Nell

Chapter 43.

Eleanor

Ella szokásos módon elaludt a nagyanyja kanapéján, újra nézte azt a sorozatot, amit Damiennel néztek, miközben ezen a kanapén átölelve egymást nevették ki a borzalmasan béna magyar szinkront, cikizték, ami a török sorozat alatt ment. Ella harmadjára nézi újra ezt a sorozatot, ahányszor csak távol kellett maradnia Damientől, újra nézte. Nem volt tudatos, nem is igazán a sorozat kötötte le annyira, csak egy kicsit ez is a fiúra emlékeztette, ez is visszavitte hozzá.

Nagyanyja kötött takarója is arra emlékeztette, hogy Damien lába mindig kilógott, a mélyedés a kanapéban, amit a fiú hatalmas tömege okozott, sem segített a helyzeten, egyszerűen csak minden, ami kicsit is hozzá tartozott, hangos lett számára.

Ella ellen nyert az álmosság, elszenderedett, és kivételesen nem Damien volt a központban, Eleanor a régi életéhez utazott vissza.

Nadia hangja szinte ismeretlenül csendült számára, de az öröm és a biztonság, amit mindig érzett vele, továbbra is ott volt. Jobban hiányzik a legjobb barátja, mint bárki vagy bármi más.

Fogalma sincs a világnak, mennyire nehéz számára, hogy a legjobb barátja megszűnt létezni. El akarta mesélni, amit a nagyanyja mondott neki tegnap, meg akarta kérdezni, ő mit gondol erről az egészről, el akart menni vele kocsikázni Nadi sárga kis járgányával, amiben több volt a kilométer, mint egy szállítókamionban, mert nekik mindig kellett valahova menni. A sárga kis autó azóta is ott áll, és várja, hogy a gazdája beindítsa rozsdás motorját, de ez nem fog bekövetkezni, ugyanis Nadi már soha többé nem tudja kíméletlen váltásokkal és éles kanyarokkal kikészíteni, csak ott áll a garázsban, szomorúan, és vár, míg az idő teljesen meg nem eszi, mert Nadia már soha többé nem ül bele, a szülei pedig sakk-matt helyzetben vannak, nem képesek a kislányuk kocsiját eladni, de ránézni sem tudnak... így a sárga kocsi az enyészetnek lett ítélve.

Eleanor is így érzi magát, legalábbis így érezte magát minden előtt... Damien előtt. De ő most nem szerepelt ebben az álomban, ahogy a halott barátja, Ben sem, csak ők ketten Nadival, csak lányok.

Néha Ella arra gondolt, talán így látogatja meg a legjobb barátnője, néha beugrik az álmaiba, hogy együtt tölthessenek időt, csak ketten, mint régen.

Nem tudja, miről beszélnek nem tud rá emlékezni, de abban biztos, hogy egész álma alatt pletykálnak, csak ahogy azt a tinédzser lányoknak kell elütniük az időt.

Épp legjobb barátnője történetét hallgatta, mikor a telefon rezgése kíméletlenül kiszakította álmából. A legrosszabb az egészben, hogy nem emlékezett semmire, tudja jól, hogy mikor belép az álmába, akkor képbe van, hogy miről is beszéltek, de amint felébred, mindent elfelejt, nem tud semmi emélket kihozni az álmaiból.

Keze, amin támaszkodott, elzsibbadt igazából, egy pillanatra azon is el kellett gondolkodnia, hol van, de amint felfogta a szituációt, meg sem nézve, ki az, aki hajnali két órakor hívja, csak felvette. Remélte, valahogy Damien lesz az, aki ismét hívja, de nem ő volt, hanem Jessica.

– Eleanor, melyik házban lakik a nagymamád? – kérdezte köszönés nélkül. Eleanor megdörzsölte a szemét, és a fali órára pillantott.

Kettő óra múlt hét perccel.

– Tessék? – kérdezett vissza kómásan.

– Erre nincs időnk! Hol vagy? Pontos címet! – a hangja annyira szilárd volt, hogy Ella összerezzent, de nem mert ellenkezni, gyorsan lediktálta.

– Oké, három perc múlva ott leszek, legyél kész! – adta ki az utasítást.

– Mire is? – kérdezett vissza, de a válasz csak a pityegő hang volt, ami a hívás végét jelzi.