Nell

Chapter 36.

Damien

Damien amint hallotta Eleanor vérfagyasztó sikítását, nem igazán gondolkodott tovább, a vörös köd leszállt a fejére. A méreg végig futott az erein, az adrenalintól úgy vert a szíve, hogy semmi mást nem hallott. Nem akarta, hogy ennyire elfajuljon a dolog, de mire újra esszéhez kapott már a ló túl oldalán találta magát.

-DAMIEN! -ettől a hangtól kirázta a hideg, berúgta az ajtót és a látvány csak még jobban felbőszítette az amúgy is ideges bikát. Eleanor szemeiben könnycseppek csillogtak, az az undorító férfi, pedig kihasználva Ella helyzetét próbálta magához csalogatni. Amúgy is utálta azt a patkányt, viszont kifejezetten rossz lánnyal kezdet, ugyanis Eleanor nem csak egy lány, legalább is nem Damien Volton számára és ha valakivel nem érdemes packázni az Damien.

Damien józan esze elköszönt azonnal, amint berontott a terembe, a férfit megragadva kapta le a lányról, majd mintha nem lenne súlya hajította arrébb és lendületből bevert neki egyet.

Ez nem volt elég Damien számára, azt akarta, hogy a kézzel amivel Eleanorhoz nyúlt ketté legyen törve, azt akarta hogy a férfinak annyira fájjon ahányszor felemeli, hogy emlékezzen egy ujjal se érdemes máskor akár a lányával egy idős diákjához érni, főleg nem a lányhoz aki Damien védelmét élvezi.

Újabb ütés, és még egy azután még egy. Azt se tudja milyen állapotban van a férfi, aki az első két ütésnél még megpróbált védekezni, utána már esélyt se látott erre.

Damien semmit nem vett észre a környezetéből, nem érdekelte a hogy egyre többen jelenek meg mögötte, hogy esetleg későbbiekben ebből baja lehet, csak addig akarta ütni azt a szemetet még lélegzik.

-Damien állj le! -ez ismerős hangtónus volt, de nem tudta abba hagyni, képtelen volt megállt parancsolni magának.

-Eressz! -löki el magától a fiúkat, akik próbálták leszedni a tanárról.

-Fejezd már be! Ebből hatalmas balhé lesz! -ordít rá Jeremy miközben igyekszik fogást találni a hegyomlás nagyságú fiún.

-Ha legközelebb akár csak a közelébe is megy a lábait is eltöröm! -köpött rá egyet Damien és akkor hirtelen mindenki megértette, hogy Damien nem viccel és hogy képes lenne megtenni ezt.

A piros szín még mindig kiszínezte a látóterét Dam-nek, mindaddig még a friss levegőre nem rángatták, majd Jessica egy jól irányzott pofonnal észhez nem térítette.

-Teljesen elmentek otthonról? -rival rá olyan éles hanggal, hogy Damien is felébredt a haragjától ködös állapotból.

-Mi a franc bajod van te jó ég? -akadt ki teljesen a vöröshajú lány fejéhez kapva.

-Jessica? -képed el Damien.

-Örülök, hogy visszatért az a kicsi eszed te idióta! -túr bele gyönyörű dús hajába.

-Ember van fogalmad mekkora bajba vagy? -jelent meg Jeremy is.

-Megölöm azt a rohadékot! -akart volna visszaindulni a fiú, de Jessica egy határozott mozdulattal visszalökte.

-Nem mész te sehova! Még is mi a fasz volt ez? -képed el teljesen a lány.

-Az a rohadék hozzá ért Nell-hez, sőt...-a gondolattól annyira mérges lett, hogy nem tudott beszélni, már csak attól, hogy visszaemlékezett Ella sikolyára.

-Mit...mit próbált meg Damien? -próbálta kiszedni belőle Jer.

-Olyat amiért legalább a faszát kellett volna összeaprítanom! -körözte meg a nyakát és minden önuralmát összeszedte, hogy ne törjön át mindent és jusson be.