Eleanor
-Valóban? -húzta fel a szemöldökét Damien. Jót szórakozott a lány szabadulási kísérletein.
-Valóban, okoska! -sóhajt nagyobbat El és feladja a próbálkozást. Elfáradt a mai napon és a legkevesebb kedve van most ehhez a majomhoz.
-Megcsókoltalak! -jelenti könnyedén, mire Ella szíve hevesebben kezdett el dobogni.
-Igen és? -igyekszik tetetni, hogy higgadt és épelméjű, pedig éppen most hullik darabokra az utolsó épp gondolata.
-És...te visszacsókoltál. -világosítja fel, mintha Eleanor nem ezen kattogna lényegében egész nap. Összehúzta a szemeit, mérges lett. Damientől, saját magától, lényegéében ettől az egésztől.
-És? -ismétli magát újra. Damien szemei kikerekednek.
-Az egész eseményt szeretnéd, hogy újra elmeséljem vagy...-puhatolozik ő is egy fokkal kevésbé feszülten.
-Nem kell. Ott voltam! -rázza meg a fejét.
-Ja jó, egy pillanatra úgy tűnt mintha kihagytad volna! -felel ő is szarkasztikusan, Ella erre szemét forgatta, de még mindig igyekezet a pulóverét akkorára nyújtani, hogy elbújhasson benne.
-Ha esetleg ez a kép is kiesett volna... miután VISSZACSÓKOLTÁL- tett rá hangsúlyt, Ella csak még kisebbre húzta össze magát, már ha ez lehetet. -fogtad magad, majd kijelentetted, hogy ez egy hiba volt és eltűntél! -vázolta fel az ő szemszögéből történt dolgokat. Eleanor egy pillanatra elgondolkodott, igen hogyha az ember lemínuszolja azt a borzalmasan sok bűntudatot és azt a tengernyi gondolatot, ami akkor épp Ellát fojtogatta, valóban ő hagyta faképnél Damient.
„Te jó ég! Én faképnél hagytam Damien Voltont!" -realizálta Eleanor.
Szája elé kapta kezeit, maga is annyira meglepődött.
- Remélem épp most ugrott be, hogy faképnél hagytad a suli legjobb paliját és emiatt két csókkal szeretnéd megbánni a bűneid! -emeli meg egy kicsit jobb szemöldökét Damien. Ella akaratlanul is elfintorodott. Ez még egy mellkason ütés volt Damiennek és a felhőkarcolókat megszégyenítő egojának.
-Nem, erre pont nem gondoltam! -sóhajtott fel gondterhelten, és ajkaiba harapva, durt bele hajába, már amennyi hely adott volt erre Damien karjai között, amik még mindig a falhoz szigetelték.
-Akkor viszont tényleg tartozol egy magyarázattal. -veszíti el Dam is a türelmét.
Ella felpillant a fekete szemekbe, egyikőjük se volt nyugodt, igazából mindkettőjük gondolataiban vegyesen vagy meggyilkolni vagy megcsókolni szerették volna a másikat. Elég vékony volt a kettő közötti fonal, hajszálnyi lényegében.
-Akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba! -kezdi elölről Ella és még az előbbi sírórohamából maradt könnyeit törölte le szemei sarkából.
-A délutáni dolog egy hiba volt! Soha többet nem fordul elő, megígérem ezt neked! -igyekszik határozottságot erőltetni hangjába.
-Soha? -kérd vissza kidülledt szemekkel a fiú, nem épp azt mondta neki El, amit hallani akart.
-Soha! -rázza meg nemlegesen a fejét.
-Ez a víz nem tetszik, öntsük ki és inkább töltsünk bort abba a pohárba! -ellenkezik és teljesmértékig megsértve érezte magát.
-Ez nem valami poén Damien! - löki le a fiú mostmár egyeltalán nem feszült karját és arrébb sétált.
-Szerintem sem! -ért végre egyet. -De nem értem, ha ekkora hibának érzed ezt az egészet, miért...miért is csókolóztunk? – zavarodik végleg össze.

YOU ARE READING
Nell
RomanceEleanor Grayson, élete maga a pokol, az évszázad legnagyobb iskolai lövöldözésnek túl élője és mindezen túl, az elkövető rokona. Ezért utálja az egész iskola, őt hibáztatják, az űr miatt, ami bennük maradt az eset után, de azzal senki nem törődik, h...