Chain to yourself Mr. Barber

95. Babaszoba

A nászút maga volt a csoda! Főleg hogy Andy volt akivel ezt is megélhettem, de az idő repül, iszonyatos gyorsasággal.
Már itthon vagyunk és épp a kicsinek a szobáját próbáljuk kiokoskodni, mit hogyan szeretnénk elrendezni benne. Andy folyamatosan a segítségemre van. Még az éjszaka közepén is felkel ha megmozdulok mellette így ha meglesz a kicsi, nem hiszem hogy sokat fog tudni aludni.
-Hát te? Itt bujkálsz szépségem?-sétált be a szobába ahol én a szőnyegen ülve nézegettem a babaruhákat.
-Nem bujkálok.-pillantottam fel rá ahogy megállt mögöttem.
-Hogy van az én gyönyörű feleségem és a mi kis kincsünk?-hajolt le hozzám és csókolta meg az ajkaim.
-Jól vagyunk apuci.-mosolyodtam el mire megsimította gömbölyödő pocakom.
-Ennek nagyon örülök.-cirógatta végig a hajam.
-Te neked milyen napod volt?
-Hosszú és fárasztó.-dobta le az aktatáskáját a fotelbe, majd szembe velem helyet foglalt a szőnyegen. A kisruhákat hajtogatva egy apró body akadt meg a kezemben így felmutattam Andynek.
-Nézd mennyire apró.-figyeltem őt ragyogó szemekkel.
-Tündéri.-mosolyodott el, de láttam a szeme sarkában megbúvó könnycseppeket.
-Ilyen picike lesz.-mosolyogtam szüntelen ahogy a kis fehér ruhát néztem.
-Alig várom, hogy a karjaimban tarthassam.-szemeim felkapva rá mostmár nem tudta titkolni hogy elérzékenyült. Meghatódottságát próbálta egy mosollyal leplezni, de a könnycseppek ahogy felfele görbült az ajka, kicsordultak a szemeiből.
-Andy...-simítottam meg az arcát.
-Jól... jól vagyok ,csak....csak... hhhh.. Istenem annyira picike ez a ruha.-törölte meg gyorsan a szemeit.
-Nagyon szeretünk ugye tudod?
-Én is titeket kincsem! Borzasztóan hálás vagyok neked, hogy egy kis csöppséget hordasz a szíved alatt és ezzel valóra váltod az álmaim. Olyan régóta vágytam erre. Egy szerető családra.Te pedig minden álmom valóra váltod.
-Sírni fogok én is!-csuklott el a hangom.
-Nem szeretném, hogy sírj!-ült közelebb hozzám.-Egy percig se szeretném hogy sírj!
-De eléred ezekkel amit mondasz!-nehezedett a légzésem ahogy a szememet már könnyfátyol takarta.
-Gyere ide hozzám!-húzott közelebb így a mellkasának dőltem ahogy körém fonta karjait. -Nagyon szeretlek titeket. Mindennél jobban! Az életemnél is jobban!
-Ne magyarázz!-fogtam be a száját ahogy csendben sírtam. Andy a tenyerembe csókolt mosolyogva.
Hosszas percekig a szoba közepén ültünk csendben. Én próbáltam megnyugodni, de ahogy a szoba sarkába pillantottam egy hatalmas dobozra figyeltem fel.
El is felejtettem Andynek mondani, hogy megérkezett a babakocsi.-Szívem?!-kaptam fel a fejem a mellkasáról.
-A frászt hozod rám! Mi a baj?-kapkodta riadtan a szemeit az enyémek közt.
-Elfelejtettem mondani, hogy ma megjött a babakocsi.
-Hhh... a szívbajt hozod rám! Azt hittem baj van!
-Baj? Az nincs! De nem akarjuk összetenni?-intettem az óriási doboz felé.-Lécci!-néztem fel a szemeibe könyörögve.
-Majd én összeteszem!-kelt fel mellőlem és gyűrte fel az ingje ujjait.
-Segítek!-teljesen bezsongtam hogy végre élőben láthatom a pici babakocsiját.
-Nem! Te maradsz a formás popsidon édesem.
-De...
-A-aaa.. ott maradsz kincsem.-húzta közelebb a dobozt egy könnyed mozdulattal. A futár srác megküzdött mire idáig becipelte, Andy meg egy laza mozdulattal felemelte.
Ahogy nyitotta ki a doboz tetejét én csak elbambulva figyeltem a karján táncoló izmokat, majd az alkarján duzzadó ereket.
