Chain to yourself Mr. Barber

14. Egy ital?

A bemutatásomat követően szedtem a lábaim ahogy siettem vissza az irodába a kíváncsi tekintetek elől. Igaz mindenki mosolygott és kedves volt, de volt egy-két hamis vigyor is amit kaptam. Tökéletesen ismerem ezt mert már nem egyszer találkoztam ilyennel.
-Látod semmi se történt. Nem kell félned tőlük se!-lépett mellém Andy.
-Volt akinek nem volt őszinte a mosolya.-pakolásztam az asztalon.
-Nem kell senkivel se foglalkoznod. Már itt a helyed. Velem szemben.-szemei az enyémeket nézték. Látta rajtam, hogy van még valami ami nem hagy nyugodni így az ajtónkat becsukva az asztalom szélére ült közvetlen oda ahol én álltam.-Mi a baj? Mond el!-hangja lágy volt, majd ahogy a kezeimre pillantott utánuk nyúlt.-Gyere közelebb és mond el!
-Nem akartam illetlen lenni Andy, de...
-Nem voltál sose az!
-De igen, mert láttam az e-mailt amit Travis küldött.-hajtottam le a fejem.
-Ne foglalkozz vele! Egy percig se érezd rosszul magad! Egy szavát se vedd a szívedre Mia!
-De megtudta, hogy itt vagyok.
-Én megvédelek ha bármit mondani mer!-húzott közelebb finoman.-De nem fog mondani semmit mert ki lesz baszva.
-Miattam?
-Nem miattad, de közrejátszik az is benne ahogy veled viselkedett.
-Hhhh... Istenem.-szorítottam össze a szemeim.
-Figyelj! Péntek délután van, feladat nincs. Menjünk!-intett az ajtó felé.
-Hova?
-Kicsit kiszellőztetjük a fejünket, meg gondoltam ihatnánk egy pohár bort mondjuk arra hogy jöttél és igent mondtál.-mosolyodott el halványan. Jó is lehetne ez a dolog, de én nagyon be tudok rúgni azt meg nem hiszem hogy az újdonsült főnököm látni szeretné.
-Ömm.. jó ötlet, de...
-Szuper! -pattant le az asztalról. Meg se várta hogy befejezzem, nem akart nemleges választ hallani így összeszedve a cuccait magára kapta a kabátját.-Menjünk.-dugta zsebre a kezeit. Én csak kapkodtam a szemeim, hogy most mégis mit tegyek, de nem volt választásom. Összeszedve a cuccaim indultunk meg a kocsihoz, de ötletem nem volt hova tervez vinni. Ha valahova be akar ülni inni, akkor nem fog vezetni. Nem tudtam mi legyen így csak kattogott az agyam egész úton.-A váratlan programoktól se kell félni.-sandított felém.
-Hát pedig nem vagyok olyan ember aki bárhova is menni szokott.
-Tudom, de nem lesz semmi baj. Nem kell mindig a rosszra gondolni.
-Hát pedig jóra nem tudok.-piszkálgattam az ölemben lévő táskám pántját.
-Akkor majd teszek én arról, hogy csak jóra tudjon gondolni.-kanyarodott le a főútról. Teljes magabiztossággal indult neki a nap hátra lévő részének. Én ennek a szöges ellentéte vagyok. Remeg a gyomrom, mert nem tudom mire számítsak.
A kézifék hangját hallva felkaptam a szemeim, de ahogy körbe néztem hirtelen nem értettem mi is történik.
A városnak a gazdag kerületben vagyunk. Szebbnél szebb házak vesznek körbe, de én nem tudom minek vagyunk itt.
-Innen gyalog megyünk.
-Most egy random valaki felhajtóján állunk meg? Andy itt olyan gazdagok laknak, hogy az életem se lenne elég, hogy kifizessem a bírságot!
-Ez a random valaki épp itt ül melletted.-mosolyodott el mire nekem közte és a felhajtó mögött lévő ház között cikázott a szemem.
-Te itt laksz?-intettem a villára amit láttam a kerítésen keresztül.
-Igen, de gyere. Meg ne büntessenek.-mosolygott szüntelenül, de nekem az állam a padlót súrolta. Mi ez a pasi? Milliárdos? Gondoltam, hogy van pénze ha ilyen kocsival jár, na de az a ház... basszus ha kiszállok a kocsiból és a járdára lépek a cipőm nyoma ha ott marad perkálhatok.-Mia! Gyere kérlek!
