Chain to yourself Mr. Barber

99. Itt az idő

• Andy Barber •

Nézem ahogy édesen szuszog mellettem Mia. Békésen alszik így közelebb bújva hozzá megsimítottam puha bőrét. Lepillantva a hasára, bármelyik pillanatban úgy dönthet a mi kis hercegnőnk, hogy ő velünk akar már lenni úgyhogy mostanában csak félálomban alszok. Mindig készen állva arra ha rohanni kell. A táskába is be van már pakolva minden így tökéletesen készen állunk Alice érkezésére.
-A..Andy!-hallottam meg rekedt hangját.
-Hm? Mondjad szívem.-puszilgattam lágyan a nyakát.
-Ömm... valami... valami nem oké.-könyökölt fel az ágyban mire én felültem mellette egyből.
-Fáj valamid? Vagy.. vagy hozzak neked ide...
-Auhh...-szorította össze a szemeit ahogy a kezemre kapta a kezét. Bepánikoltam! Most mi történik? Rosszul van?
-Kicsim! Mond... mond mi a baj!
-Mhhh... basszus...-próbált feljebb ülni, de csak a kezem szorítja egyre erősebben.
-Mia! Édesem!
-Andy!-kapkodta a levegőt így kikelve az ágyból átsiettem az ő oldalára, de ahogy a takarót lelökte magáról akkor szembesültem azzal, hogy most mi is történik. Riadtan néz a szemeivel így nekem össze kellet szedjem magam. Erősnek kellett lennem.
-Gyere. Add a kezed! Segítek felkelni.
-Andy!-remegett meg a hangja.
-Semmi baj! Nyugodj meg! Mély levegő tudod!
-Az ágy...
-Ne foglalkozz vele! Csak szépen álljunk fel. Kapaszkodj belém.-a szívem ezerrel kalapál. Elkezdődött. Velünk akar lenni a mi kis angyalunk.
-Aauhhh..-szorított rá a kezeimre.
-Mély levegő édesem! Orron be, szájon ki. Csináld velem, csak közbe állj fel szépen.
-Fáj Andy!-szorította össze a szemeit ahogy a hasamnak döntötte a homlokát.
-Hhh... kicsi kincsem. Menjünk a kórházba. Gyere.-simogatom a haját, de tiszta víz a teste. Bárcsak én szenvednék helyette. Bármit megtennék, hogy ne legyen fájdalma.
-Ott... ott a ruha a szekrényben.-alig értem amit mond. Kezei remegnek ahogy az egész teste is.
-Idehozom! Sietek!-rohantam el mellőle és a szekrényből kikaptam az első ruhát amit találtam. Segítettem levenni ami rajta volt és ráadtam a tiszta ruhát miközben fél kézzel próbáltam megtartani. -Ülj le kérlek a fotelbe amíg felkapom magamra a ruhám. Jó?-simítottam meg rémült arcát.
-Ne..ne menj el!-nyúlt a kezem után.
-Nem megyek sehova mellőled, csak felöltözök.-kaptam le magamról a pólóm és a pizsama nadrágot. Mia előtt öltöztem, hogy ne érezze azt, hogy magára hagyom. Ő csak reszketett a fotelben ülve és próbálta a levegővételt gyakorolni. -Lassan kincsem. Shhh... nyugalom! Itt vagyok veled édesem!-csatoltam be a nadrágom, majd az összekészített táskát felkapva Mia keze után nyúltam.-Gyere szépségem.
-Fáj Andy! N..nem bírok mozdulni.-szorított rá a kezemre.
-Kivigyelek a kocsiba kézbe? Tudod hogy megteszem!
-Hhh... ne. El..elmegyek oda.-kapaszkodott bennem erősen.
-Szoríts! Ahogy csak bírsz!
-De ...de nem akarok neked fájdalmat...aahhh... basszus kicsim.-torpant meg egy pillanatra.
-Szoríts és vegyél levegőt! Erre figyelj édes! Csak erre.-kezét fogva sétáltunk a kocsihoz. Segítettem beülni neki, majd a cuccokat hátra dobva egyből indultunk is. Próbáltam higgadtan vezetni, de aggódtam érte. Látom hogy fájdalmai vannak. A szívem csakhogy nem kiszakad a helyéről. Vártuk már a mi kis hercegnőnket, de most hogy itt a pillanat, teljesen máshol vagyok fejben. Csak ők vannak a gondolataimban. Alice és Mia! A sebességet nem figyelve, tövig nyomtam a gázt és a korházig meg se álltam.
-Andy!-nyögte a nevem.
-Baby! Ne nyögj így. Most... most szülni megyünk.
-Nem tudok máshogy nyögni!
-Hhh... szorítsd a kezem!
-Segíts!-dőlt hátra a székben. Rossz volt látni hogy szenved és fájdalmai vannak.
-Itt vagyok csillagom! Segítek! Amiben csak tudok. De kérlek a légzést csináld! Mindjárt ott vagyunk ígérem.-tapostam a gázra és a parkolóba egyből a bejárathoz álltam.
Kipattanva a kocsiból Mia oldalára sietve segítettem ki őt, majd a recepcióig meg se álltunk. Ott egyből tudták hogy mi ma bizony szülni fogunk így hoztak egy kerekes széket amibe segítettem Miának leülni.-Nézz rám szívem!
-Andy! Tolj be az orvoshoz!
-Figyelj rám!
-Meg fogok szülni itt a korház közepén! Vigyél kérlek be az orvoshoz!-kapta el a karom ahogy a szemeim figyelte.
-Ennyire érzed hogy...-kapkodtam levegőért már én is.
-Vagy itt szülöm meg vagy eltolsz az orvoshoz és ott. Választhatsz, de a kislányod baromira nem vár!
-Viszlek.-nyeltem egy nagyot. A tekintetében minden benne volt. Félt, sőt rettegett attól ami várt rá, de határozott volt emellett. Ez kellett ahhoz hogy eljusson a tudatomig, ma megszületik a kislányom!
Ahogy tudtam siettem vele az orvoshoz akik már vártak minket a szülőszobán.
Egy nővér vette át tőlem Miát aki most csak arra figyelt hogy levegőt kapjon.
-Apás szülés lesz?-hangzott el egy mondat irányomba így elkaptam a szemem a feleségemről.
-Igen! Bent szeretnék lenni vele.-válaszoltam határozottan.
-Kövessen minket.-indult el a nővér így én meg utánuk rohantam ahogy csak tudtam.

