Nell

Chapter 15

Eleanor

-Mi van? -csak ennyit tudott kinyögni meglepettsége miatt.

-Majd én megtanítalak! -ismétli meg lazábban a fiú.

-Nem úgy volt, hogy nem akarsz a medencétekbe bele fojtani? -fintorodott el Ella, amire Dam felhorkant.

-Még mindig nem állt szándékomban vízbe fojtani, sőt ellenkezőleg...-kezdett bele El pedig gyanúsan méregette, ki ez és mit csinált Damien-nel?

-Nem igazán van ínyemre mindig megmenteni, csak mert nem tudsz úszni és ahogy ismerem a drága szerencséd, egy jó párszor bele fogsz még esni abba a szarba! -úgy adja elő, mintha egyik balesethez se lenne köze azonkívül milyen hősiesen megmentette a lányt.

-Csak hogy tisztázzuk! -sóhajt fel a lány. -Csupán kétszer voltam ilyen szituációba...

-Ahol kétszer én mentettelek meg! – teszi hozzá önelégülten a fiú.

-Ahol egy...-mutatja fel mutatóujját a El. -a te medencédbe estem, kettő-nyitja ki mellé a másik ujját is. -te löktél vízbe! -mosolyog rá gyilkosan, miközben helyre rakja a nagyképű úszókapitányt.

-Ne már, Nell! -veti be hízelgő hangját. -Jó móka lenne! -előz meg egy újabb autót, Ella csak ekkor realizálja, hogy nemsokára haza érnek, már a város szélén vannak.

-Nem egy a fogalmunk a mókáról! -forgatja meg szemét.

-Ahh jól van ez csak egy ajánlat, de legközelebb nem foglak megmenteni, nem számít, hogy miattam estél-e vízbe vagy sem! -bólint határozottan.

-Szíveséget tennél vele! -sóhajt El gúnyosan.

-Tessék! -nyújtja át El az irományát, amit Damienről kellett összefoglalnia.

-Végül is ezért jöttem! -forgatja meg ismét csak szemét, ez a fiú többször akasztja ki, mint a házukat dobáló fiatalok.

Vonalas lapra írt, szépen kerekített betűi voltak leolvashattok, meghajtott volt egy kis négyzetbe. Gondos és szép munka volt.

-Az enyém is itt van valahol! -nyúl át Ella oldalára és fél kézzel kormányozva, de az utat nézve keresi papírját.

-Meg is van! -veszi elő az övé gyűrött volt sima lapra volt írva. Ella nem is remélte, hogy a tartalma, több lesz, mint a kinézete. Valahogy úgy képzelte el, hogy majd csupa ilyen sorokat fog kapni.

„Nell nem a kedvenc emberem, roppant unalmas. Kirakozik, könyvet olvas."

Ennél többre nem számított. Reménykedett benne, hogy kevesebb sem lesz benne.

-Tessék! -nyújtotta át, pont abban a percben, amikor ráhajtott Ella utcájára.

-A helyesírási hibákat kijavíthatom majd? -forgatta meg fintorogva a galacsinba gyűrt lapot.

-Tudom, hogy úgy gondolsz rám, mint egy baromra, akinek nem éri el a 30 százalékot sem az IQU-ja, de emlékeztetnélek, hogy mind irodalomból mind nyelvtanból jobban állok mint te! -olti le egész könnyedén a lányt. El-nek keserű íz keletkezik a szájában. Nem mindig volt ez így ám, szerette az irodalmat, oda volt a versekért és titokban sokszor írt ő is, de csak magának, senkinek nem mutatta meg még Nadinak sem. De a lövöldözés után, Ellának se lelki ereje nem volt, sem esélye, ugyanis teljesen mindegy mit csinált tanárnője a lehető legrosszabb jegyet szabta ki neki minden egyes alkalommal. El belefáradt és nem akart többet teljesíteni...senkinek igazából.

Erre már nem válaszolt, nem mondtak semmit. Dam csöndben leparkolt. Ella jól nevelt volt, nem tudott csak úgy kiszállni és otthagyni a fiút, pedig így kellett volna tennie. Hülye etikett!