Nell

Chapter 35.

Eleanor

Egy kicsit bújt elő a nap a komor felhők mögül Elláék városában, és az emberek már teljesen úgy érzik mintha tavaszodna, pedig a hideg időszak közepén járnak.
Pár fokkal lett több de a sok esős és borult idő után az emberek lazítani akartak egy kicsit, lazítani a szetteken a hangulaton, az őket körül ölelő depresszión. Sokan vékonyabb kabátot vettek fel, néhány pedig már pulcsira is váltottak. Eleanor ettől függetlenül a téli puffok kabátját hordta, de most kivételesen haját kiengedte, a napfény a barna tincsein úgy játszott mintha a víz felszíne tükröződött volna vissza, a fakó sápadt bőre és karikái is talán kicsit javultak, halványodott a fájdalom az arcáról.

Hétfő első órájuk volt; irodalom.

Ami egyet jelentett együtt voltak, Damien a padon elterülve szundikált és közben Eleanor kezét szorongatta a pad alatt. Eleanor nem akart újabb indokot adni az embereknek, hogy gyűlöljék őt, úgyhogy megmondta Damiennek bármi is történik köztük az maradjon titokban, mert már tényleg csak az hiányzik Ella életéből, hogy az iskola „kiemelkedő szépségei" célba vegyék őt amiért Damiennel lóg, mert nem mindegyikük olyan, mint Jessica, nem mindegyikük félre téve az önzőségüket Damien érdekeit figyelik. Ott van például Amanda Chamber, ő az évfolyam első, ezen kívül a futók gyöngyszeme, és Jessica után ő az álomnője az iskolának és Ella legnagyobb mákjára ő is kifejezetten nagy utálója. Neki szintén a szerelmét lőtték le, a férfit, akit óvodás koruk óta ismert. 

Ella megrándult a gondolatra, hogy még csak nem is ismerte az illetőt, akinek azóta a nevét és a családját, szeretteit, mindenkijét memorizált, ahogy azt az összes áldozattal tette.

Damien a padról felemelte a fejét és összeráncolta szemöldökét.

-Mi a baj? -suttogta oda úgy, hogy csak El hallhassa. Ella nemlegesen megrázta a fejét, mint aki azt mondaná nem nagy dolog.

A fiú szeme végig futott a termen és megállapodott a kettővel előttük ülő B-s fiún.

-Ezt elkérhettem? -mutatott Damien Eleanor radírjára. A lány értetlenül bólintott, Damien-nél még csak füzet sincs, nem hogy ceruza vagy bármilyen eszköz.

Ahogy a vörös hajú tanárnő elfordult Damien egy jól irányzott dobással a fiút tarkón találta, aki a dobás helyét dörzsölgetve fordult hátra.

-Csukd már be az ablakot, meg lehet fagyni! -szól rá és ismét összekulcsolja ujjait a lányéval. A keze olyan meleg, mintha kazán működne a fiú testében, esélytelen hogy ő fázott volna, azt hitte Eleanor a hidegtől borzong meg.

-Ja jó persze! -állt fel készségesen a fiú majd eleget tett Damien kérésének.

-Kösz! -ezzel vissza dőlt a padra és a lány ujjait simogatva folytatta eddigi tevékenységét.

Eleanor elmosolyodott, halványan és alig észrevehetően. Az élet pedig ment tovább, de ezt valahogy Ella mégis elraktározta magában, mintha egy újabb kis terület kapott volna fényt a lelkének sötét szobájában.

Kicsengettek El amilyen gyorsan tudta kirántotta Damien kezéből az övét, ez annyira nem tetszett a fiúnak kifejezetten morcosan nézett a lány felé.

-Megláthatnak! -suttogta oda és már látta hogy Damien sajátos stílusával jelezni akarta, hogy igazából őt ez kurvára nem érdekli, de Ella megelőzte.

-Engem ez érdekel! -hangsúlyozza ki az engem szót. Erre már a fiú is csöndbe maradt.

Cuccukat felkapva sétáltak ki a teremből.

-Milyen órád lesz? -kérdezi nagyot ásítva a legalább másfél fejjel magasabb Adonisz. Rajta is csak pulcsi volt, ahogy sokan másokon, az úszós csapat kék és fekete melegítő felsőjét hordta, aminek a hátán a neve és csapata szerepelt.