Nell

Chapter 28

Damien

Damien agyán köd ült, nem akarta elhinni ami történik. Lassítani kéne neki? De hát erre várt nagyon régóta akkor mégis miért kételkedik?

Teste forró volt, ahogy a lány puha kis bőréhez simult, fájdalmasan kínozta a feszület odalent. A szíve csak úgy pumpálta vérét. Részeg volt és emiatt meg-meg szédült néha a lány csókjaitól.

Ella kezei vándorútra tévedtek, hogy feltérképezzék hatalmas hátát a fiúnak. Dam is engedélyezett magának ennyit, ha már a másik fél megtehette. Eleanor combjain végig simított a szatén anyag alá tévedt keze. Eleanor automatikusan feljebb emelte csípőjét és jobban kapaszkodott a hegyomlás nagyságú fiúba.

Damien hallani akarta azt az édeskés hangot, ami a lányhoz tartozik. Ajkai ostromlásáról nyakára tért. Különös eufória öntötte el ebben a pillanatban, még sose érzett ennél émelyítőbb illatot, mint ami a lány álla alatti hajlatból sugárzott. Megcsókolta a bőrét, és taktikát váltva édes kis puszikkal igyekezett kicsalni a lány hangját. Bejött neki, ahogy Ella édeskésen sóhajtotta nevét fülébe.

Ha Damiennek eddig maradt még egy kis józan esze az most minden bizonnyal a köddel tűnt el.

Nem tudott tovább várni, a forróság, ami körül ölelte teljesen a megőrülés szélére sodorta. Melege volt.

-Szeretnéd te letépni az ingem Nell? -kérdezte kacér mosollyal.

-Hány lánynak tetted fel ezt az ajánlatott Damien? -már megint az átkozott nevét mondta ki ez az angyal ruhába bújtatott ördögi nőszemély.

-Kiváltságos helyzetbe vagy! -feleli és ismét a cseresznye színű szájfényezett ajkaknak esett. Ez a taktikája is bejött, Ella megtette amit kért tőle, a gyenge anyagú ing fájdalmas reccsenéssel lekerült a fiúról.

„Annyira sem ártatlan, mint gondoltam!" -jót mosolygott magában Damien, majd egy férfias morgás szakadt fel torkából ahogy a lány kíváncsiságát kielégítve, húzta végig kezeit a hasfalán. Kezeit visszafuttatta ugyanazon a vonalon és ismét széles vállaiba szeretett volna megkapaszkodni.

Dam se restelkedett, a varázslatos ívekkel rendelkező derekán, ami a gondolatai 95%-a tölti meg, most többször is végig simított majd erősen megragadva rántotta közelebb magához a lányt.

Eleanor sem hagyta ki a lehetőséget, hogy a szintén erőtől dagadó nyakat meg ne kóstolja. Dam ádámcsutkája fel-le mozgott, ahogy igyekezett nem mindenét odaadni az apó csókokért amit Ellától kapott.

Szemeit behunyva ismét az illatára, a melegségére, a közelségére koncentrált. A szatén anyagon csak úgy siklott a keze, kerek feneke Damien minden fantáziáját felül múlta.

A varázslatos pillanat teljesen elvette a józan gondolkodását, így mikor a lány megfagyott kezeibe, ezzel kirántva őt az álomvilágból, azt se tudta melyik bolygón van.

-Mi...mi a baj? -szavai összefolytak, totál bekábult az előbbi néhány perctől. Az őzike szemekre pillantott amikor megértette, El a vállán található sebet vizsgálta, amely felszakadt és karján végig csorogva vérzett.

Ella tekintetében olyat láttot, amit nem akart, a lány sajnálta őt, kicsit megijedt és megilletődve nézte kezét, ami szintén véres lett.

-Te vérzel Damien! -jelentette ki, de hangja nem volt túl erőteljes.

-Ne törődj vele, majd begyógyul! -legyintett és ismét a lány ajkainak ostrolmolásáért akart kampányolni, de a másik fél nem volt épp vevő rá.

A barna meleg szemek megtalálták a fekete obszidián pillantását és bár nem mondott semmit Dam tudta, mire gondol. Analizálni kezdte őt.

„A faszomba is már!" -nem mondta hangosan, de ellépett a lánytól és hajába túrt. Ennyit a varázslatról!