállát.