Chain to yourself Mr. Barber

81. Költöztető autó

Kapkodva pakolászom a cuccaim mivel percek kérdése és itt a költöztető cég, hogy átvigyék az összes ruhám és fontos dolgaim Andy házába. Vagyis helyesbítve a közös házunkba. Kulcsom is már van hozzá és az riasztó kódját is lediktálta nekem Andy, amit igyekszek nem elbaszni mert akkor sűrűn fognak hozzánk látogatni a riasztós cég.
-Ne kapkodj!-meg se hallottam hogy szól mert ezer felé állt a fejem.-Mia!-még mindig semmi.-Édes!-kapta el a derekam így a mellkasának ütődtem.-Baby! Nyugi.
-De még el kell tennem a...
-Mindent eltettél. Leellenőriztük elejétől a végéig a listát amit írtál, hogy mik kellenek. Minden dobozban van szívem. Ne idegeskedj.-puszilgatta lágyan a vállam. A fejem hátra döntve hunytam be a szemeim, mivel fáradt voltam már, hisz reggel óta meg se állok. Sőt tegnap se pihentem sokat, az este pedig ha aludtam két órát akkor sokat mondok. -Kicsi szívem.-csúszott feljebb a keze az arcomra, de ahogy a mellemhez ért rám kapta a szemeit.-Nincs rajtad melltartó?
-Nincs. Baj?-pillantottam fel rá a vállam felett.
-Basszameg.-szorította össze a szemeit.-Nem elég, hogy ilyen szexi lenge ruhába vagy amiben ha az ablak elé állsz átlátszik, de még melltartó sincs rajtad... basszameg.-döntötte a vállamnak a homlokát miközben férfiasságára markolt.
-Gond van ezzel Mr. Barber?-fordultam meg vele szembe vigyorogva.
-Eltörik a farkam annyira kemény.-villantak fel kékjei az enyémekbe.
-Pedig most pakolni kell édesem.-rebegtettem meg a pilláim.
-Tudod mit pakolnék szívesen!-tornyosult felém.
-A dobozokat a kocsiba?-húztam az agyát.
-Téged!-rántott közelebb a csípőmnél fogva.
-Most az erőd tartogasd a baszott nagy dobozokra édes.-markolásztam a bicepszét.-Utána ha még van energiád...
-Lesz! Mert leszaggatom a ruhát rólad! Kurvára mozgatja a fantáziám!
-Eltépnéd ezt a szép ruhám?-pillantottam le magamra, majd vissza rá.
-A földön jobban mutat és ott is fog kikötni!-szemei lángoltak. Felfalt a tekintetével ettől pedig a szívem egyre gyorsabb ütemre kapcsolt.
-Nem tépheted el a ruhám! Így is a bugyijaim már fogyóban vannak mert minden másodikat széttéped.
-Nem kéne hordani akkor őket szívem. Úgy könnyebben hozzád férnék.-suttogta a fülemhez hajolva. Lehelete perzselte a bőröm így ez se segített, hogy már ettől nedves voltam amiket mond.
-Inkább segíts pakolni.-léptem hátrébb. Zavarba hozott az amilyen energia körbelengett minket. Lángolt a levegő köztünk, így mivel most nem lett volna lehetőség semmire se én elkezdtem egymásra pakolni pár dobozt.
-Direkt az ablak előtt hajlongsz.-lépkedett mögém.
-Hhhh... Andy...
-Hm?-simította a kezeit a csípőmre és az ölét a fenekemnek nyomta.-Tetszik ez a póz.-szorított közelebb.
-Pakolni kell Andy!
-Szeretnélek igen.-kezdte el mozgatni a csípőjét.
-Előre bukok! Fejezd be!-támaszkodtam meg a dobozokon.
-Kapaszkodj akkor angyalom.-simította jobb kezét a hátamra. Lassan haladt a keze egyre feljebb egészen a nyakamig, majd elkapta a hajam.
-Andy!
-Kívánlak baby! Megőrjítesz ebbe a ruhába.
-Lohaszd le a farkad, mert most gurul be a kocsi.-intettem ki az ablakon.
-Nem tudom!-nyöszörgött halkan.
-Szedd össze magad kicsim és kezdjük el kivinni ezeket.-intettem a földön heverő kisebb-nagyobb dobozra.
-Nem tudom, mert szexi vagy.-nézett fel rám könyörögve.
-Gyerünk Mr. Barber!-csapkodtam meg a mellkasát mire ő elkeseredve lehajtotta a fejét.
-Jó.-kapta fel duzzogva az egyik nagy dobozt. Én a kisebbeket vettem fel és indultam meg utána.
-Kényelmetlen a gatyám.-morgolódott.
-Hhh... higgadj le kérlek.
-De nyom a pöcsöm!-nézett le rám a válla felett.
-Gondolj valami másra.
-Nem tudok!-akadt ki teljesen. -Csak te jársz a fejemben és az hogy a cickóid bármikor kieshetnek. Látni akarom őket és fogdosni.
-Andy!
-Ahjjjj... ez nem igazság.-keseredett el még jobban.

