Hason fekve a párnába fúrva az arcom egy gyengéd érintésre lettem figyelmes. A hajam cirógatta és húzta odébb fedetlen vállamról.
-Jó reggelt kincsem.-súgta halkan ,mély hangján. A becézést hallva egyből egy mosoly kúszott az ajkaimra mire apró csókokkal kezdte beborítani a testem.
-Mhhh édes!-mocorogtam ahogy csikizte a bőröm minden egyes levegővétele.
-Csodaszép vagy.-puszilgatta a hátam egyre lejjebb, majd félre húzva a takarót megéreztem hatalmas kezét a fenekemen.
Hátra pillantva rá a vállam felett nem tudtam elhinni hogy ő az enyém. Mi egy pár vagyunk ezek után! -Min gondolkodsz gyönyörűm?-simított végig az oldalam.
-Azon hogy te az enyém vagy.
-Csak a tiéd!-mosolyodott el.-Mindenem a tiéd édesem!
-Szeretlek Andy!-remegtek meg a pilláim mire ő felém mászva az ajkamhoz hajolt.
-A világon mindennél jobban szeretlek Mia!-suttogta halkan, majd egy lágy csókot nyomott az ajkaimra. Arcára simítva a kezem figyeltem kékségeit. Próbáltam bele látni a fejébe, de nem engedte mivel újra az ajkaimhoz hajolt.-Van egy meglepetésem számodra.
-Micsoda?-simítottam az orrom az övének.
-Kapaszkodj meg bennem és megtudod.-vigyorodott el.
-Mond el!-könyörögtem halkan, de ő nem válaszolt. Elemelkedve tőlem mutatóujjával hívott közelebb így felülve az ágyban a dereka köré fontam a kezeim.-Naa.. mond el! Lécci Andy!-néztem a szemeit.
-Mhhh... eltereled a figyelmem.-cirógatta meg az arcom lágyan.
-Mivel?-szorítottam közelebb.
-A farkam a melleid közt van szívem.-lepillantva a hasának koppant a fejem majd egy puha puszit adtam rá.-Hhh... így nem segítesz édesem.-simította végig a hajam.
-És így?-hajoltam lejjebb kemény férfiasságához amit lassan végig nyaltam teljes hosszát.
-Ahhhh szívem!-fogta egy kézzel copfba a hajam.
-Hm?-pillantottam fel rá csillogó szemekkel.
-Gyere ide szépen!-kapta el az arcom és húzott fel az ajkaihoz. -Kapaszkodj meg!-fonta körém a karjait és kapott fel az ágyról.
-Nem ér hogy erősebb vagy!-bújtam a nyakához amit lágyan csókolgattam.
-Nem ér hogy ennyire szexi vagy!-markolta meg a fenekem ahogy kilépett a teraszra ahol egy feszített víztükrű medence volt. Egyből ellazultak az izmaim ahogy a meleg levegő cirógatta fedetlen testem. Picit furcsa volt hogy teljesen meztelenek vagyunk mind a ketten, de nem bántam. Egy percét se ennek a randinak.-Ne sikíts fel!-súgta halkan miközben besétált velem a medencébe.
-Andy! Mit... mit csinálsz?-kapkodtam a szemeim, de ő közelebb szorított.
-Engem nézz gyönyörűm! Csak is engem!
-Mit csinálunk a medencében?
-Reggelizünk.-torpant meg és fordult meg úgy hogy lássam a víz tetején ringatózó tálcát amin volt a reggeli kávénk és ezer más finomság.
A vállára dőlve szorítottam az ölelésén. Nem akartam elengedni.-Tetszik bogaram?
-Ne menjünk haza Andy.-suttogtam halkan.
-Megveszem a házat ha arra kérsz.-puszilgatta finoman a vállam.
-Nem akarlak elengedni.
-Akkor az ölemben ülve reggelizel?-ült le a medencében és húzott közelebb magához.
-Igen.-helyezkedtem rajta, mire közelebb húzta a tálcát.
-Mit kérsz szépségem?-cirógatta lágyan a derekam.
-Téged!
-Nem feküdnék fel erre azért.-nevette el magát, de én csak közelebb bújtam és az arcom a nyakába fúrtam.-Hé! Mi a baj?
-Szeretlek!-csuklott el a hangom.
-Ooohh szívem!-lágyult el a hangja ahogy a karjait körém fonta.
-Sz..szerelmes vagyok Andy!-kapkodtam levegőért ahogy könnyes szemekkel.