Ajkam harapdálva néztem ahogy hajlong előttem és a hátán megfeszül a fehér ing. Combjaim összébb szorítottam ahogy már nem is a babakocsi volt az érdekes számomra, hanem a férjem teste. -Szívem! Hallod amit mondok?-pillantott hátra rám a válla felett.
-Hogy?-kaptam fel a szemeim az övéire.
-Mi..minden rendben?-vonta össze a szemöldökét.
-P..persze! Miért?
-Hát csak azért, mert beszélek hozzád és nem válaszolsz!-tette csípőre a kezeit. Na ezt nem kellett volna! Mellkasa hevesen emelkedett az emelgetéstől így az én mellkasom is egyre gyorsabb ütemre kezdett emelkedni.-Mia?
-Kívánlak.-nyögtem ki halkan.
-Hogy? Itt és most? Babakocsi szerelés közben?-mutatott a babakocsi darabjaira amik a földön hevertek.
-Igen! Most!-keltem fel a földről és mentem hozzá közelebb.
-Édesem! Tudod jól, hogy minden kérésed teljesíteni szeretném, de egyszerre ez a kettő, hogy összetegyem a babakocsit és szeretkezzünk... nehezen valósítható meg.-vakarta meg a homlokát zavarában, de engem nem tántorított el semmi attól, hogy megkapjam őt. Kívántam! Akartam őt! Nyakkendőjét elkapva húztam közelebb magamhoz.
-Ess nekem Mr. Barber!
-Kicsi szívem...-nevette el magát zavarában.-Gyorsan összeteszem a...
-Én essek neked? Lehet ez is.-kezdtem el kigombolni a felsőjét.
-Angyalom! Ott a kicsi a pocakodban! Nem gondolod hogy te fogsz dolgozni!
-Megdolgozlak úgyhogy leülni!-löktem a fotelbe ahonnan Andy félre tette az aktatáskáját.
-Kicsim! Nem! Majd én!-kelt volna fel de vissza löktem.
-Shhh... fárasztó napod volt apuci. Csak élvezd.-mosolyodtam el ahogy a lábai elé térdeltem.
Ingjét szétnyitva elém tárult tökéletes felsőteste ami magában már elhozta a gyönyört nálam.-Mhh de szexi vagy!-kezdtem el csókolgatni mellkasát, majd a hasát.
-Szívem! Ne térdelj kérlek. Nem... nem szeretném hogy ...
-Lazulj el! -pillantottam fel a szemeibe miközben az övét kezdtem kicsatolni.
-Baby! Kérlek!
-Nem hat meg édesem. Most nem!-húztam le lassan róla a nadrágját a boxerével együtt. Tudtam hogy borzasztóan akarja ő is. Férfiassága elárulta őt.
-Rossz vagy kincsem.-markolta a fotel karfáját.
-Büntess meg érte.-kacsintottam rá, majd minden szó nélkül toltam tövig a számban lüktető farkát.
-Ahhh baby.-nyögött fel halkan.
-Mhhh...nem tudsz átverni! Élvezed ezt édes!-mozgattam lassan a kezem.
-A gyerekünk szobájába csináljuk ezt szívem?
-Eltaláltad.-vigyorodtam el huncutul.
-Nagyon rossz lettél.-simította meg a hajam, majd egy copfba fogta össze így ismét tövig csúszott a számban.-Ahhh... basszus baby!
-Hmm?
-Mozogj gyorsabban!-szorította a hajam a kézfeje köré.
-Így valahogy?-gyorsítottam, mire ismét felnyögött.
-Aaaaahhh.. be..benned akarok lenni!
-Pedig a számba fogsz elmenni.-csapkodtam a nyelvemnek lüktető farkát.
-Benned akarok elmenni!-nyögte hangosan a szavakat, de én csak gyorsítottam a kezemmel.-Aahhh Mia! Gyere fel!
-A-aaaa!
-Gyere fel!-parancsolt rám.
-Élvezz el!-suttogtam a farkához hajolva.
-Gyere ide!-rántott fel a földről, majd a ruhám felhúzva egyből az ölébe ültetett.
-Ahhh....-dőltem a homlokának ahogy megéreztem magamban.
-Benned fogok mindig elmenni! Csak a puncidban élvezek el!-nézett a szemeimbe lángoló tekintettel.
