Nell

Chapter 2

Eleanor

„Milyen rég nem játszottam így!"

Jelentette ki magában Ella és egy kis eldugott része igen is élvezte a játékot. Sokszor mentette meg a labdákat, adott gyilkos szervát, vagy tökéletes passzot, olyan jól játszott, hogy a körülötte lévő évfolyamtársai is elfelejtették, hogy gyűlölik őt és szebb pillanatokban, még meg is dicsérték játékát, de egyik se tartott sokáig, hamar mind realizálta ki ő és milyen helyzetbe vannak ők most.

De ez mind nem számított mert az összes meccset nyerték és Damiennek kifogása se lehet, így mikor vége lett az órának, a lány elkapta a kezét és komolysággal átitatva nézett fel rá.

A fiú felvont szemöldökkel rántotta ki a kezét és határozottan fordult a lánnyal szembe.

-Mi van? -tetette a hülyét, amitől Ella keze ökölbe szorult.

-Megnyertem neked a hülye meccseket! -világosította fel.

-Remek, ügyes vagy! Piros pontot is szeretnél érte? -kérdezett vissza szarkasztikusan.

-A fülesemet, ahogy megígérted, te rohadék! -Ellát sose érdekelte, hogy esetleg nem tetszik Damien-nek hogy rohadéknak hívja, ő se szívlelte, hogy gyomorgörccsel jön az iskolába miatta.

Tartotta Dam különlegesen fekete tekintettet, még csak pislogni se volt hajlandó. Vissza kell szereznie azt a fülest, csak így élheti túl ezt az évet.

A férfi szemébe mintha valami csillogás játszana, remekül szórakozik.

„Bolondját járatja velem!" -Gondolta El.

-Igaz is! -helyeselt, majd karjait összefonta de egy pillanatra se szakította el a szemét Ellától.

Ellát láthatóan meglepte, hogy csak így beadta a derekát és csapdát szimatolt.

-Akkor add ide! -türelmetlenkedett.

-Nincs nálam! -rántja meg lazán a vállát, amire Eleanor vére is megfagyott. Nagy szemétláda ez az ember, de még ő se lenne képes kidobni a fülest! Vagy igen?

-Az uszodai öltöző szekrényembe van! -valamennyire megkönnyebbült a lány, de még mindig nem volt nála az eszköze, pedig már nagyon szeretne kemény rockot hallgatva elvonulni és mondjuk a kirakósaival foglalkozni. Ez volt az egyik olyan hobbi, amit a lány nem gyűlölt, nem szeretet semmit már nagyon régóta óta, de ezt legalább nem gyűlölte. Lefoglalta az agyát és némi siker élmény töltötte el, miután kirakott egy ezerdarabos kirakóst.

-Ha átöltöztél gyere a medencéhez és oda adom! -veti oda fél vállról.

-Mi a csapda? -kérdi Ella csípősen.

-Csapda? -Damien hangja játékos volt, mint egy gyerek aki épp csíntevésre készül.

-Esetleg egy csapat rohadék fog ott várni rám, vagy bezársz?

-Ennél azért kreatívabb vagyok! -feleli sértetten a fiú mellkasára téve kezét, mint akit szíven ütött volna, hogy ennyit néz ki belőle.

-Ne szórakozz Damien! -sziszegi Ella, viszont a srácnak akaratlanul is pezsdítő érzés futott végig testén, ahogy a lány kiejtette a nevét.

-Eszembe sincs ilyen dolog Nell! -érdes hangja még mindig játékos volt, de már nem olyan mint egy kölyöknek, sokkal inkább mint, egy férfinak aki minden hétvégén más lányt csábít el ezzel a hang tónussal.

-Ha kell a cuccod eljössz, ha nem... nem! -lépett el tőle, a lány arcán kétségbe esés ült ki, ahogy figyelte a kisétáló ellenségét. Ott hagyva őt a döntéssel.