Chain to yourself Mr. Barber

9. Haza viszem

A papírok felett ülve ugyan az volt a feladatom mint a régi helyemen, csak itt lényegesen más volt a helyzet. Nehezen tudtam koncentrálni a feladatomra mert Andy parfümje belengte az egész szobát. A tudat hogy ő velem szemben ül... hát ez se segített rajtam.
-Travis! Szia! Mondjad?-szólalt meg hosszú hallgatás után Andy. -Mit tervezne? Ne szórakozz! -kelt fel az asztaltól így a szemeim egyből őt követték. Az ablak előtt állt lehajtott fejjel majd ahogy a tükörképét figyeltem a szemei felvillantak rám ,így riadtan visszapillantottam a gépre. -Majd szólj ha tudsz valamit. Szia!-bontotta a vonalat, majd lassan vissza sétált.-Megint megszegte.-tette le a telefonját mosolyogva az asztalra.
-Maga is!
-Akkor mind a ketten büntetést érdemlünk?
-Nekem már magába az büntetés, hogy kint hallom ahogy vinnyognak a beosztottjai.
-Legyen hangszigetelt a szoba? Mert ha ezt szeretné perceken belül intézkedek is.
-Hhh... -sóhajtottam fel ahogy hátra dőltem a székben. Andy mellém sétálva átlapozta az előttem lévő papírokat, majd a keze megállt.
-Hagyja abba mára.
-De nem telt le a munkaidőm!-néztem fel rá mire mutató ujját felemelve .
-Megint megszegte!
-Hhh... befejezné? Maga többször szegi meg!
-Meglehet, de nem bánom.-dugta zsebre a kezeit.-Tudja lehet én is szeretek veszélyesen élni.-rántott vállat.
-Hihetetlen. Akár mennyire is próbálja ezt elviccelni. Baromira nem vicces.-fontam keresztbe a kezeim a mellkasom előtt.
-Akkor beszéljünk róla.
-Azt várhatja!-keltem fel a székemből.
-Úgy is haza viszem. Néma csendben szeretne utazni?
-Meglehet!
-Nem! Nem! Segítek leküzdeni a félelmeit.
-Inkább kiugrok az ablakon.-léptem volna el, de Andy elém állt.
-Nem csinál ilyet! Én szeretném ha itt boldogan dolgozhatna. Ahogy a régi munkahelyét hátrahagyja úgy a fájdalmat is ami a szívében van.
-Maga agyturkász? Vagy mi?-néztem fel értetlenül rá. Nem tudtam hova tenni miért akarja ennyire hogy jól legyek.
-Nem vagyok, de vak se hogy ne lássam mennyire retteg.
-Magánéletről senkivel se fogok beszélgetni!
-Még is elmondta, hogy nincs pasija. Akkor valahogy még is bízik bennem.
-Nem bízok senkiben! Magamban sem!
-Hh... miért? Miért nem bízik magában?-nézte a szemeim elkeseredve. -Mia! Maga egy okos és csinos nő.. ne..
-Kérem most fejezzük ezt be!-léptem egyet hátrébb, de a szék útban volt.
-Én nem akarok rosszat. Csak is azt hogy jó legyen.
-Akkor ne a magánéletemet firtassuk! -Andy egy nagyot sóhajtva lehajtotta a fejét. Odébb téve a papírokat az asztalomról ismét felült. Én reszkettem az idegességtől. Akár hogy is néz a kék szemeivel nem fogom beavatni semmibe. Nem fogja lebontani a falakat körülöttem soha senki, mert nem engedhetem közel magamhoz.
-Ahogy eddig megismert nem vagyok egy olyan pasi aki bántaná. Én se szívesen mesélek a magánéletemről, de még is tudja hogy nincs párom. Egyedül élek. Néha jó, de néha borzasztó szar érzés.
-Nem kell erről beszélni...-sziszegtem ma fogaim közt.
-De én úgy érzem maga tökéletesen megérti a helyzetem.
-Nem hiszem, hogy önnek annyi sérelme lenne mint nekem.-pakolásztam a táskámba. Menekülni akartam.
-Az elég nagy sérelem, hogy a menyasszonyom otthagyott és megcsalt a legjobb barátommal?-szemeim felvillantak rá. A tekintete fájdalmat tükrözött.
-Mi.. miért mondja ezeket nekem?
