Nell

Chapter 25

Eleanor

Egy hét telt el azóta, hogy Damien és Ella összevesztek. Ella élete pedig azóta tökéletesen a régi volt, ahogy kérte a fiútól. Figyelmen kívül hagyta őt, nem bántotta, nem nevette ki, de úgy tett olyan volt, mintha ott se lenne, nem szólt hozzá, nem nézett rá. Ella mostmár tényleg úgy érezte magát, mintha egy szellem lenne.

Úgy is viselkedett. Bejárt az iskolába, eljárt a szakköri gyűlésekre és rendesen járt a pszichológusához, de már nem mosolygott, nem sírt, nem beszélt, nem evett jóízűen a nagyanyja főztjéből, csak létezett.

Fülesét fején hordta, de elég sokszor volt az, hogy nem is ment benne semmi egyszerűen csak, így elfogadható volt, ha nem hallgatja a körülötte lévő zsivajt.

A körbe ölelő burok ismét kialakult körülötte, a fájdalom kirekedt, vele együtt minden más is. Létezett de nem élt, csak létezett.

Fogalma sem volt meddig maradhat fent ez az állapot, meddig képes húzni ezt az egészet, de még az sem jutott el hozzá, hogy az őszi szünet előtti napon jár, de az agya egyszer csak úgy gondolta, hogy vissza kapcsol. Hirtelen jött derült égből villámcsapás.

A körülötte nyüzsgő szürkeség megfojtotta még a reggel során. Felnézve eszmélt fel egyeltalán, hanyadika van, holnap halloween lesz. A díszítések már fel voltak aggatva, egy csomó töklámpás volt kirakva és a műpókhálók már fent gubancolodtak össze. Épp a szekrényéhez próbált utat törni, a hatalmasra nőt emberek között, mikor megütötte valami a fülét.

-Te jössz a buliba? -kérdi az egyik első éves lány. Gyönyörű hosszú haja és tökéletes szájfényezett ajka volt, szinte üvölt róla, hogy fiatal és még köze nincs azokhoz a dolgokhoz, ami egy embert velejéből ketté törhet.

-Melyikbe? -kérdi a barátnője, ő inkább hasonlított Nadiára, a mosolya kiköpött a halott legjobb

barátnőjére emlékeztette Ellát.

-Damien Volton házibulijába! -erre a kijelentésre Ella szíve olyan erősen megdobbant, hogy fájdalmat okozott mellkasában. Maga se tudja miért de lelassított, hogy elcsípje a beszélgetés végét is.

-Nyilván, ott lesz az úszócsapat is, szóval én biztos, hogy megyek! -bólint és cseppet sem szégyenlősen megigazítja melltartóját.

-Majd beöltözők valami szexibe, hátha valamelyikük épp partnert keress! -amennyire szimpatikus volt elsőre Ella számára a lány, olyan hamar el is múlt emiatt a kijelentés miatt. A szőke felkacagott és édesen szinte csengőhanggal visszakérdezett.

-Kit szeretnél befűzni? -Ella már azelőtt tudta a választ mielőtt a barna kimondta volna.

-Hát nyilvánvaló, a házigazdát! -Ella gyomra felfordult a nevetésüktől és nem kínozva magát tovább indult.

„Biztos remekül fogja magát érezni ma Damien!" -jegyzi meg magában szarkasztikusan.

Nagyon sokan lettek a folyosón, alig tudott haladni, pedig már tényleg csak néhány méterre volt a szekrényétől.

„Valószínű begyűjti az elsősöket, aztán talán ájulásig piálja magát, ahogy..." -a gondolatbeli szidását megszakította, hogy neki ment valakinek.

-Elnézést! -kért rögtön elnézést, de az édes illat megcsapta az orrát.

-Nincs semmi gond Ella! -ez a hang is kifinomult és selymes volt, de egy csepp gyermeki hang nem volt benne, mint ahogy az előző lányokéban. Felpillantott és a szélesen mosolygó Jessica nézett vissza rá.