Chain to yourself Mr. Barber

58. Segíts!

-Kapaszkodj!-nyúlt a derekam felé és húzott közelebb.
-Totál részeg! Én csak segí...
-Telibe leszarom! Örüljön hogy nem törtem el mind a két karját! Takarodjon innen!-vitatkozott Deannel Andy, de én csak bágyadtan próbáltam nyitva tartani a szemeim.
-Nem csináltam semmit!
-Hozzáért ahhoz a nőhöz aki az enyém, úgyhogy most kotródjon a szemem elől, de kibaszott gyorsan vagy soha a büdös életbe nem fog lábra állni!
-Barom! Inkább köszönd meg hogy istápoltam a csajod!-indult vissza a bár felé Dean így magamra hagyott Andyvel.
-Faszkalap!-morogta az orra alatt ahogy próbált engem megtartani.-Mennyit ittál?-ért az államhoz, hogy felnézzek rá, de én elfordítottam a fejem.-Mia! Kérdeztem! Légyszíves válaszolj!
-Faszom tudja!-próbáltam elhúzódni, de nem volt annyi erőm se, hogy a karját megmozdítsam.
-Hhh...Kocsival vagyok. Haza viszlek.-indult meg, de én csak botladoztam. Karja szorosan tartott így majdhogy nem alig kellett lépnem, mert nem ért a lábam a talajra.
-Ne siess már!-nyöszörögtem lehajtott fejjel.
-Mindjárt a kocsinál vagyunk. Vagy felvegyelek?
-Lehánylak ha felemelsz.
-Hhhh... mi a faszomért volt jó ez? Egy random pasi karjaiba látlak csatak részegen!
-Te meg az exeddel dumálsz. Kvittek vagyunk.-túrtam a hajamba. Nyűgös voltam, mert nem voltam jól.
-Kurvára nem! -állt meg és fordított magával szembe.-Te tudod mit csinált volna az a pasi? Képben vagy ezzel?
-Semmit!
-Ajjj Mia! Ne legyél ilyen naív!
-Ő mondta bazdmeg, hogy nem csinálna semmit!-löktem le magamról a kezét, de meginogtak a lábaim így a kocsijának dőltem.
-Ne engedj el! Erre kértelek!-rántott magának a karjaimnál fogva.
-Te engem ne rángass mert pofán csaplak!-löktem meg,de szerintem meg se érezte.
-Fejezd be! Mi az Istennek kellett ezt csináld? Miért nem vetted fel a telefont Mia! Az istentért tiltottál?-kiabált kikelve magából, de én fel se fogtam. Hátra döntve a fejem néztem őt bambán, de már az első kérdésére se emlékszem amire válaszolnom kellett volna.-Faszom!-dörzsölte a homlokát míg a másik keze a csípőjén volt. Ki volt bukva ahogy figyeltem miközben fel-le sétálgat előttem.-Mia én szeretlek!
-Én is szerettelek Andy! De az exed jóval fontosabb. Nem igaz?
-De nem érdekel értsd már meg! Engem csak te érdekelsz!-túrt a hajába idegesen.
-Menj vissza hozzá hátha nem csal meg újra.-néztem őt egy vigyorral az ajkamon, mire ő elkapva a szemeit rólam elkeseredve megingatta a fejét.
-Nekem te kellesz! Nem ő!-remegtek meg az ajkai.
-Hát azt baszhatod.-löktem el magam a kocsitól és indultam volna meg haza, de a kezem után kapott.
-Tudod hány napja nem alszok? Mert csak azon jár az agyam hogy mi lehet veled? Mia! Kérlek!
-Hagyj békén!-tagoltam a szavakat, majd kirántva a kezem botladozva megindultam az utcán.
-Mia!-kiáltott utánam, de én nem fordultam vissza. A lábaim remegtek, de vittek valamerre. A sírás fojtogatott ahogy a hűvös szellő csípte a könnyes arcom. Sehogy se volt jó! Sajgott a szívem, émelyegtem emellett pedig forgott velem a világ.-Az istenit már hányszor ordítsak utánad!-kapta el a derekam így a karjai közt összerogytam.-Mia! Mia!-ismételgette a nevem, de ellágyult a hangja.
-Mhh... nem.. nem jó!
-Engedd hogy segítsek!