-És még én vagyok a rossz.-haraptam meg az alsó ajkam, majd lassan ringatni kezdtem a csípőm. Andy a fejét hátra feszítve szorította össze a szemeit miközben a fenekemre csúsztak hatalmas kezei.
-Mhhh... basszus. Hogy lehetsz ennyire tökéletes!-nyitotta résnyire a szemeit.
-A farkadnak lett tervezve a puncim.-vigyorodtam el mire ő is elmosolyodott.
-Csak az enyém vagy! Senki másé!-kezdte átvenni az irányítást.
-Csak a tiéd?-kapaszkodtam meg a vállaiban.
-Csak.. az ... enyém!-lökött egyre mélyebbeket.
-Ahhh.. dolgozz meg Andy!-túrtam a hajába ahogy az ajkaira tapadtam.
-Mhhh... végre!-kezdett egy irdatlan tempóba.
-Aaahhh... gyerünk!
-Kapaszkodj! Szoríts baby!-csapott a fenekemre.
-Aaaahhh... Istenem!-megőrjített ez a vad szex. Borzasztóan tetszett minden amit tesz velem.
-Had halljam! Gyerünk kicsim!-nézte a szemeim szüntelen.
-Aaaahhh Andy!-nyögtem fel vágyakozva.
-Hangosabban!-csapott újra a fenekemre.
-Keményebben!
-Mhhh...-ingatta a fejét. Visszafogja magát mert még most is a picit tartja szem előtt.
-Gyerünk!
-Nem ...szabad!-pillantott le magunkra, majd ismét a szemeimbe.
-Kérlek!-kaptam el az állát mire az egyik keze a nyakamra csúszott.
-Ezzel elégedj meg.-szorított finoman a nyakamra miközben az alsó ajkam megharapta. Szájába nyögve az ingjét markolva kapaszkodtam benne. Elvette az eszem azzal amit csinál velem. Minden érintése megőrjít.
-El..el fogok...-nyögtem remegő hangon.
-Én követni foglak! -zihált hangosa.
-Andy!-sikítottam fel ahogy már lassan a csúcson voltam.
-Had érezzelek! Gyerünk!-csúszott a lábam közé szabad keze és a csiklóm kezdte izgatni.
-Aahhh Andy!-remegett meg a testem.
-Gyerünk! Érzem hogy... aaahhh baby! Élvezz! Élvezz el!-szorított magához így mind a ketten egymásba gabalyodva jutottunk a felhők felé. -Mhhh... kicsim.-bújt a nyakamhoz ahogy lassított a tempón. Én elernyedve bújtam közelebb hozzá. Nem gondoltam, hogy ennyire elfáradok, mert amíg nem volt a kicsi a pocakomban jobban bírtam. Most meg... -Hé! Szívem?
-Elfáradtam.-motyogtam az ingjébe bújva.
-Szállj le a farkamról és beviszlek a hálóba.-mosolyodott el ahogy a hajam odébb húzta.
-Nem..nem tudok mozdulni.-bújtam még jobban hozzá.
-Akkor csak kapaszkodj.-húzta a karjaim a nyaka köré, majd egy könnyed mozdulattal felkelt velem.
A hálóban az ágyra fektetve én csak bágyadtan néztem az ágy végében ácsorgó pasit. Ő volt a mindenem!
-Ne menj el!-nyújtottam felé a kezem.
-Gyorsan összeteszem a kicsinek a kocsit.
-Majd máskor! Gyere ide hozzám! Ne hagyj magamra!-görbült lefelé az ajkam.
-Nem hagylak édesem! Csak a másik szobában összeszerelem a babakocsit. Pár perc az egész.
-Kérlek ne menj!-húztam közelebb a kezénél.
-Hhhh... bújj be a takaró alá. Itt vagyok.-adta be a derekát és mellém feküdt. Mellkasára dőlve átöleltem őt, hogy még véletlenül se tudjon kimászni mellőlem.
-Szeretlek!-motyogtam halkan.
-Szeretlek!-simította végig a hajam, majd a homlokomra egy puha csókot adott.
Andy a hátam cirógatva figyelt engem ahogy elnyom az álom. Nem mozdult még akkor se mikor már biztos volt abban hogy alszom. Várt még egy kicsit, majd csak azután ment át a babaszobába, hogy össze szerelje a babakocsit. Mert megígérte nekem hogy megcsinálja, még akkor is ha azt mondtam majd máskor. Ő a mai napra ígérte és ezt be is tartja.