-És ez annyira rossz, hogy hullajtod a könnyeid?-cirógatta meg az arcom.-Édesem!-törölte le a könnyeim miközben én megráztam a fejem.
-N..nem rossz! Épp az ellenkezője Andy!-kapkodtam a levegőt ahogy a sós cseppek nem akartak szűnni.
-Én is szerelmes vagyok drágaságom. És nem másba mint beléd!-nézett fel a szemeimbe.-Újra boldogság járja át a szívem. Folyamatosan csak mosolygok ha rád gondolok, vagy veled vagyok.
-Sz..szerelmes vagy te is?-szipogtam halkan ahogy kékségeit figyeltem.
-Igen! Nagyon szerelmes vagyok!-mosolyodott el mire én a nyaka köré fonva a karjaim magamhoz szorítottam. -Ahh... szívem! De erős vagy!-fonta körém a karjait.
-Te az enyém én a tied!-motyogtam halkan.
-Pontosan! Úgy ahogy mondod.-erősebben ölelve őt újra felnyögött.-Megfojtasz csillagom!
-Közel akarok lenni hozzád.
-Itt vagy az ölemben drágám.-simogatta az oldalam mire én jobban az ölébe csúsztam.-Ahh... várj! Mhh..így... így most kicsit kényelmetlen.-feszült meg a teste, majd fél kézzel megemelt engem.-Megigazítom mert eltöröd angyalom.-kapta fel a szemeit az enyémekbe.
-Nekem még szükségem van rá.
-Ahogy nekem is.-mosolyodott el majd az ölébe húzott.-Mostmár ficánkolhadsz.
-Szeretlek Andy!
-Szeretlek Mia!-remegtek meg a pillái.-Te vagy a csoda az életemben.
-Akkor én hogy mondjam el te mi vagy? Te vagy az egyetlen akiben megbíztam és kitártam a szívem!
-Milyen jól tetted!-cirógatta meg az arcom.-És én is hogy mertem megnyílni valaki előtt aki nem él vissza ezzel. Akinél jó helyen van a szívem. Aki mosolyt csal minden tettével az arcomra.
-Megint sírni fogok!-dőltem a homlokának.
-Ne sírj! Hisz minden rendben!
-Melletted igen!
-Úgy érzem a legjobb döntés volt akkor Stellával lemenni a parkba.
-Ohh Andy!-bújtam hozzá újra.
-Minden akkor kezdődött.
-Fejezd be mert tényleg sírni fogok!
-Nem szeretnélek sírni látni! Csak mosolyogni. Olyan gyönyörű vagy akkor.-puszilgatta az arcom majd a fülemhez hajolt.-Szerelmes vagyok a mosolyodba, a csodás szemeidbe és a hatalmas szívedbe.
-Andy!-gördült végig egy újabb sós csepp az arcomon ahogy magamhoz szorítottam őt.
-Ne pityeregj kincsem. Hisz nézd milyen csodás helyen vagyunk. Van egy nagyon finom reggelink mellé pedig egy isteni finom kávé..-a tálca felé fordítva a fejem a szemeim törölgettem ahogy a mellkasának voltam dőlve.-süt a nap is, énekelnek a madarak és a kabócák a fák ágain zenélnek. Mosolyogj édesem! Hisz minden rendben van!
-Hálás vagyok neked Andy!-piszkálgattam a láncán lógó medált.
-Nem tettem semmit se.-puszilta meg a homlokom.
-De igen! Elérted hogy megbízzak benned! És egy percig se bánom!
-Ennek nagyon örülök. Köszönöm a bizalmad!-érintette meg az állam így elérte hogy felnézzek rá.-És a temérdek szereteted ami a szívedben van és megosztod velem.
-Szeretlek!-hajoltam az ajkai után. Ebbe a csókban minden benne volt. Az összes érzelem amit egymás iránt tápláltunk.
-Én is szeretlek!-simította az orrá az enyémnek.-És szeretném ha ennél is abból ami ott van a tálcán.
-Csak veled.
-Én is eszek.-mosolyodott el ahogy csillogó szemeim figyelte.-De lehet inkább téged fallak fel reggelire!-markolta meg a fenekem és lassan mozgatni kezdett az ölében.
YOU ARE READING
Chain to yourself Mr. Barber
RomanceFélni az ismeretlentől, az új dolgoktól... Rettegek megbízni bárkiben is, de valaki hosszas küzdelmek árán mégis eléri azt, hogy csak rá számíthassak. Magához láncolta a szívem és nem engedi.