Nell

Chapter 9

Eleanor

Igazából talán még jól is jön a találkozója Damiennel, az apja nem zaklatja, a nagyanyja úgy szint örül a hírnek, hogy nem egyedül tölti a délutánjait, mégha nem s tudja kivel is valójában.

Sietősen kapkodja a lábát a reggeli ködben, miközben telefonnál nagyszülőjével.

-Szóval arra gondoltam átjöhetnél, Nancy néninek olyan helyes unokája van, most költözött ide és mielőtt valami partyba megy, az előtt beugrik hozzám, hogy kicserélhesse a kiégett villanykörtém, te meg véletlen pont itt vagy és majd megvendégelheted! -Ella a nyakát tenné rá, hogy az öregasszony kacéran kacsingat.

-Nagyi, már mondtam, hogy nem érdekel semmilyen fiú és már csak azért sem megyek! -makacsolja meg magát.

-Miért nem? -háborodik fel Matilda.

-Mert...mert találkozom lesz! -rögtönzött egyet a lány. Annyira nem hazudott, tényleg az lesz.

-Kivel? -rökönyödött meg rögtön.

-Az mindegy, egy sulis projektről van szó! -ködösít, mert tudja mennyire gyűlöli nagyanyja Damient és valószínű még meg is tépné a lányt, amiért ilyen hülye, hogy belement a találkozóba.

-Himbilimbije van? -kérd rá bulgár módon, amire a lány elpirul és befordul az iskolája kapuján.

-Igen fiú, de ez nem érdekes!

-Akkor ez egy randi!

-Leteszlek nagyi! -jelenti ki.

-Várj már, és magas, Chris Evans fajta segge van? -kérdi kacagva utoljára, Ella pedig fintorodva letette a telefont. Önkénytelenül is elgondolkodott hogy Damien-nek vajon Chris Evanshez hasonló segge van...az biztos, hogy nagyon izmos, de azt a részét sose figyelte meg.

„Bleeh, idióta hormonok miért gondolok annak a pöcsfejnek a seggére!"

Ella gondolatai egy hirtelen érintés zavarta meg a vállán. Szinte majdnem megbicsaklott a térde úgy megijedt.

-Oh, bocsánat, nem akartalak megijeszteni! -a mély hanghoz egy magas barnás-szőke hajú, játékos mosolyú fiú tartozott.

Ella nem szólalt meg, csak kínosan körbe nézet és eltávolodott tőle egy lépést.

-Nem ilyen benyomást akartam esküszöm! -nevette el magát kellemetlenül, majd az elsápadt Eleanor szemét kezdte el fürkészni.

-Tesin találkoztunk, próbáltalak azóta megtalálni, de szinte sose látlak suliban! -túr bele zavartan hajába és felpillant ismét az arcára.

„Várj ohh te jó ég, ez most választ vár tőlem!"

A vészharangok egyszerre kondultak fel Ella fejében.

-Ja sokat vagyok beteg! -bólint, de hangja messze szaladt tőle.

„Az igen ez aztán remek válasz volt, gondolom nagyon érdekelte" -ostorozta magát a fejében El, majd inkább kibújva a kínos szitu alul, egy „bocs mennem kell" köszönéssel táskája vállát megragadva próbált az épp érkező diák tömegbe beolvadni, de az ismeretlen cula kitartó volt.

-Ash vagyok! -traktálja tovább, Ella pedig egyre feszültebbnek érezte magát.

-Én nem! -maga se tudta lehet ennél égőbb, de elég rég kommunikált vele bárki is aki nem épp bosszantani akarja, vagy nem a nagyanyja, néha a kettő összefüggőtt.

-Tudom, hogy nem! -kacagott fel a hajthatatlan fickó, amit El ismét csak egy zavart arccal reagált le.

-Eleanor igaz? -kérdi, amivel eléri, hogy végre megálljon és felkapja rá tekintetét.