Nell

Chapter 12

Damien

A fiú fejébe fájdalom nyílalt, ahogy felébredt, nos igen talán az a másfél üveg vodka nem volt javára. Fáradtan dőlt vissza, mikor észrevette, hogy szobája előtti folyosó padlóján terül el.

-Mégis mi a jó istenért vagyok a padlón? -nyöszörög és fájó fejéhez kap, ahogy megjelenik Eleanor és a fakófényben csillogó pillantása, majd a gyengéd érintés, amivel megfoga kezét.

Indokolatlan izgalom fogta el, ahogy az estét próbálta felidézni.

-Oh a francba! -fújja ki levegőjét, majd vissza dőlt a földön elhelyezett párnára.

-Jó reggelt, te állat! -jön fel hangos dobbantásokkal a lépcsőn haverja Jeremy, majd egy üveg vizet és fájdalomcsillapítót nyújt át neki. Damien morog egy köszönömöt majd elvette haverjától a cuccokat.

-Emlékszel bármire is az estéből? -kérdi felvont szemöldökkel.

-Mindenre...többnyire! –„a lényeges részekre!" -fűzi hozzá magában.

-Akkor nem mondok újat, azzal, hogy a házad romokban! -kuncogja el magát, amire Damien csak még lejjebb süppedt párnájában.

-Itt fogsz aludni? -faggatja tovább.

-Lehet! -rántja meg vállát és igyekszik kizárni a kinti zajokat.

-Kivel aludtál? -kérdi hirtelen, amire kipattantak szemei Damien-nek is.

-Mi? -kérd vissza. Jer a folyosón található kisebb asztalra mutatott, ahol Ella a vizes ruháit szépen oda tette, majd minden bizonnyal ott is hagyta.

-Nem aludtam senkivel! – feleli és felpattanva kezébe kapja a lány ruháját és beviszi saját szobájába, ahol meglátta, hogy a takaró és párna ágyából hiányzik. Izgatott lett a ténytől, hogy Eleanor Grayson az ágya környékén járt, a párnájához ért, és ő takarta be.

Egyszerűen csak képtelen volt vissza fogni szívverését erre a tényre.

...

Messze nem volt jól a nap folyamán, hányinger és fejfájás járt kéz a kézben és az a gondolat, hogy ráírjon-e Ellára. Kevés részletre emlékezett a tegnapból, de Eleanor feltétlenül és irracionális módon megmaradt neki, a szavaira, a hangjára és a hideg kis testére tudott gondolni, amikor kimentette a medencéből. Nem is gondolkodott mikor délután telefonját megtalálta azon nyomban a lány számát akarta tárcsázni, de megakadt szeme, az üzenetén.

„Bocsánat, hogy megzavartam a bulid, a húgod ruháit vissza fogom szolgáltatni jövő héten, így legalább meg lesz az élmény is, amit a tanárnő kért, hétfőn leadom, nem kell aggódnod a jegy miatt!" -Eleanor Grayson 17:17

„Én hívtalak meg, nem? Nem rontottad el, eleve szánalmas volt, egyeztethetnék azért mielőtt leadod és nálam is vannak ruháid (;" -Damien Volton 18:00

„Hétfőn megmutatom mit írtam!" -Eleanor Grayson 18:02

„Miért nem holnap? Találkozzunk megint a könyvtárban!" -Damien Volton 18:03

„Vasárnap lesz" -Eleanor Grayson 18:03

„Igaz, akkor menjünk máshova!" -Damien Volton 18:03

-Nekem mindegy hova csak menjünk, hadd lássalak Eleanor! -magán is meglepődött, ahogy kimonda szavait.

„Nem akarom veled tölteni a vasárnapom!" -Eleanor Grayson 18: 08

„Pár perc az egész, belefér nem?" -Damien Volton 18:09

Szavai éppen manipulálónak is lehetett mondani, de élt-halt a gondolatért, hogy lássa a lány vörös arcát, miközben visszaadja neki az itt felejtett ruháját.