Chain to yourself Mr. Barber

92. A nagy nap

Idegesen tördelem az ujjaim ahogy a tükör előtt állok és nézem magam a legtökéletesebb ruhába ami a világon létezik. A szívem zakatol ahogy arra gondolok, hogy percek választanak el attól, hogy én is Barber legyek. Andy Barber felesége.
Vajon ő is ennyire ideges? Ő is ennyire izgul mint én?
-Minden rendben?-dugta be a fejét Melanie. Felé pillantva csak halványan bólintottam, de látta, hogy összeesek az izgalomtól így beljebb lépkedett.-Hé! Nincs semmi baj!-simította meg a karjaim.
-De..de izgulok.-remegett meg a hangom ahogy az arcomon apró könnycseppek csordultak végig.
-Tudom! Andy is izgul, de ne sírj, mert elkenődik a sminked.-próbálta óvatosan törölgetni a szemeim.
-Ő is .... Ő is izgul?-kapkodtam levegő után.
-Igen. Borzasztóan hiányzol neki és aggódik érted, hogy minden rendben legyen.
-Aggódik?-kaptam fel Melaniera a szemeim.
-Hogy elé sétálsz-e. Igen. Izgul hogy te is biztosan akarod-e.
-Persze hogy akarom!-vágtam rá egyből.
-Akkor mély levegő és nyomás. -szorította meg finoman a kezeim bátorításképp.
Kilépve a szobából egy hosszú folyosón sétáltam végig. Melanie előttem lépkedett , majd Stella is csatlakozott hozzánk. A csokrom a kezemben szorongatva próbáltam rendezni a gondolataim, de csak Andy volt a fejemben. Szörnyen izgulok! A mai nap a mi napunk. A mi nagy napunk! Hűséget fogadunk egymásnak, hogy jóban-rosszban mindig ott leszünk a másiknak. -Hé! Nyugi! Mély levegő!-hallottam meg Melanie hangját.
-Próbálok!-kapkodtam a levegőt, de a szívem zakatolt. Kezeim jég hidegek voltak az izgalomtól, de egy gyengéd érintésre kizökkentem egy pillanatra. Oldalra kapva a fejem a torkomon akadt a hang.
-Szép vagy!-mosolyodott el a mellettem álló.
-A...Apa?-remegett meg a hangom ahogy figyeltem őt a szmokingban.
-Ássuk el a csatabárdot. Te vagy az egyetlen jó dolog az életemben és most meg férjhez mész! Melletted akarok lenni és bíztatni....
-Hogy... hogy kerülsz ide?-vágtam a szavába.
-Andy hívott.-kúszott egy halvány mosoly az ajkaira.
-Andy?-kezdett el a név hallatán még jobban kalapálni a szívem.
-Vele is megbeszéltem mindent. Áldásom adom rátok.-simított el egy kósza tincset az arcomból.
-Én...én most...-kerestem a szavakat, de nem találtam.
-Te most szépen ide adod a kezed és bemegyünk. Anya is itt van. Andy pedig vár már. Gyere.-nyújtotta a karját.
-Apa... ez... ez nem...
-Gyere.-fogta meg a kezem és húzott közelebb hogy megöleljen.-Te vagy a boldogságom. Te hoztál fényt az életünkbe. Melletted akarok lenni csillagom. Borzasztóan szeretünk anyával!-szorított közelebb finoman így én is szorítottam az ölelésen. -De most idő van! Andy már vár!-hallottam hogy mosolyog így elhúzódva tőle, remegő kézzel megtöröltem a szemeim.  Melanie egy biccentéssel jelezte, hogy kezdünk így apa karjába kapaszkodva az ajtóhoz sétáltunk. Már csak ennyi választott el Andytől.

