Chain to yourself Mr. Barber

90. Baba projekt

A napok csak teltek. Én nem tudtam elterelni a gondolataim arról, hogy nem jött össze a kicsi. Pedig próbáltam esküvői dekorációkat nézni és a menyasszonyi ruhát is megtalálni, de nem tudtam boldogan készülődni. Andy is látta rajtam mennyire megviselt ez az egész. Minden erejével azon volt és van is, hogy ne legyek szomorú, de nem ment. Ő tényleg mindent megtett ezért. Még hülyét is csinál magából csak hogy mosolyogjak, de nem tudtam.
-Bogaram?-simította el a hajam a nyakamból ahogy felém hajolt. A kanapén ültem laptoppal az ölemben, de csak az elsötétült képernyőt bámultam. Fel se tűnt, hogy elment a kép.-Hé! Nézz rám szépségem.-puszilgatta lágyan a nyakam. A laptop képernyőjében tökéletesen láttam őt mire észrevette, hogy figyelem.-Ne ott nézz ,hanem a szemembe nézz.-simította meg az állam így felé fordítottam a fejem.
-Szia Andy.-suttogtam alig hallhatóan.
-Hhhh... kicsi szívem.-simogatta lágyan az arcom.
-Nincs baba.-sírtam el magam ahogy a vállának döntöttem a homlokom, mire ő félre tette az ölemből a gépet és körém fonta a karjait.
-Sshhhh... kérlek. Ne sírj szépségem. Itt lesz velünk a kicsi. Én megteszek érte mindent!-suttogta a fülemhez bújva.
-És ha... ha nem lehet?
-De lehet édesem! Ott lesz az a kis csöppség. Ígérem.-csókolgatta a vállam.-Gyere szépen. Gyere velem angyalom.-húzott fel a kanapéról.
-Ho...hova?-szipogtam halkan ahogy a szemeim törölgettem.
-Csak gyere.-fogta meg a kezeim és húzott maga után. Botladozva a saját lábaimba figyeltem őt ahogy előttem megy. Széles hátán megfeszült az ing, karjain pedig az erek táncoltak ahogy fogta a kezem.
A hálónk ajtajában megállt és felém fordult.-Menj előre.
-Mit... mit csinálunk?-néztem őt kétségbe esett tekintettel.
-Semmi rosszat. Nem kell félned édesem. Úgy meg vagy szeppenve, de semmi rossz nem fog történni.-törölgette az arcom amin még egy-két könnycsepp csordogált.
-Mond.... Mond el kérlek.
-Dőlj le az ágyra.
-De... de nem tudok aludni. Nem ... nem vagyok álmos.-kapkodtam levegőért.
-Nem kell aludnod. Én se alszok még. Neked csak annyi a feladatod, hogy ledőlj az ágyra és kényelembe helyezd magad.-csendben az ágyhoz sétáltam, majd elhasalva a takaróba fúrtam az arcom. Mint a partra vetett vízi hulla. Annyi élet volt bennem.-Fordulj meg kincsem.-lépkedett oda hozzám.
-Így miért nem jó?-motyogom a takaróba.
-Nem értelek édesem.-mászott felém.-Fordulj meg, hogy értsem mit mondasz.-simította el a hajam ahogy a fülemhez hajolt. Oldalra fordítva a fejem a kezével találtam szembe magam így piszkálgatni kezdtem az ujjait.-Fordulj meg. A kedvemért.-súgta halkan. Egy nagyot sóhajtva próbáltam alatta megfordulni, de a fenekem az ölének nyomódott. Nem szólt egy szót se csak figyelt engem. Ahogy a hátamra fordultam szemei az enyémek közt cikázott.-Ügyes vagy.
-Nem mert... mert nincs...
-Shhhh... nem a te hibád! Senkinek a hibája! Most egy projektben leszünk ketten amire most nagyon koncentrálni kell.
-Én.. én nem tudok.-sütöttem le a szemeim.
-De tudsz szépségem!
-Én nekem sose volt projektem.-piszkálgattam az ingje gombjait.
-Most van kincsem. És ez egy közös projekt. Amit te és én csinálunk! Csak ketten.
-Mi legyen a neve a projektnek?
-Baba projekt.-mosolyodott el ahogy megcirógatta az arcom.
-És... és menni fog?-remegett meg a hangom.
-Biztos vagyok benne, hogy tökéletesen véghez visszük. Csak egy a fontos! Nagyon figyelünk egymásra! Rendben?-simogatta a hajam ahogy az arcom kémlelte.
-Ühüm.-bólogattam halványan.