A kocsi hátuljában pakolásztam míg Andy hozta le a dobozokat. Akár hányszor megállt a csomagtartónál míg én a csomagtérben rendezgettem a dolgokat, ő annyiszor sóhajtott fel keserűen.
-Rossz a légzésed szívem?-igazítottam be a helyére egy nagyobb dobozt.
-Hogy a feneked látom, kezd igen szabálytalan lenni.-elvigyorodva hátra pillantottam rá majd az utolsó dobozt letéve fellépett ő is mellém.
-Minden megvan?-tettem csípőre a kezem ahogy nézegettem a körülöttünk lévő dolgokat.
-Fent nincs már semmi. Bezártam a lakást.
-Hhh.. akkor mehetünk?-kaptam fel rá a szemeim.
-Becsukom az ajtót.-biccentett a fejével, de én nem értettem hirtelen mi történik. Miért csukja be ha bent vagyunk?
-Andy...
-Indulás!-ordította el magát, majd megcsapkodta a kocsi oldalát belülről így én a karja után kaptam.
-Andy! Mi... mi mi a faszért vagyunk itt bent!? Elől kéne ülnünk!
-Sshhh...-fogta kezei közé az arcom.
-Andy!-szorítottam meg jobban a karját ahogy megindult a kocsi.
-Nyugi.-mosolyodott el ahogy az ajkaimhoz hajolva suttogott.-Ne hangoskodj.
-Mi?
-Csak maradj csendben!-mosolygott szüntelen ahogy lágyan az ajkaim kezdte csókolgatni. Kezei észrevétlenül hámozták le rólam a ruhám pántjait így egyből a melleim kezdte lágyan markolászni.
-Andy! Itt ne.. nem ... basszameg! -ugratott egyet a kocsi így erősebben szorítottam a karját.-Itt nem csinálhatjuk!
-Dehogynem.-kúszott egy ravasz vigyor az ajkaira.
-Nem!-sziszegtem idegesen miközben ő helyet foglalt egy babzsák fotelen amit mindig is imádtam.
-Gyere ide hozzám.
-Andy!
-Gyere már!-fogta meg a kezem és húzott maga elé, de ahogy mozgott a kocsi egyszerűen esélytelen volt hogy meg tudjak állni.
Kezei a szoknyám alá csúsztak ahogy figyelte a melleim.-Lépj ki a bugyidból mert átáztattad már.-ért az ujja a vékony anyaghoz.
-A..Andy! Nem.. nem gondolod most ezt komolyan!
-De! Nagyon is komolyan gondolom.-húzta le a falatnyi bugyim, majd közelebb húzott magához.
-Andy! Itt... itt nem lehet...
-Sshhh...nyugi.-csatolta ki az övét, majd egy gyors mozdulattal a bokájáig tolta a nadrágját. A pulzusom hirtelen ezerszer gyorsabbra váltott. Ahogy Andy lüktető farkával szemeztem egyre nehezedett a légzésem is.-Gyere ide hozzám kincsem!-kapta el a derekam és húzott az ölébe.
-Rossz vagy Andy Barber!-remegett meg a hangom.
-Neked sose akarok rosszat.-emelt meg gyengéden és ültetett magára.
-Ahhh... bazdki.-döntöttem a homlokom az övének.
-Mmhhh... forró vagy.
-Ahhh... Andy!-kapaszkodtam meg benne szorosan.
-Lovagolj kicsi lány. Keményen lovagold meg a farkam.-markolta meg a fenekem fél kézzel mivel a másikkal próbált megtartani.
-Ahhh... n..nem vagy magadnál.-kezdtem lassan mozogni, de nehéz volt miközben mentünk a kocsival.
-Elveszed az eszem.-markolta meg finoman a mellem.-Teljesen megbolondítasz!-morzsolgatta az ujjai közt a mellbimbóm.
-Aahh Andy!-mozogtam gyorsabban, csak azzal nem számoltam, hogy mivel kocsiba ülünk és az út eléggé rázós, a sofőr pedig lazán belerongyolt egy hatalmas kátyúba így Andy tövig csúszott bennem.-Aaaaahhhh...
-Sshh...-fogta be a szám a kezével.-Ez tetszett! Remélem lesz még ilyen.-vigyorodott el ahogy átvette az irányítást és gyorsított.
-Mhhh... bazdki!
-Keményen szívi! Lovagolj...aaahhh..-újabb kátyú.-ez is tetszett.-harapta meg alsó ajkát. Kikészített így a kezét félre lökve az ajkaira tapadtam.
-Dugj keményen!-haraptam meg a száját.
-Végre!-markolta meg két kézzel a fenekem és egy irdatlan tempóba kezdett.
-Aahh...
-Halkan baby! Tudod!
-Faszért van ennyi kátyú!
-Én kibaszottul élvezem!-vigyorodott el ravaszul így én az ajkai után kaptam.
-Tölts ki teljesen.-túrtam a hajába amit finoman megtéptem.
-Ahhh... máskor is csinálunk ilyet.-tolta tövig magát ismét.
-Aahhh... bazdki!
-Gyerünk baby! Élvezz a farkamra.-szorított közelebb, nehogy leessek.
-Aaahh...
-Halkabban!-feszítette hátra a fejét.
-Mhhh.. nem... nem megy! Aahh Andy!
-Élvezz baby! Kérlek!-a kocsi oldalára csapva a tenyerem tartottam meg magam, de ahogy egy újabb kátyúba mentünk bele egyből a csúcsra is értünk.
-Ahhh... Andy! Istenem!-dőltem a vállára bágyadtan.
-A babzsákért ezer bocsánat szívem.
-M... miért?-emelkedtem meg lassan.
-Tocsog a nedvességtől.-pillantott fel a szemeimbe.
-Mhh.. Andy.-zuhantam vissza rá, de egy újabb kátyú ismét felkorbácsolta a vágyakat.-Ahhh...
-Mmmmhhh kicsim. Mond hogy még egy gyors menetbe benne lennél.-csókolgatta fedetlen vállam.
-Cseréljünk helyet és dugj meg keményen.-haraptam meg a nyakát, mire fordított a helyzetünkön.