Nell

Chapter 7

Damien

Idegesen fújta ki a fiú a füstöt, miközben a béna rap zenét hallgatta, amit a haverja Jeremy nyomott be, teljesen mindegy volt mi szól, csak hadd álljon be a cigibe csavart fűtől, csak egy kicsit hadd lazuljon el.

Szerda délután van és Ella, ma sem jelent meg, Damien arra gondolt, talán már le is lépett abba a gyogyós intézetbe.

-Minden meg van a péntekre? -kérdi Jeremy ezzel kiszakítva gondolatai közül, ami ismét csak Eleanor kibaszott Grayson körül járt...Nell. Miért?

-Hé haver! -csettint türelmetlenül, egyetlen barátja.

-Mi? -pislogott kettőt, hisz a cucc beütött, teljesen szét zuhant és elernyedt a teste, a folyamatosan befeszült izma, most jóval lazábbak, úgy folyt el a kanapén, miközben önkénytelenül is beengedte Nell arcát az elméjébe, a tüzet a szemében.

-A pénteki bulihoz, meg van minden? -kérdi artikulálva.

-Persze! -legyint egyet hanyagul Dam, kurvára nem érdekli, a hétvégi buli, de a haverja nem hagyja magát.

-Ez a buli nem csak a szokásos hétvégi szar tesó, hanem...-kezdi el a hegyi beszédét, de Damien be van állva és csak a gondolataiba mélyedve akar szétesni egy kicsit, de Jeremy irritáló hangja ezt nem hagyja, muszáj volt közbe szólni.

-Hanem a kishúgom születésnapja lesz tudom, de neked ez miért ilyen fontos? -kérdi és nevetve újabb slukkot szív.

-Tudod jól miért fontos! -szorítja össze állkapcsát a szőke hajú srác.

-Áhh persze, mert dugtad igaz? -kacag fel és teljesen elvesztette a kontrolt, provokálni akarta a haverját, rájönni meddig mehet, mert ő ilyen és mert rohadtul nem volt kedve tovább hallgatni a húgáról bármit is. Azt se érdemli meg, hogy Jeremy itt legyen, megérdemli a magányt, nem tudja megtud vigyázni az emberekben az életében, még Faye-t se volt képes megvédeni.

-Tudod, jól hogy nem nyúltam hozzá a testvéredhez, jesszus te pöcs, még csak tizenöt éves volt! -pattant fel idegesen, majd kikapta Damien kezéből a még csak félig elszívott füvét és a kólájába dobta. Dam arca eltorzult.

Maga se tudta miért beszélt így, de a szavak jöttek ki egymás után.

-Akkor szegényke szüzen halt meg! -tisztába volt vele, hogy szavaival milyen reakciót vált ki, de talán pont ezt akarta, hogy a szintén úszó barátja, jól megverje, megérdemelte, hogy ájulásig verje. Meg is kapta Jeremy idegesen rántotta fel a pólója nyakánál, szemében harag gyúlt, amire Dam csak elmosolyodott.

-Tudom, hogy be vagy nyomva, de akkor is vigyázz a szádra, te fasz! -annyira összeszorította a fogait, hogy Damien azon se lepődött volna meg, ha hirtelen repedésnek indultak volna.

-Miért? Ő meghalt! -ez volt a végső pont és ezt ő is tudta, így mikor Jer egy jobb horgot bevitt, csak felnevetett, kicsit megtántorgott és szája is felrepedt, de sikerült megtalálni az egyensúlyát és már lendült is volna vissza, hogy ő is üssön, azonban a reflexei lassúak voltak a szer miatt és barátja hamar kitért előle, egy újabb ütést vitt be, de ez alkalommal Damien a kanapéra esett.

-Tudom, hogy ez nem az első alkalom, hogy ilyen szarságokat mondasz, hogy behúzzak neked egyet, de leállhatnál Faye-ről sose beszéltél így ez előtt. -tűr bele hajába.

-Szedd végre össze magad Damien, állj le ezekkel a szarokkal és keres valami értelmes elfoglaltságot, mit tudom én hívd fel Jessicát, ő szívesen ápolgatja a lelked, vagy a tököm tudja, de fejezd ezt be! -mutat rá fenyegetően. -Vagy már az se érdekel, ha engem is elvesztesz? -kérdi és kicsit ironikusan felnevet.