Az ágyamban fekve ébredtem. Az este Andy behozott a karjaiban és mellém bújva egészen mostanáig el se engedett. Karjára simítva a kezem cirógattam végig egészen az arcáig a bőrét, majd közelebb hajolva apró puszikkal halmoztam el.
-Mhhh...de finom.-mosolyodott el, de a szemei még csukva voltak.
-Szia Andy.-suttogtam vigyorogva miközben a nyakára tévedtek az ajkaim.
-Szia baby!-emelte meg a fejét, hogy jobban odaférjek. Lábamat átéve felette, az ölébe ültem így a kezei a csípőmet finoman megszorították.
-Érzem ébren vagy.-helyezkedtem rajta.
-Melletted minden reggel így ébredek.-markolta meg gyengéden a fenekem.-És most is teszel róla hogy kemény legyek.-halkan kuncogva finoman megharaptam a bőrét a nyakán így körém fonta szorosan a karjait.
-Kérsz kávét?
-Itt hagynál álló farokkal?
-Azt kérdeztem kérsz kávét!-emelkedtem fel róla.
-Nem mész ki!
-Pedig lassan idő van ha csak nem akarsz bentről késni.
-Nem megyek be.
-Hogy hogy?!
-Ma a barátnőmmel szeretnék lenni.-markolászta gyengéden a fenekem.
-Ki a barátnőd Andy?-nehezült a légzésem.
-Aki itt lüktet a farkamon ülve.-szemeim felkapva rá pilláim megremegtek ahogy kékjei figyeltek.
-Egy randi után már a párod vagyok?-játszadoztam vele miközben a karjait simogattam.
-Második randi után akarsz az lenni?-vonta fel kérdőn a szemöldökét.
-Meglehet. Még el kell döntsem milyen pasi vagy.-haraptam meg az alsó ajkam hogy ne lássa mennyire vigyorgok.
-Szerintem édesem tudsz rólam mindent. De legyen. A randink végén újra felhozom ezt a témát.
-Nem tudok mindent.-fontam a nyaka köré a kezeim ahogy felült az ágyban.
-Kérdezz és én válaszolok.
-Mik a szándékaid!-villantak fel a szemeibe az enyémek.
-Randink végén elmondom.-vigyorodott el így a mellkasánál fogva hanyatt löktem.
-Én játszok! Nem te!
-Én is szeretek pedig.-mosolygott szüntelen.-De csak veled. -komolyodott meg az arca.
-Csak velem?-remegtek meg a pilláim.
-Csak veled!Andy tényleg nem ment ma dolgozni. Én szerencsére a csodalevesének köszönhetően már sokkal jobban vagyok így a konyhában pakolászva azon kezdtem agyalni hogyan hálálhatnám meg a törődését.
-Miben mesterkedsz.-bújt a nyakamhoz miközben a karjait a derekam köré fonta.
-És te?
-Nem kaptam ma még csókot a számra.
-Hiányzik?-pillantottam fel rá a vállam felett így az orra az enyémhez simult.
-Nagyon! El nem tudom mondani mennyire.-húzta közelebb a fenekem az ölébe.
-Kérjed!-suttogtam halkan.
-Mhhh... ne játssz velem.-csapott le az ajkaimra így belemosolyodtam a csókunkba.
-Játsszak mással? Te este nagyon rossz voltál.
-Nem úgy tűnt hogy ne élveznéd.-csókolgatta végig a nyakam.
-Élveztem! De ugye tudod, hogy vissza kapod ezt még!-túrtam a hajába, de ahogy a nyakamat egyre hevesebben csókolgatta ,eltorzult az arcom.-Auh...
-Hm?
-Fáj!-suttogtam halkan.
-Mert tegnap este kiharaptam.-puszilgatta lágyabban, majd ahogy a sebhez ért végig húzta az ajkát rajta.-Sajnálom.
-Nagyon látszik?-fordultam meg a karjai közt.
-Látszik igen.-simogatta az arcom.-Jóvá tehetem?-pillantott fel a szemeimbe.
-Ugyan úgy szeretnéd mint tegnap? Mert akkor a tele leszek ilyen folttal!
-Egy forró fürdő akkor? Hogy ellazítsalak? Ígérem nem harapdállak.
-Én viszont foglak amiért ezt tetted a nyakammal!-bújtam közelebb mire a karjaiba kapva a fürdőbe cipelt. A mosdó pultra ültetett amíg megengedte a vizet és szórt bele fürdősót. A tükörnek döntve a hátam figyeltem őt. Nem tudta semmi se elterelni a figyelmem mivel ahogy az izmai táncoltak a ruha alatt, teljesen megbabonáztak.
-Érzem hogy figyelsz!
-Nem tudom mást nézni, csak téged.
-Tetszik?-pillantott hátra rám a válla felett ahogy a kád szélénél támaszkodott.
-Szép popsi.-vigyorodtam el huncutul.
-A fenekem nézed?
-Jó kemény!
-Inkább gyere és bújj ki a ruhádból.
-Csak akkor ha te is leveszed.
-Előtted kapjam le magamról?-sétált közelebb ahogy a tenyere a térdemre simult.
-Igen!-piszkálgattam a pólója alját.
-Legyen akkor így!-húzta le magáról egy gyors mozdulattal a felsőjét, majd mellém tette. Kezem egyből a mellkasára simult.
-Annyira szép.-simítottam végig a testét.
-Te vagy szép baby, nem én.
-Annyira hibátlan tested van.-pusziltam meg a mellkasát miközben a kezeim a hátára simultak.
-Khm... finoman.-feszült meg a teste hirtelen.