Teljes a káosz körülöttünk. Mia az ágyon fekszik én mellette állok és fogom a kezét, próbálok támasz lenni és segíteni amiben tudok, de most neki kell ügyesnek lennie és a kislányomnak.
-Nyomjon!-hallottam meg az orvos hangját így Miára kaptam a szemeim.
-Picsába!-szorította össze a szemeit.
-Ügyes vagy! Menni fog kincsem! Barber vagy te is édes!-töröltem meg az arcát amin az izzadság cseppek csorogtak.
-Újra!-jött az újabb utasítás az orvos felől. Mia borzasztó kitartó. Látom rajta minden erejével azon van hogy világra hozza a mi kincsünket.
-A..Andy!-szorította meg a kezem.
-Levegő! Mély levegő és nyomj baby! Csináljuk együtt.-hajoltam hozzá miközben a haját simogattam. Keze szorította az enyém, körmei a bőröm marták, de nem érdekelt a fájdalom ahogy meghallottam a mi kis angyalunk csilingelő hangját.
Mia mellkasára fektették a kislányom aki teli torokból ordít.
-Istenem!-remegett meg a hangja ahogy figyelte a mellkasán síró kis hercegnőt.-Andy!-kapta fel könnyes szemeit rám ettől pedig én is elérzékenyültem.
-Csodaszép mint te édes!-remegett meg a hangom.
-A te kislányod!-mosolygott rendületlenül. Ragyogott az arca ahogy figyelt engem,majd a kezében síró gyermeket.
-Az én kislányom!-simítottam meg Mia haját, majd egy csókot nyomtam az ajkaira. Büszke voltam rá! Borzasztó büszke hogy világra hozta a gyermekem. Hogy ennyi ideig a szíve alatt hordta és óvta őt. A világot jelenti nekem ,hogy egy ilyen csodás kislánnyal ajándékozott meg.
-Mi lesz a kis leányzó neve Mrs. és Mr. Barber?
-Alice Barber.-mondtuk egyszerre mire ismét megmutatta a mi kis kincsünk mekkora hangja is van.