Nell

Chapter 31

Eleanor

1...2...3...

-BOLDOG SZÜLINAPOT! -egyszerre kiáltanak fel amire Ella összerezzen egy percre úgy tűnt, azt sem tudja hol van, de hamar észbe kapott, ahogy a barátai hangosan tapsoltak egyszerre, arra bíztatva a lányt, hogy fújja el a gyertyákat.

Nem más szülinapját ünnepelték, hanem az övét, ő állt a nagy torta, előtt amin a kedvenc bandájának a képe volt és az ő vállán pihent a „szülinapos" feliratú szalag.

Fel sem fogta mi történt vele, próbálta összerakni a képet.

-Rajta fújd el! -simít hátára egy ismerős kéz. Ella remegő ajkakkal fordult az illető felé, mikor megpillantotta barátnőjét Nadiát. Többet kellet pislognia, hogy feltörő könnyeivel megküzdjön. Úgy vizslatta a lányt, mintha épp elfakulóbba fordulna az álomkép. Nadi megérezte a pillantását, és azt a csodás mosolyt küldte a lány felé, ami talán a legjobban hiányzik Ellának.

-Miért bámulsz így? -kacag fel. -Ha ez kibújó akar lenni a szülinapi bulid alól közlöm veled, hogy már késő! -rázza meg fejét.

-Nem, én nem...-Ella nem találja szavait, ekkor az ajtó hangos csapódással nyílt ki, mindenki arra felé pillantott. A banda tagok zsivajukkal törtek be. Dante szokásos bőrdzsekiben, és csörgő láncokkal, ahogy csak egy banda énekesnek kell. Utána pedig a fürtökkel koronázott dobos jött be egy hatalmas ajándékdobozzal a kezében. Eleanor szíve nagyobbat dobbant. Ez nem olyan volt, mint Damiennel, kényelmes és meleg volt, biztonságot nyújtott neki ez az érzés.

-Tudom, tudom ki fogsz nyírni- tette le a dobozt kanapéjukra. -de Dante egy állat, mondtam neki, hogy nem tud vezetni, de hát végül is a hülye se tudja magáról, hogy hülye! -nézet bosszúsan az énekes felé, aki csak egy grimasszal válaszolt, majd Ben lazán átkarolva barátnőjét adott neki egy csókot. Ella ellágyult.

-Miért könnyes a szemed? -pillant le a lányra, akinek tényleg könnybe lábadtak a szemei.

-Csak meghatódtam! -rántja meg vállát és ismét a tömeg felé pillant. Félő volt, ha elfúja a lassan leégő gyertyát, a világ eltűnik és ismét abban a rémálomban, fog ébredni, ahol ezt mind elveszítette.

-Kívánj valamit! -suttogja a fülébe, majd egy apró puszit adott a homlokára.

-Valóra fog válni? -kérdezett vissza, mind tudtuk erre mi lesz a válasz, de mégis reménykedett.

-Mindent megteszek érte! -bólint kicsit elbohóckodva a választ.

-Akkor vigyáz magadra jó? Maradj mellettem! Ne hagyj el akkor se ha ronda nagymama leszek! -kapaszkodik a barátja pulcsijába, aki furcsán néz rá.

-Megbeszéltük nem? Semmi nem fog elválasztani, együtt megyünk egyetemre, utána találunk valami csinos kis házat! -öleli magához Eleanort. -aztán lehet én nem fogok kelleni neked, egy nyugger rockstar-ként! -nevet fel, mire Ella ismét elereszti könnyeit.

-Fogalmad sincs, hogy mit nem adnék azért, hogy lássalak öregemberként! -simít arcára, az értetlenül pislogó fiúnak.

-Na jól van szerelmes pár! -áll Nadia melléjük. -De a torta lassan összeesik, szóval El jó lenne megvágni! Elfújod a gyertyát? -kérdi a süteményre mutatva.

-Kaphatnék még egy percet? -kérdezte pánikolva. -Veled még nem is beszélhettem! Nadi, mesélj valamit! -fog rá barátnője kezére.

-Mi ütött beléd? Majd beszélünk utána! -nevet fel, de Eleanor nemlegesen megrázza a fejét.

-Nem, nekem ez nem elég, kérlek! -lép egyet hátrébb. -Bontsuk ki az ajándékokat előbb! -eszel ki egy újabb haditervet. Mindenki értetlenül pillant fel rá, még nem egy határozott mozdulattal valaki ki nem lép a tömegből. Ella vére megfagyott, mozdulni sem tudott, ahogy belenézett azokba a kék és érzelemtől megfosztott szemekbe.