-Mi...mi a baj?-húzódtam el ahogy a szemeit figyeltem.
-Baj az nincs.
-Miért mondod, hogy...
-Szétkarmoltad a hátam az este.-suttogta a fülemhez bújva így elfehéredve elhúzódtam.
-M..mutasd.-érintettem meg a karját, hogy megforduljon, de ahogy megláttam mit műveltem vele, borzasztóan elkeseredtem.
-Semmi baj nincs!
-De van!
-Nincs szívem.-fordult szembe velem.
-Mit tettem.-remegett meg a hangom. Még most is piros volt a háta.
-Durva voltam veled az este. Ezzel ne foglalkozz! Engem az érdekel, hogy nálad minden rendben van-e!
-De a hátad...
-Sshhhh...nem! Mond el mi a helyzet idelent!-ért hozzám.
-Jól... jól vagyok.-nyeltem egy nagyot.
-Szemembe nézz és úgy mond!-emelte fel a fejem.
-Mi van ha heg marad a hátadon miattam? Istenem!-temettem a kezembe az arcom.-A tökéletes tested..
-Megjelöltél! Innen tudja mindenki hogy a tiéd vagyok. Ez ha ott is marad büszkén fogom viselni mivel egy szenvedélyes éjszaka jut majd róla mindig eszembe és az, hogy megbocsátottál nekem.-simogatta az arcom lágyan.-Vegyük le a ruhád és bújjunk össze a kádban.-felpillantva rá csak a szemeit figyeltem így ő önállósítva magát egy laza mozdulattal lekapta rólam a felsőt, majd a nadrágomból is kibújtatott.-Gyere szépen.-kapott le a pultról és a kád felé terelt.
-Andy én...
-Sshhh...nincs semmi baj! Az ég világon semmi kincsem.-simogatta finoman a karjaim ahogy mögém állt.
-De a hátad...
-Sshhh...
-De...
-Ssshhh!-hajolt a nyakamhoz, majd letolva magáról a nadrágot és a boxert, hozzám simult. -Lehúzom a bugyid. Rendben?
-Hhh... jó.-hajtottam le a fejem.Andy lassan lehúzta így megemelve a lábaim kiléptem belőle.
-Add a kezed és mássz be a kádba.-puszilgatta lágyan a nyakam.
-Ho..hozzád bújhatok?
-Amint bent vagy a vízbe követlek és idebújsz.-cirógatta finoman a bőröm.
Egy halk sóhajt követően beszálltam a kellemesen meleg vízbe, majd ahogy Andy ígérte egyből beszállt mellém.-Gyere ide gyönyörűm.-nyújtotta felém a karjait.
Ölébe mászva szorosan bújtam hozzá.-Ohh szívem!
-Nem akartam.-szipogtam halkan a vállára dőlve.-A szép tested elcsúfítottam.
-Nem! Ilyenre ne is gondolj. Akkor most én is érezzem rosszul magam mert sebes lett a szép nyakad? Én is pityeregjek mint te baby? -cirógatta finoman az arcom.-Aggódok érted! Ha fáj valamid attól amit tettem...amilyen voltam az este.
-Te nem sírsz.-bújtam még közelebb.
-Nem akartam hogy fájdalmaid legyenek.-simította végig reszkető testem.
-N... nem vészes. Itt a vízben most jó.
-Fáj?-kapta rám a fejét.-Mia!
-Most nem.
-De fájdalmad van?-tolt el, hogy lássa az arcom.
-Neked is fáj a hátad.
-Leszarom! Engem te érdekelsz! Mond el az igazat kérlek. Legközelebb nem leszek durva, csak mond el.
-Picit fáj.
-Mennyire az a pici?
-Hhh... nem tudom elmondani neked Andy úgy.
-Fogd meg az ujjam és szoríts rá.
-Ez nem olyan.-dőltem a mellkasának.
-Hhhh... sajnálom. Borzasztóan sajnálom.-fúrta a nyakamhoz az arcát.
-Elmúlik mindjárt. Nincs baj Andy.-piszkálgattam a nyakában lógó medált.
-De van! Hülye voltam!
-Andy!
-Te neked soha se akartam fájdalmat okozni! Te vagy a legjobb dolog az életemben. Hisz annyira boldoggá teszel. Minden tetteddel!
-Te is engem, de ne aggódj ezen hisz jól vagyok!
-Féltelek. Mindentől! A széltől is óvni akarlak.
-Tudom.
-Szeretlek téged teljes szívemből!-nézte a szemeim aggódva.
-Én is szeretlek téged!
-Nem akarlak elveszteni. Én... én sose voltam ennyire boldog mint veled.
-Kérek egy puszit Mr. Barber. Utána minden rendben lesz.
-Nem akarlak elveszteni.-hajolt az ajkaimért. Ahogy a szánk összeforrt ebben a csókban minden benne volt. Fontos volt a másik mind a kettőnknek. Az érzelmek amik körülvesznek minket még közelebb lökdösnek egymáshoz majd összegabalyodnak ahogy most mi épp a habok közt. Összefonódnak és eggyé válnak.
Az összes heg ami a szívünkön volt elhalványodik és újra a régi lesz.
Újra ezerrel fog dobogni mert olyan van mellettünk akiben bízunk és szeretünk. -Legyél a barátnőm!-súgta az ajkaimra a szavakat.
KAMU SEDANG MEMBACA
Chain to yourself Mr. Barber
RomansaFélni az ismeretlentől, az új dolgoktól... Rettegek megbízni bárkiben is, de valaki hosszas küzdelmek árán mégis eléri azt, hogy csak rá számíthassak. Magához láncolta a szívem és nem engedi.