Chain to yourself Mr. Barber

18. Boldog vagyok

Elválva Andy ajkaitól egyből forróság járta át a testem. Ő a szemeim figyelte miközben az ujjai lágyan simogatták az arcom.
-Nagyon fájt?-simította az orrát az enyémhez.
-Még jó, hogy nem fagyott a szádhoz az enyém.
-Szívesen maradtam volna úgy.-mosolyodott el mire én elnevettem magam.-Nagyon édesek az ajkaid.-simította el a hajam, majd a kezei visszatértek az arcomra.
-Igen?-pillantottam le a szájára ami mosolygott.
-Igen! Olyannyira hogy nem lehet betelni vele.
-Függője lettél?
-Betegesen!-suttogta az ajkaimra. Kezem a karja alatt átbújtatva a nyaka köré fontam így ő a derekamnál fonta körém a karjait.
-Tied is finom. -remegtek meg a pilláim.
-Akkor nem volt hideg?
-Nem!-ráztam meg a fejem mire megemelve engem a földről egy kézzel megtartott míg a másik keze a tarkómra simítva magához húzott így újra forró ajkai súrolták az enyémeket. Nyaka körül szorosan kapaszkodtam ahogy lágyan ízlelgette az ajkaim. Nem volt tolakodó. Nem sietett így én teljesen belefeledkeztem abba az érzésbe amit kiváltott bennem. Vágytam rá. Olyan rég ért hozzám bárki is, ő pedig amit csinált tökéletesen csinálta. Vajon másban is ennyire profi?-Andy!-suttogtam levegő után kapkodva.
-Mh.. mondjad! Túl sok?
-Nem! Dehogy csak... csak fázok egy kicsit.-néztem fel a szemeibe.
-Haza jössz velem?-tett le óvatosan a lábaimra miközben az arcom cirógatta.
-I..igen.-bólogattam halványan, mire a keze a kezem után nyúlt.
-Akkor fogd meg a kezem és gyere velem.-kúszott egy halvány mosoly az ajkaira. Én gondolkodás nélkül simítottam a tenyerébe apró jéggé fagyott kezem és a karjához bújtam.
Csendben lépkedünk az utcán. A talpunk alatt ropogott a hó. Andy az összekulcsolt kezünket a zsebébe süllyesztette így még közelebb bújtam.-Nagyon fázol?
-Igen.
-Mindjárt ott vagyunk. Kapsz tiszta ruhát, vehetsz egy forró fürdőt is. Amit szeretnél.-én csak a karját szorítottam. Boldog voltam, hogy élveztem az életet. Andy valóra váltotta azt a rég dédelgetett álmom, hogy a szakadó hóesésben csókolózok életem férfiával.-Mia! Minden rendben? Nagyon csendes vagy.-pillantott le rám.-Vagy ennyire rossz volt a csók?
-Nem volt rossz. Cseppet sem.-bújtam még közelebb.
-Baj van?-állt meg így maga felé fordított.-Hm?-simította meg az állam, de nekem a torkomban egy gombóc keletkezett. Ne bassza meg hogy sírni fogok mert annyira élveztem vele az előbb történteket.-Nézz rám!-emelte meg a fejem az államnál fogva.
-K..köszönöm Andy.-csuklott el a hangom.
-Hé!-lágyult el a hangja ahogy közelebb jött, de én átölelve őt a mellkasába fúrtam az arcom. Csendben nyeltem a könnyeim ahogy szorítottam az ölelésemen.-Mia! Biztos minden rendben?-simította meg a hajam.
-Igen!-bólogattam halványan.
-Miért sírsz?-cirógatta meg az arcom.
-Mert.. mert boldog vagyok.-nevettem fel halkan ahogy felnéztem. Andy az arcom megtörölve hajolt lejjebb hozzám és lágyan megpuszilta az ajkam.
-Akkor sikerrel jártam?-mosolyodott el halványan.
-Igen!-nevettem el magam.
-Képzeld, én is boldog vagyok. Hosszú idő után először.-mellkasához bújva újra átöleltem. Hajamba puszilva bújt ő is hozzám. Ahogy a mellkasához voltam dőlve szíve gyorsan vert csak úgy ahogy az enyém is.
-Vizes a kabátod.-simítottam végig a kezem a mellkasán.