-Ügyes vagy. Nagyon ügyes vagy kicsim. Hidd el sikerülni fog, csak nem szabad feladni. Mi Barberek nem adjuk fel! Soha!-nyaka köré fonva a kezeim bújtam hozzá így közelebb dőlt.
-Izgulok.-motyogtam halkan.
-Nem kell egy percig se, hisz velem vagy. Én vigyázok rád! Minden kívánságod és kérésed figyelembe veszem.
-Tudom.-kezdtem el újra pityeregni.
-Ne sírj. Próbáljuk meg. Én mindent megteszek és tudom, hogy te is.
-Legyen kisbabánk Andy.-suttogtam alig hallhatóan.
-Engedj akkor a lábaid közé és megteszek érte mindent, hogy itt legyen velünk.-simította meg a combom oldalát. Tenyerem végig simítottam a hátán majd a karjain figyeltem ahogy elemelkedik felőlem és a lábaimat egy könnyed mozdulattal kiemeli az övéi közül.-Gyere közelebb.-húzott az ölébe gyengéden.
-Mit.. mit fogsz csinálni?
-Kényeztetlek ameddig csak kéred, ahogyan csak kéred. -mért végig a tekintete, majd szemei megakadtak a pólóm alján ami fel volt csúszva. Lehajolva lágyan csókolgatni kezdte a bőröm, de a szemei nem terelődtek el az enyémekről. Rendületlenül figyelt, majd a rövidnadrágom szélét lejjebb húzta.-Lazulj el. Ne pityeregj.-puszilgatott finoman.
-S..segíts.-hüppögtem halkan.
-Rendben.-húzta le rólam lassan a nadrágom amit az ágy végébe dobott. Ajkai lassan barangolták be a testem. Szemeim lehunyva próbáltam ellazulni és kikapcsolni az agyam, de nehezen ment.-Érzem, hogy feszült vagy. Lazíts kicsim. Hidd el menni fog. Össze hozzuk.
-Mi van ha nem?-törölgettem a könnyeim, így Andy megállt. Felém mászva az arcom cirógatta, majd a hajam ami a nedves bőrömre tapadt.
-Shhhh...
-N...nem megy most Andy.-néztem a szemeibe fel.
-Akkor később megpróbáljuk. Csak ne görcsölj rajta. Hidd el sikerülni fog és mi leszünk a legboldogabbak.
-Csodás apuka lennél.
-Te pedig csodás anyuka. Nálad tökéletesebb nincs is!-kapkodta kékjeit az enyémek közt.
-Bújjunk össze.-fúrtam a nyakába könnyes arcom.
-Gyere. Dőlj rám.-húzott a párnák közé. Mellkasára döntve a fejem, hallgattam lassan dobogó szívét. Karjait körém fonva lágyan cirógatta a hátam.
-S..sajnálom.-bújtam még jobban közelebb.
-Sshhh.... Nyugodj meg.-túrt a hajamba így még jobban a mellkasára szorított.
-Én... én annyira szeretném veled.-fúrtam a felsőjébe az arcom.
-Én is veled és sikerülni is fog. Nem véletlen van ez a gyűrű is az ujjadon. Barber vagy te is. Hozzám fogsz tartozni én pedig minden vágyad és kívánságod teljesíteni akarom. Boldognak szeretnélek látni. Hogy mindig ragyogjanak a szemeid.-szavai annyira mélyen érintettek. Nyakába fúrva az arcom szorítottam magamhoz ahogy csak tudtam.
-Szeretlek.-motyogtam halkan.
-Én is szeretlek mindennél jobban. Sőt! Ezt a bugyid is imádom.-piszkálta meg a fenekemen az apró masnit mire elvigyorodtam.
-Ezt is le akarod nyúlni?
-Hát.... Szépen mutatna a padlón az biztos.-vigyorgott ő is így elnevettem magam.-Annyira szép vagy.-simogatta lágyan az arcom.
-Ne akard hogy újra sírjak.-szipogtam csendben.
-Nem szeretnélek sírni látni.
-Hhh... mostanában olyan hangulatingadozásiam vannak, hogy... hogy nem tudom hova tenni.
-Izgulsz az esküvő miatt is. A baba miatt is. Tudom, hisz ismerlek téged, de egy percig se kell semmin, mert melletted vagyok mindenben. Rám számíthatsz bármiben.
-Szeretlek Mr. Barber!-remegtek meg a pilláim.
-Szeretlek Mrs. Barber.-húzta a kezem az ajkaihoz majd megcsókolta ott ahol a gyűrűm díszelgett.