-De...
-Hhh... menjünk. Hidd el tetszeni fog csak legyél nyitott az új dolgokra. -támaszkodott az ajtómnál.
-Én ha kilépek ide és összebaszom a feljárót..
-Kivegyelek? Úgy nyugodtabb lennél?-döntötte oldalra a fejét miközben az arcom kémlelte ragyogó kék szemeivel.
-Nem lennék! Cseppet se lennék nyugodtabb, mert... mert basszus te milliomos vagy ? Vagy mi a picsa?-akadtam ki teljesen. Andy elvigyorodott ahogy engem figyelt.
-Ha kiszállsz beszélhetek a magánéletemről.
-De akkor nekem is kell!-kapkodtam levegőért.
-Semmi se kötelező! Ha nem akarsz nem kell, ha szeretnél én meghallgatlak, ha tanácsra vágysz a legjobb tudásom szerint adok. -szemeit figyelve liftezett a gyomrom. Kezét felém nyújtva kisegített a kocsiból, majd bezárta az autót.-Nincs messze a hely ahova megyünk. Pár sarokra van. Ha gondolod utána haza kísérlek.
-Én nem szoktam inni Andy.
-Egy pohár bortól nem lesz baj. Majd figyelem hogy ne igyál többet.-tette zsebre a kezeit.
-Hhhh... előre is elnézést ha hülyét csinálnék magamból.-hajtottam le a fejem.
-Ha tudnád mennyi hülyeséget csináltam én már életem során...-indult meg az utcán így én mellette lépkedve a táskám pántját szorítottam.
-Te? Nem hiszem! -kaptam felé a szemeim.
-Hát pedig de!-vigyorodott el, majd felém nézett.-Szeretnéd hallani?
-Hát nem tudom... fel kéne készüljek lelkileg?
-Elmesélem utána pedig eldöntheted, hogy összeesel vagy se. Mindenesetre ha valami van tudod, hogy szólsz! Ez egész estére érvényes, hogy ha baj van szólj!-nézett a szemembe.
-Remélem te nem leszel rosszul mert fel se bírlak emelni.
-Bírom a piát, nyugi.-simította meg a hátam ahogy a másik oldalamra jött, hogy a járdán én menjek belül. Ez a pasi egyre jobban csak meglep! Hogy lehet valaki ennyire figyelmes?
-Szóval a kínos sztori?-vettem egy nagy levegőt.
-Készen állsz?-vigyorodott el ismét.
-Nem tudom mire kell, de készen azt hiszem.-nevettem fel halkan mire ő egyet bólintott, majd neki is kezdett.
-Ahogy mondtam bírom a piát, de akkor amikor ez történt, hát nem sajnáltam az italt cseppet se. Nagyon részeg volt. Nem vagyok rá büszke, de hát ez van. Ömm.. épp egy csajjal lett volna valami mikor kijelentette hogyan is szeretné azt az egyéjszakás kalandot. Hogy hogyan képzelte. Na de ezt még részegen se vette be a gyomrom így menekülnöm kellett. Mindössze annyi volt a gond, hogy alsónadrágban rohantam végig a mólónál ahol épp egy lánykérés volt így a még a menyasszony se a vőlegénnyel foglalkozott hanem az álló dákómmal, úgyhogy sűrű elnézések közepedte menekültem amerre tudtam.-ahogy hallgattam én nekem a szemeim előtt megelevenedett a történet, csak az volt a baj, hogy az álló dákós résznél meg is állt mintha kifagyott volna a kép és csak az volt a szemeim előtt.
-Hű!-nyögtem ki, mire Andy elnevette magát.
-Nevess nyugodtan én is röhögök már csak ezen.
-Inkább siessünk! Kell az az ital.-vettem gyorsabbra a lépteim mire ismét felcsendült mögöttem Andy nevetése.
-Rossz irányba mész!-kiabált utánam.
-Merre kell menni?
-Gyere!-nyúlt a kezem után, majd az ellentétes irányba húzott. Lepillantva hatalmas kezében eltűnt az enyém így csak az ujjaim végei látszottak ki. Nem engedte el apró tagom ahogy sétáltunk, majd az ujjai az enyémek közé fonódtak.