Nell

Chapter 23

Eleanor

-Valóban? -húzta fel a szemöldökét Damien. Jót szórakozott a lány szabadulási kísérletein.

-Valóban, okoska! -sóhajt nagyobbat El és feladja a próbálkozást. Elfáradt a mai napon és a legkevesebb kedve van most ehhez a majomhoz.

-Megcsókoltalak! -jelenti könnyedén, mire Ella szíve hevesebben kezdett el dobogni.

-Igen és? -igyekszik tetetni, hogy higgadt és épelméjű, pedig éppen most hullik darabokra az utolsó épp gondolata.

-És...te visszacsókoltál. -világosítja fel, mintha Eleanor nem ezen kattogna lényegében egész nap. Összehúzta a szemeit, mérges lett. Damientől, saját magától, lényegéében ettől az egésztől.

-És? -ismétli magát újra. Damien szemei kikerekednek.

-Az egész eseményt szeretnéd, hogy újra elmeséljem vagy...-puhatolozik ő is egy fokkal kevésbé feszülten.

-Nem kell. Ott voltam! -rázza meg a fejét.

-Ja jó, egy pillanatra úgy tűnt mintha kihagytad volna! -felel ő is szarkasztikusan, Ella erre szemét forgatta, de még mindig igyekezet a pulóverét akkorára nyújtani, hogy elbújhasson benne.

-Ha esetleg ez a kép is kiesett volna... miután VISSZACSÓKOLTÁL- tett rá hangsúlyt, Ella csak még kisebbre húzta össze magát, már ha ez lehetet. -fogtad magad, majd kijelentetted, hogy ez egy hiba volt és eltűntél! -vázolta fel az ő szemszögéből történt dolgokat. Eleanor egy pillanatra elgondolkodott, igen hogyha az ember lemínuszolja azt a borzalmasan sok bűntudatot és azt a tengernyi gondolatot, ami akkor épp Ellát fojtogatta, valóban ő hagyta faképnél Damient.

„Te jó ég! Én faképnél hagytam Damien Voltont!" -realizálta Eleanor.

Szája elé kapta kezeit, maga is annyira meglepődött.

- Remélem épp most ugrott be, hogy faképnél hagytad a suli legjobb paliját és emiatt két csókkal szeretnéd megbánni a bűneid! -emeli meg egy kicsit jobb szemöldökét Damien. Ella akaratlanul is elfintorodott. Ez még egy mellkason ütés volt Damiennek és a felhőkarcolókat megszégyenítő egojának.

-Nem, erre pont nem gondoltam! -sóhajtott fel gondterhelten, és ajkaiba harapva, durt bele hajába, már amennyi hely adott volt erre Damien karjai között, amik még mindig a falhoz szigetelték.

-Akkor viszont tényleg tartozol egy magyarázattal. -veszíti el Dam is a türelmét.

Ella felpillant a fekete szemekbe, egyikőjük se volt nyugodt, igazából mindkettőjük gondolataiban vegyesen vagy meggyilkolni vagy megcsókolni szerették volna a másikat. Elég vékony volt a kettő közötti fonal, hajszálnyi lényegében.

-Akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba! -kezdi elölről Ella és még az előbbi sírórohamából maradt könnyeit törölte le szemei sarkából.

-A délutáni dolog egy hiba volt! Soha többet nem fordul elő, megígérem ezt neked! -igyekszik határozottságot erőltetni hangjába.

-Soha? -kérd vissza kidülledt szemekkel a fiú, nem épp azt mondta neki El, amit hallani akart.

-Soha! -rázza meg nemlegesen a fejét.

-Ez a víz nem tetszik, öntsük ki és inkább töltsünk bort abba a pohárba! -ellenkezik és teljesmértékig megsértve érezte magát.

-Ez nem valami poén Damien! - löki le a fiú mostmár egyeltalán nem feszült karját és arrébb sétált.

-Szerintem sem! -ért végre egyet. -De nem értem, ha ekkora hibának érzed ezt az egészet, miért...miért is csókolóztunk? – zavarodik végleg össze.