Nell

Chapter 6

Eleanor

-Damien az a felfuvalkodott pöcs! -csapja be szobája ajtaját és dühösen az ágyra csapódik mikor egy kopogás zavarja meg a légzőgyakorlatát, amit a nagyanyja tanított.

Tudta ki az, a nevelőanyja Rose, aki igazából végig nézte a kis jelenetet azzal a gyökérrel.

-Ella, kinyitnád kérlek? -kérdi szelíden, sose volt aggreszív vagy rosszindulatú Ellával, még akkor sem mikor a fia olyan csúnyán bánt ő vele is.

Nos igen, Bryan nem csupán az iskolában élőket nyomorította meg, hanem mindenkit maga körül. Az anyja különösen sokat kapott, még az előtt, hogy végre hajtotta volna a mészárszéket. Sokan azt mondják, hogy a szülő a hibás ha elbaszott lesz a gyerek, de El, mindig is úgy gondolta Rose-nak semmi köze nincs ahhoz hogy Bryan egy szociopata lett.

„Talá ez nem géneken alapul!" -gondolta Ella.

„Bár apja felől még simán megeshet, hogy szimplán nem komplett, de anyja semmikép sem hibáztatható ez ügyben."

Az ajtó húzatta, amivel El nyitotta ki, majdnem levitte Rose fejét.

-Bocsánat én nem akartam leskelődni, de láttam, hogy valami nem stimmel közted és aközött a fiú között.

-Minden rendben! -vágja rá El és őszintén, csak arra vágyott, hogy felhívja a nagyanyját de nála még neki is több élete van hisz épp nyugdíjas találkozzon ver meg valószínű mindenkit kártyába.

-Ki volt ez?

-Damien Volton! -vágja rá és meg se lepődik, ahogy elsápad Rose, itt mindenki tudja kik azok a Volton-ok és ugyanúgy tisztában vannak vele, hogy az összes törött és romlott, pontosan úgy mint a fél város.

-Faye Volton...-pusmogta maga elé Rose és a bűntudat majdnem megfojtotta. Az összes áldozat nevét megtanulni, mind az 56-ot fejből tudta.

-Igen...- lenyelte az az újból feltörő keserűséget, ami mostohatestvérének tette okozott és megpróbált végre normálisan levegőt venni.

-Értem...-nevelőanyja arcát látva, elfogta a sajnálat.

-Csak egy sulis projektről beszélgettünk, van egy közös beadandónk! -erőltetett magára nehezen az álmosolyt, amire megkönnyebbülés ütött fel Rose arcán mielőtt újból az eszméletlen önmarcangolásba süllyedne, fia tette miatt.

-Ahh szóval erről van szó, ha még nincs hely ahol csinálnátok ide jöhetek, csinálok nasit meg minden...-Ella tudja, hogy nem bántó szándékból ajánlotta fel, ettől függetlenül ő is hamarabb vágná ki a saját nyelvét, mint hogy Volton-t a szobájába engedje és elég nagy a valószínűsége, hogy Damien se tartaná jó ötletnek, a gyilkos házának felfedezését.

-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet! -mutat az ő szobájával szembe lévő ajtóra, amin az a hülye halálfej még mindig mosolyog.

-Ohh persze! -szegi le fejét. -Sajnálom hogy zavartalak! - fordul ki az a szobából, de hirtelen meggondolja magát és vissza fordul.

-De ha rajta kívül van bárki, akit...akit szívesen haza hoznál, én nagyon szívesen vendégül láttom! -olyan hangsúllyal mondta ezeket a kedves szavakat, hogy Ella szíve kicsordult.

„Még is kit hoznék én ide? A legjobb barátnőm és a barátom halott, a fél iskola utál és sajnálatos módon Damiennek igaza van, mert egyedül ő áll velem szóba és csikar ki belőlem bármilyen fajta érzelmet is, és ez az őrületbe kerget!" -ezeket gondolta Ella, de ezt azért csak nem mondhatja nevelőjének, aki csak kedves akart vele lenni.