-Menjünk, meg ne fázz.-felpillantva rá az orrához simítottam az enyém, majd bátorságot véve magamon megpusziltam az ajkait. Andy elmosolyodott ahogy figyelte minden mozdulatom. Elvigyorodva ismét az ajkaihoz hajoltam, de nem engedett elhúzódjak mert a keze az arcomra simult és közelebb húzott. Nyelve bejutást kért így az ajkaim ahogy elváltak egyből megéreztem őt. Nyakára csúszott a kezem ahogy egyre mélyebb csókban forrtak össze az ajkaim. Vágytam rá, vágytam a csókjaira. Felső ajkát megnyalva nyelve az én nyelvemmel játszott. Bekapva finoman megszívtam mire a derekamon pihenő keze közelebb húzott. -Mhh finom vagy!-suttogta halkan.
-Még mindig édes?-bújtam közelebb.
-Borzasztóan édesek az ajkaid.-harapta meg gyengéden az alsó ajkam.-Akarom őket!
-Tied lehetnek.-pillantottam fel a szemeibe.
-Meddig?
-Meddig szeretnéd?
-Ugye nem csak ma estére?-szorított magához a derekamnál fogva.
-Attól függ mit szeretnél ma este.-Andy szemei sötétek voltak. Izzott köztünk a levegő ahogy centikre voltunk egymástól.
-Az ajkaid.-puszilgatta lágyan mire megnyaltam felső ajkát.
-Megelégedsz velük?-mosolyodtam el huncutul.
-Nem akarok telhetetlennek tűnni.-nyalta meg a nyelvem alját, mire én elvigyorodtam.
-És ha én leszek telhetetlen?-pillantottam fel a szemeibe ismét.
-Akkor siessünk haza.-kapott fel a vállára mire én felnevettem.
-El fogunk így esni Andy!
-Foglak! Neked nem esik bajod!
-Hazáig így cipelsz?-néztem hátra a vállam felett.
-Nincs sok! Mindjárt a ház előtt vagyunk.
-Hihetetlen vagy.-ingattam meg a fejem mosolyogva.
-Tudom.-vigyorodott el, majd percek elteltével megtorpant. A kocsiját láttam magammal szemben így gondoltam hogy megérkeztünk. Óvatosan letett a lábaimra, majd a kertkaput kinyitva maga elé engedett. Én földbe gyökerezett lábakkal néztem az előttem lévő villát. Egyszerűen mintha egy magazinba csöppentem volna. Tökéletesen nézett ki. Biztos vagyok, hogy bent is ennyire hibátlanul van berendezve. -Menj csak.-simította a hátamra a tenyerét.-Meg ne fázz.
-Menj előre.-bújtam mögé.
-Nem kell félni. Gyere!-nyúlt a kezem után így kézen fogva sétáltunk az ajtóig, majd ahogy kinyitotta elállt a lélegzetem. Bent is csodás látvány fogadott. Egy pasi aki rendszerető. Én egy álomban vagyok? -Elkérhetem a kabátod?-zárta be az ajtót így felé kaptam a fejem.
-Te biztos valami csodabogár vagy! Egy pasi se ilyen rendszerető.-intettem a nappali felé.
-Hát én az vagyok.-suttogta mosolyogva a fülemhez hajolva.-Vedd le a kabátod, hogy felakasszam.-forró lehelete ahogy a bőrömhöz ért akaratom ellenére a szemeim lecsukódtak. Fejem hátra döntve a mellkasának dőlt.-Segítsek én?-ahogy beszélt hozzám ajka a bőröm súrolta. Nekem egy árva szó nem hagyta el a szám, csak élveztem azt ami most van.-Ne értsd félre..-nyúlt a kabátom zipzárja után, majd lassan elkezdte lehúzni. Ahogy haladt egyre lejjebb a lélegzetvételem egyre szaporább lett. Ismét forróság járta át a testem így a fejem megemelve hátra szegeztem mire Andy a nyakamhoz hajolt. Nem ért hozzám, de már ahogy a lélegzete a bőrömhöz ért el tudtam volna élvezni. -Tartsd meg magad egy kicsit, hogy levegyem a kabátod.-szemeim kipattantak majd felé fordulva az orrához simult az enyém.-Szia!-mosolyodott el.
-Szia.-suttogtam halkan, mire ő lehúzta rólam a kabátom. Szemei nem szakadtak el egy percre se tőlem ahogy felakasztotta a fogasra a szőrmés kabátot.
-Menjünk beljebb egy picit.-intett a nappali felé, de én nekem teljesen máshol járt az eszem. Vágytam rá!