•Andy Barber•

A zakóm ujját igazgatva próbáltam higgadt maradni, de nem tudtam titkolni azt, hogy mennyire izgulok. Ugye nem gondolta meg magát? Nem ijedt meg és rohant haza? Tudom hogy még jobban kifog készülni ha meglátja az apját, de mi már megbeszéltünk mindent, csak neki nem mondtam. Meglepetésnek szántam hogy a szülei is itt lesznek.
A násznépen végig pillantva anyám csillogó szemei nem segítettek azon, hogy összeszedjem magam. Látni akarom őt! A karjaim közt szeretném tudni, akkor biztonságban van.
A nyakkendőm megigazítva egy mély levegőt vettem, de ebbe a pillanatban kinyílt a virágokkal feldíszített ajtó és megláttam a húgom és Stellát.
A torkom kiszáradt mert gyönyörűek voltak. Stella mint egy kis angyal. Ragyogott.
Egy halvány mosolyt küldtem feléjük ahogy sétáltak irányomba, majd megláttam őt.
A tüdőmben rekedt a levegő a szívem pedig egy hatalmasat dobbant a mellkasomban. Álomszép volt. Látom rajta hogy reszket miközben a kis kezei az apja karjában kapaszkodnak. Szemei ragyognak ahogy engem figyelnek. Ahogy látom sírt is mert csillog a tekintete, de gyanítom az enyém is mert közel állok ehhez én is. Mint egy földre szállt angyal, annyira gyönyörű. Hogy lehetek ennyire mázlista hogy ő az enyém?
Mia ahogy közeledett hozzám egyre mélyebben kapkodta a levegőt. Az én pulzusom is a plafont verdesi, de össze kellett szedjem magam. Elé kell sétálnom! Mozdulj meg Andy!
Mr. Grant Mia kezét nyújtja felém így lelépve a lépcsőn végre éreztem puha bőrét. Annyira imádom ha hozzá érhetek. Igaz, keze jég hideg és reszket, de végre érzem őt.
-Szia.-vezettem fel a szemeim rajta. Nem tudtam betelni a látvánnyal, annyira tökéletes volt.
-Sz..szia.-kúszott egy apró mosoly az ajkaira.
-Gyönyörű vagy!-villantak fel a szemeim az övéibe.
-Te...te is jól..jól nézel ki.-istenem. Annyira izgul, pedig minden rendben van! Itt van velem. Baja nem eshet, mert én megóvom őt mindentől.
-Ne izgulj! Itt vagy velem! Együtt csináljuk végig.-csókoltam meg a kézfejét.
-Mással nem is terveztem, csak veled.-remegtek meg a pillái. Elmosolyodva a paphoz sétáltunk kéz a kézben, majd megkezdődött a szertartás. Mia szorította a kezem. Éreztem hogy izgul így a kézfejét kezdtem cirógatni. Szemei felém villannak, érzem hogy néz így felé sandítva egy mosoly kíséretében rákacsintottam. Tenyerébe simítva a kezem lágyan cirógattam a kezét mire éreztem, hogy lazít a szorításon.
-Mr. Barber! Megcsókolhatja a feléségét.-hallottam meg az egyetlen mondatot amire mindig is vágytam. A feleségem lett az a nő akit a világon jobban szeretek mindennél.
Felé fordulva az arcát megcirógatva léptem hozzá közelebb.
-Megcsókolhatlak Mrs. Barber?-kapkodtam a szemeim az övéi közt.
-Igen Mr. Barber!-mosolyodott el végre így az ajkaihoz hajolva lassú táncba hívtam. A világ legédesebb csókja volt ez, mert tudom, hogy ő az enyém. Csak az enyém én pedig az övé!
-Szeretlek drágám.-mosolyodtam el boldogan így ő a nyakam köré fonva a karjait bújt közelebb.
-Szeretlek Andy!-suttogta remegő hangon. Érzem ahogy ezerrel ver a kicsi szíve ahogy hozzápréselődik a mellkasa az enyémnek. -Úgy hiányoztál.-csuklott meg a hangja.
-Te is nekem, de mostmár egy percet se kell külön töltsünk. Elválaszthatatlanok leszünk.
-Nem is akarok nélküled lenni egy percig sem.
-Nem is leszel.-csókoltam meg az arcát ami forró volt.
-Szeretlek!-simította az orrát az enyémnek.
-Szeretlek!-mosolyodtam el újból mire most ő hajolt az ajkaimért. Derekánál fogva közelebb húztam, majd a karjaimba kapva indultam meg az ajtó felé a násznép között.
-El ne ejts!-szorította a karjait erősebben a nyakam köré.
-Tudod hogy elbírlak. Nem foglak elejteni édes!
-Nem akarlak elengedni.-bújt a nyakamhoz.
-Nem is kell.-pusziltam meg fedetlen vállát.
A bejáratnál megállva az ujjongó násznépet figyeltem akik hatalmas tapssal és éljenzéssel köszöntöttek minket. Miát letéve a lábaira, derekánál fogva magamhoz húztam mire ő a fülemhez hajolt.
-A..Andy?-suttogta remegő hangon a nevem.
-Mond édesem.-figyeltem mosolyogva az ismerősök arcát akik folyamatosan fotóztak minket.
-Szerintem....szer..szerintem rossz volt a teszt.-Miára kapva a szemeim csak két ragyogó szempárral találtam szembe magam amik úgy csillogtak mint még soha.