-Andy!-csuklott el a hangom. Pánikolni kezdtem hogy az utca közepén a világomról nem tudva rogytam össze a karjai közt.
-Itt vagyok! Kapaszkodj!-kapott a karjaiba így a vállára dőlt a fejem.
-N... nem jó!-sírtam halkan.
-Tudom! Sietek haza szívem.-tartott erősen ahogy visszasétált velem a kocsiig. -Bírd ki hazáig kérlek.
-Rosszul vagyok.-nyöszörögtem halkan.
-Dőlj szépen hátra a székben. Segítek.-tett be az anyós ülésre, majd hátra döntötte a székem.
-A..Andy!-szorítottam a karját.
-Itt vagyok! Itt vagyok veled!-igazította meg a ruhám ami felcsúszott, majd átsietett a túloldalra. Ügyetlenkedve a könnyeim törölgettem ahogy figyeltem őt mellettem. Feszült volt. Ez tisztán látszott rajta ahogy az is hogy aggódik és romokban van.
A gázra taposva hazáig meg se állt. Én próbáltam nem elhányni magam a nagy ívbe bevett kanyaroknál és inkább arra fókuszáltam, hogy egy olyan valaki van mellettem aki ismer. Lehet jobb is így hogy nem Dean kísért haza. Azért Andyben még is csak jobban bízok mint egy két órája ismert pasiban.-Mindjárt ott vagyunk. Engedjem le az ablakot?
-N..ne. Nem jó.-simítottam a hasamra a kezem miközben kapkodtam a levegőt.
-Tudom, de ahogy felérünk leveszed a ruhát és ágyba bújsz.
-F..félek.-vékonyodott el a hangom, mire Andy a kezem után nyúlt.
-Nem kell semmitől! Veled vagyok!
-Haza... haza akarok menni.-sírtam halkan.
-Haza viszlek! Épp oda tartunk. -cirógatta a kézfejem.-Már csak pár utca sarok.-szorította meg lágyan a kezem.-Kérlek ne sírj.-nézett le rám miközben egy piros lámpánál álltunk.-Ne pityeregj mert nem lesz attól jobb a pocakod.
-Fáj.-görbült lefelé a szám.
-Tudom! Tudom szívem hogy fáj.-törölte meg az arcom lágyan, majd ismét a gázba taposott ahogy a lámpa zöldre váltott.
Tényleg csak pár perc volt hazáig az út. Andy leparkolt a ház előtt, majd átsietve az oldalamra segített kiszállnom.-Kapaszkodj belém.
-Nem... nem megy.-szorítottam a karját.
-Pedig erősen fogsz. Gyere. Menjünk fel.-terelt a lift felé. Én a felvonó fém falának dőltem bágyadtan ahogy vártam hogy végre arra az emeletre vigyen fel ahol lakom. Andy a kezeim fogva figyelt rendületlenül amíg ki nem nyílt az ajtó.-Add a kulcsod. Intézek mindent.-húzott közelebb a derekamnál ahogy az ajtómig elbotorkáltunk.
Andy készségesen segített mindenben, hogy az ágyamig eljussak. Hanyatt dőlve a szemeim lehunytam mert forgott még mindig velem a világ.
Nem tudom mit csinálhat, csak azt hallom hogy pakolászik. Én próbáltam a ruhámból kibújni addig, de esélytelen volt. Nem ment sehogy se.-Hé! Segíthetek?-ért az arcomhoz hideg keze.
-Nem... nem tudom levenni a...
-Megengeded hogy levegyem?
-Ühüm.-bólintottam fáradtan, majd megéreztem magamon hatalmas kezeit.
-Van zipzár vagy..
-Nincs. Csak... csak vedd le.-sütöttem le a szemeim. Andy megemelve engem lesöpörte a vállamról a ruha pántjait majd közelebb húzott, hogy felültessen.
-Dőlj nekem.-húzott közelebb az ágy széléhez a csípőmnél fogva így én a vállának döntöttem a homlokom.
-Ne mozgass.-morogtam az ingjébe fúrva az arcom.
-Hhh... valahogy le kell szedjem rólad ezt a ruhát. Sajnálom, de igyekszem.-emelt meg a csípőmnél hogy feljebb tűrje a ruhát, de a kezei egy pillanatra megálltak ahogy a csipkés fehérneművel szembe találta magát.