Nell

Chapter 21

Eleanor, Ashton, Damien

Esélyt? Mégis, hogy adhatna esélyt neki, ha ő nem lesz képes Ben után szerelmes lenni? Talán a nagyanyjának igaza van? Talán tényleg Ashton Meyers volt az, akire várt? Előfordulhat? Akkor nem kéne annyira izgatottnak lennie, hogy a csontjai is beleropogjanak?

De ő nem érez mást csak is ürességet. Túl nyomó,kongó ürességet.

Kikapva kezét a szorításból lép egyet hátra.

-Sajnálom Ashton, nekem volt egy szerelmem és én képtelen vagyok tovább lépni rajta, nem akarlak becsapni... de nem tudok érzelmeket táplálni feléd, valószínű soha többet nem akarok ilyen érzést birtokolni. Nem lenne veled se fair és velem sem! -rázza meg a fejét.

-Igen értem de...-akart volna erősködni, de Ella félbeszakította.

-Kérlek Ashton...-hunyta le a szemét, mint aki csak a könnyeit fogja vissza.

-Legyen! -törődőt végre bele. -Akkor barátok? -nyújtja felé a kezét ismét.

-Azok még lehetünk nem? -veti be kisfiús mosolyát.

-Nem, azt hiszem nem akarok a barátod lenni! –zárja le teljesen a témát. -szia Ash! -int egyet majd a tömegbe befordulva eltűnik, az alacsony termete miatt  alig lehet látni.

A fiú ott állt, nem mozdult csak követte a lány útvonalát. A kedves mosoly eltűnt az arcáról, keze ökölbe szorult. Rég nem hagyta őt ilyen kegyetlenül faképnél valaki. Hirtelen Damien arca villant fel előtte, ahogy épp kiokosítja, hogy Ella nem akar vele foglalkozni, nem szereti az idegeneket és ne is próbálkozzon vele.

Az egyik edzés során, a mellette lévő sávban úszott, mikor is megszólította a kapitány és ismét figyelmeztette Ella tartózkodó stílusára és kellemesen kiokítja róla, hogy Ella volt szerelme miatt, a legegyenesebb úton fogja elküldeni melegebb éghajlatra, ha elé áll ezzel a kérdéssel. Mintha nem tudta volna, nem tudta volna, hogy Eleanor Grayson még mindig Benjamin Meyers siratja. Tökéletesen tisztába volt vele.

Élesen felszisszent mikor a balkezén található sebhelybe bele nyílalt a fájdalom.

Utána ment a lánynak, nem hagyhatta ennyiben, azonban amint be ért volna, a terembe ahol Ella irodalom órája van, meglátta a mellette összefont karral ülő melákot.

Ellával beszélgetett, miközben szemeivel folyamatosan szkennelte a lányt, a legkisebb mozdulatát is jegyezte, akár csak egy megszállott. Ez lehetséges, hogy a lánynak nem tűnt fel, mert a telefonján keresett épp közben valamit, de a külső szemlélőként figyelő Ashton-nak hamar feltűntek a dolgok.

A méreg elterjedt a testében, ahogy realizálta, hogy Damien nem a csapat hírneve miatt szeretné őt minél messzebb tartani tőle, hanem mert csak is magának akarja a lányt.

Minden mozdulatáról visított a szándéka. Ella székének háttáblájának külső részét átkarolta, mintha csak el akarná zárni a lányt a külvilágtól, elszigetelni az emberektől és csak magának tudni.

-Ki tudj mivel beszélted tele a fejét, te rohadék! -hűl el teljesen, mert nem csakhogy át karolta Ellát, de kellőképpen le is kötötte a figyelmét. Eleanor pedig meghallgatta, figyelt arra amit mondott neki, mintha épp tanulna valamiről, olyan koncentrációval leste a csapatkapitány szövegét, majd vissza fordult a telefonjához és a böngészőbe kutakodott ismét. Damien alig érzékelhetően egy kicsit közelebb is dőlt és apró szippantással szívta be magába Eleanor hajának virágos illatát.

Azt hitte ezt senki nem látta, de Ashton látta és teljesen elképedt. Ekkor realizálta, hogy eddig nem is látta a suliban Damient, csak is a közös órájukra jött be.