Nell

Chapter 8

Eleanor

Ella gyomra liftezett, ahogy a könyvtár felé lépkedett. Megint nem volt suliban, hiába tetteti a depresszió nem engedi el, így inkább iskola helyet kiolvasta az egyik krimi könyvet, amit a mamája ajánlott neki. Ezt fogja jövőhéten bemutatni a könyvklubba. Violet ugyanis írt neki egy Sms-est, mi szerint a következőre kötelező bemenni, mert azzal látják a tagok létszámát és hozzon magával egy jó könyvet, első alkalomnál csak ismerkedni fognak, nem adnak ki olvasandó könyvet.

„Nagyszerű, az ismerkedés a kedvenc hobbim, az önutálat mellett!" -gondolta szarkasztikusan Ella, ahogy végig követte tekintetével a mellette elszáguldó sárga kocsit. Ismét csak legjobb barátnője jutott eszébe. Nadi-nak is ilyen kocsival kéne most száguldozni, itt kéne lennie vele és épp most is bátorítania, hogy dobja fel a sminkjét egy kis szájfénnyel.

Mindig is ezt csinálta, Ella szeretett csinin öltözködni, nem merészen, de csinosan, a pólója mindig passzolt a cipőjéhez, a kabátja mindig rendezett volt, még csak szösz se volt rajta, sminkelt is, viszont sose annyira vadul mint a legjobb barátnője, akinek a túsvonal és az élink rúzsok voltak a személyiség jegyei.

Viszont a mostani Ellát, ahogy végig néz magán az egyik kirakat üvegén, amiben ő tükröződik vissza, elkapja a hányinger. Melegítő nadrágjában elveszik a vékony combja, a farmerok, amik olyan szépen simultak idomához, most leesnének róla, az arcán nem alapozó és szempilla spirál, hanem bánat és magány ült ki, hatalmas kapusznyija élettelen sötét barna haját rejti, amit régen mindig begöndörített és gondosan felfogott, most már csak egy csutkába köti és nem törődik vele.

Ezért takarta le az összes tükröt anno, mert gyűlöli látni az új El-t a régi helyet, aki olyan boldog volt. Legjobb barátnője a lehető legjobb ember volt, párja pedig színtiszta nagy betűvel a „NAGY Ő", de Ella elveszítette őket és ez az Eleanor már sose lesz olyan, mint az az egy évvel fiatalabb lány.

„Nem kell ilyen melodramatikusnak lenni!" -hallotta megrovó hangját Nadianak.

Erre elmosolyodott egy kicsit, tudta, hogy nem áll mellette a barátnője és a hangja csak a fejében van, csak az emlékeiből lépett ki egy pillanatra, még is Ellának egy percre elillant a szorító érzés mellkasából.

„Minden oké lesz El, ez csak átmeneti!" -csak is ezt a mondatot játssza vissza a fejében, mert barátnője sose hazudott neki, úgyhogy talán ebben is igaza volt, de ha könnyebb is lesz, akkor se lesz mellette, mert ő elment, ahogy annyi ember, amiatt a szörnyeteg miatt.

-Megvártál kint? -csapja meg egy mély hang, amitól megugrik és az üvegre tekintve, már nem a legjobb barátnőjét látja, hanem Damient, pontosan ott állt, ahol Nadi.

-Csak elmerengtem! -kapkodja tekintetét, zavarában pedig lejjebb húzza pulcsija ujját.

-Menjünk! -jelenti ki, mielőtt a fiú valami gúnyos mondatot vághatna fejéhez.

-Hölgyeké az elsőbbség! -engedi előre a nyitott ajtón. Ella meg akarta jegyezni, hogy mióta ilyen gentleman, amióta rájött hogy egy seggfej, vagy amióta kell neki a jobb jegy, valószínű a második, az első lehetetlen, hogy megtörtént. Ez a gyökér akkor se ismerné be, hogy egy seggfej, ha az élete múlna rajta.

Ella ideges lett, szorongott a környezetében, levegőt se kapott az égető pillantástól.

-Hová ülünk? -kérdi meglepően normális hangnemben Damien, sehol egy gúnyolódásra utaló megjegyzés, sehol egy fintor.

El nem kommunikált vele csak a leghátsóbb, kis eldugodt asztalra mutatott a könyvtár egyik szegletébe és elindult, anélkül, hogy a fiú beleegyezett volna.