-Nem tudom! Talán úgy érzem megértene. A szemeiben annyira sok fájdalmat látok hogy már nekem sajog a szívem, hogy egy ilyen nő mint maga ennyire sok rossz dolgon átment.
-Maga akkor jól leplezi.
-A fájdalmat? Nem éppen.-rázta meg a fejét mire felpillantottam az arcára. -Rosszul leplezem! Hisz láthatja.
-Hhhh.. Mr. Barber...
-Andy! Négyszemközt hívjon így.-a gyomrom görcsbe rándult hogy itt ül előttem és a fájdalmáról beszél holott egy ilyen pasit ki a faszom csalna meg?
-Andy... tök jó dolog hogy tud erről beszélni, én viszont nem! És még csak nem is akarok.
-Az nem segít ha magába folytja és őrlődik rajta. Nem csak lelki de szervi baj is lehet ebből Mia!
-Ez van!-rántottam vállat.
-Nem! Nem! Ilyen nincs! Senki se ér annyit hogy így szenvedjen!
-Hát pedig nem tervezek változtatni.-néztem fel rá de ő csak a fejét ingatta. Percekig csendben figyelt ahogy én is őt, majd leszállva az asztalomról a kabátja után nyúlt.
-Egy picit se enged?-igazgatta magán a zakót a kabát alatt ahogy fél szemmel felém pillantott.
-Nem.-ráztam meg a fejem.
-Akkor egy ebédbe se lenne benne?
-Megint kezdi?
-Elhívtam ebédelni! -tárta szét a kezeit.
-De...
-Semmi de!
-Nem randin vagyunk hogy magának kell állni mindent!
-Én meg a randizás?-nevette el magát.
-Mert én meg a randizás!? -csattantam fel.
-Miért ne? Elmegy kajálni egy pasival ha meg nem szimpi ,ott hagyja. Tök egyszerű!
-Nem randizok!
-Velem még is ebédelni fog!-állt elém.
-De.. de ez nem..ez nem randi!-remegett meg az ajkam ahogy felém tornyosult.
-Csak egy szimpla ebéd! Ne idegeskedjen.
-Akkor fizethetem én a sajátom?
-Nem! Úgyhogy jöjjön.
-Ez nem fair!- siettem utána, de gyorsan lépkedett így én már rohantam. Kapkodva a levegőt futottam végig a folyosón. Az se érdekel hogy a többi ember figyeli ahogy rohanok a főnökük után. Andy a bejáratnál mosolyogva visszafordult irányomba mire én az ajtó kilincséért nyúltam.-Ne csinálja ezt!-kapkodtam levegőért.
-Pedig ügyesen utol ért.-pillantott végig rajtam.
-Nem vagyok egy sportember!
-Tökéletesen tartja a tempót.-nyúlt a kilincs után mosolyogva, majd a kezemmel találkozott az övé. Szemeim a kezünkre terelődtek mire Andy közelebb hajolt.-Nem tapizom! Mielőtt azt gondolná, de kinyithatom az ajtót?
-Pedig annak minősül!-néztem fel rá.
-Nem is igaz.-simította meg finoman a bőröm a kézfejemen.
-De! Most is...-kapkodtam levegőért.
-Ebben semmi sincs. Vagy fáj?
-Ugye tudja hogy ön a főnök itt?
-Tudom! Képben vagyok vele.-vigyorodott el.
-És azt is hogy ezt látják?
-Magának még nem vagyok a főnöke mivel még nem döntött.
-Akkor is... ez.. ezt nem..-mutogattam a kezeinkre.
-Fáj?-súgta halkan.-Őszinte választ kérek.
-N..nem.-nyeltem egy nagyot. Ha őszinte választ kért akkor mondhatnám azt is hogy nagyon jól esik, de nem mertem ezt mondani.
-Menjen előttem.
-Hhh... nem tudok kiigazodni magán!-léptem ki az ajtón.
-Néha én se. De jöjjön. Kocsival megyünk.-terelt az autó felé. Ez a nap maga a káosz volt. Nem tudtam hova tenni Andy cselekedeteit. Furcsa érzéseket keltett bennem ahogy a keze az enyémhez ért. Miért érzem a közelében, hogy ki akar szakadni a szívem? Mindig is idegesség van rajtam ha egy idegennel kell beszelnem, de nála más ez a stressz. Nagyom más!