Chapter 39.

1.6K 137 24
                                        

Damien

Valakinek az első választása lenni. A prioritásának piramisának csúcseleme lenni, ez a lehető legnagyobb kiváltság. Első embernek lenni, akivel az örömét és a bánatát is megosztja az illető, az első számú lenni neki. Itt nem függőségekről beszélünk vagy megszállottságokról, hanem kötődésekről. Feladni mindazt, amiben addig hittél, feláldozni a szabadidőd, és észrevenni a másik problémáját, túllátni a sajátjaidon és segíteni az övét cipelni. Ritka eset az ilyen, és ha valóban van szerencséd megélni, akkor mindegy, mennyire gyűlölöd magad, más valaki helyettesítheti azt a szeretetet is, amit te nem adsz meg magadnak.

Damien nem volt egy álmodozó típus, sosem hitt a tündérmesékben, és elítélte azt, aki a „sors" nevű képzelt dologban hitt. De az elképzeléseit többnyire megvalósította, mindig elérte, amit akart.

És hogy mit akart Damien? Egyszerű a válasz: Eleanort.
A lelkével, a testével együtt.

Nem félt ezért bántani másokat, nem tartott attól sem, hogy ő megsérül.

– Ezt mondd el még egyszer! – szív bele cigarettájába Jessica, miközben a testnevelésterem mögötti vészkijárathoz vezető lépcsőn ültek. Épp órájuk lett volna, de Jessnek megjött a menstruációja, Damiennek pedig, mivel Eleanor épp miatta tanúskodik az igazgatói irodában, nem volt túl sok motivációja az órán részt venni, szóval inkább ellógták, hogy átbeszéljék a tegnap reggeli történéseket.

Jessica még év elején tisztázta a tanár úrral, hogy ha nem akarja, hogy jelentse az igazgatónál, amiért megkérte őt, hogy szopja le egy tesi óra keretein belül, akkor a havi problémáinak napjain hadd kapjon egy kis pihenőt. Egyébként Jessica nem tette meg, de Jeremy kellemesen a tanári asztalba vágta az orrát emiatt az öreg pedofilnak. Azóta beéri a másik tesitanárnővel, akivel rendszeresen „értekeznek".

– Nem értem ezt az egészet! – rázza meg a fejét a vörös hajú. Az idő hideg volt, bundakabát volt rajta és Jimmy Choo csizma, aminek az értéke felért az egész retkes iskola éves támogatásával.

– Az az anyaszomorító visszajön, miután hetekre felszívódik, és elkezdi zaklatni Nellt. Ha megtalálom, esküszöm, szembe köpöm! – nevet fel, és visszaadja a lánynak a fűvel vegyített cigarettájukat.

– Azt mondta Jeremy, hogy teljesen megváltozott a külseje is...


– Igen, hallottam, hogy az ócska másolatom lett! – neveti el magát a fiú. Jessica egy utolsó slukkot szív, és elnyomja.

– Én annyira nem nevetnék ezen, Dam-dam... – közelebb hajol, mintha csak egy titkot szeretne elmondani neki. – Úgy hangzik ez, mint egy kicseszett horrorfilm bevezetője. Az őrült minion hirtelen leszúrja azt, akiről mintázták, csak hogy ő maradjon az egyetlen! – a hangját eltorzította, ezzel is a horrorfilmes elméletét jobban éreztetve.

– Te őrült! – neveti el magát a fiú, amire barátja is felnevet.

– De komolyan! Pályázik az asszonyodra, a posztodra, a stílusodat másolja... én nyitott szemmel aludnék! – mondja okosságát magabiztosan.

– Bár mondjuk szinte biztosan tudom, hogy van egy skilled, amit esélytelen, hogy leutánozzon. Ella helyében már csak ezért is téged választanálak! – kacsintott egyet kacéran a fiúra.

A kisfiús mosoly kellemesen leplezi, hogy milyen brutális szörnyeteg tud lenni olyan szituban, amiről Jess beszélt. Bár, ha valakit a vörös hajú lányt ez ügyben nem kell félteni... bírja a gyűrődést.

– Nell még nem tapasztalta ezt a „skillem"! – mutat idézőjelet a lány.

Jessica kezéből kiesett a gyújtó, amit szórakozottan forgatott ujjai között.

NellWhere stories live. Discover now