Chain to yourself Mr. Barber

17. Tökéletes

-Kapaszkodj mert el fogsz esni!
-Gyorsan mész!-dőltem a karjának amibe kapaszkodtam.
-Hhhh.. felvegyelek?
-Nem kell, csak ne siess ennyire.-bújtam még jobban hozzá.
-Azért sietek mert lefagynak a golyóim.-én elnevetve magam megtorpantam mire ő is irányomba fordult.-Mia! Gyere kérlek!-mosolygott szüntelenül.
-De nem akarok hazamenni!-fontam össze a karjaim duzzogva.
-Mindjárt esni kezd a hó, sétálgatni szeretnél ilyen hidegben?
-Én nem fázok!-rántottam vállat vigyorogva.
-Gyere szépen!-nyújtotta felém a kezét.
-Nem akarok Andy!
-Nem kell még hazamenni, de gyere mert tényleg megfagynak.-intett az ölébe.
-Nincs ki megmelegítse?-léptem közelebb hozzá vigyorogva.
-Huncut vagy! -harapta meg alsó ajkát ahogy figyelt miközben közelebb mentem hozzá.
-Csak egy picit.-dőltem a mellkasának mire ő körém fonta a karjait.-Hmmmm... kényelmes vagy!- hunytam be a szemeim.
-El ne aludj!- nevetett fel halkan.
-Pedig eltudnék. -fúrtam az arcom a mellkasába.
-Felveszlek! Kapaszkodj.
-Nem! -kaptam fel a fejem rá.
-De, mert elalszol itt a karjaimban.
-Nem alszok!-rohantam el az utca vége irányába.
-Mia!- kiáltott utánam.
-Kapj el Andy!-kiabáltam hátra.
-Basszus!-futott utánam így én rohanni kezdtem.-Állj meg! Mia!
-Eszem ágában sincs!-futottam el egy park mellett, majd berohantam annak a bejáratán.
-El fogsz csúszni!
-Majd felkaparsz.-álltam meg ahogy kapkodtam a levegőt.
-Ilyenről nem volt szó, hogy még futni is kell!-lassított a léptein ahogy jött felém.
-Pedig el kell kapnod!-futottam tovább a havas járdán. Szerencsénkre senki se volt a parkban így még izgalmasabb volt ez a játszma. Egy hógolyót gyúrva Andy felé dobtam, de ő fürgébb volt és kikerülte.
-Csata lesz?-gyúrt ő is egyet, majd felém dobta.
-Nem talált!-nyújtottam ki a nyelvem.
-Húzd vissza!
-Nem!-öltöttem ki rá újra.
-Húzd vissza mert elkapom!-rántott magához hirtelen így leblokkoltam, ahogy ismét előttem állt.
-Nem!
-Ha kinyújtod a nyelved... esküszöm elkapom!-nézte a szám amiről a mosolyt le se lehetett vakarni.
-Nem kapod el!-nyújtottam ki mire felém hajolt.
-Add ide!
-Nem-nem!-ráztam meg a fejem.
-De igen!-vigyorodott el ahogy a hideg orrát az enyémhez simította.-Kérem!
-Nem kapod meg ilyen könnyen!
-Nem?-villantak fel a szemei az enyémekbe.
-Nem mert.. mert nem és kész!
-És ha kikunyizom? Tudok úgy nézni.-mosolyodott el mire elnevettem magam.
-Nem!-majd a nyakába szórtam egy kis havat és elfutottam.
-Ez nem ér! Gyere ide!-gyúrt egy újabb hógolyót.
-De igen! Te fölényben vagy!-torpantam meg ismét
-Mégis miért lennék?!
-Hát mert erősebb vagy nálam!
-Úgy megdobtál az előbb, hogy azóta sajog a vállam!
-Akkor nem fogsz tudni dolgozni menni. Inkább hálás lehetnél ezért!
-Hogy ne lássalak? Inkább betegen is bemegyek csak hogy ott ülhessek veled szemben.
-Aztán meg én leszek beteg! Én nem szeretnék az lenni!
-Akkor mi szeretnél lenni?-sétált közelebb, közben pedig a kezében szorongatott hógolyót ledobta a földre.
-Hát nem beteg!-fontam össze a karjaim magam előtt mire elém lépve közelebb húzott.
-Mond ki mi szeretnél lenni!-nézte a szemeim szüntelen. Arca komoly volt most.
-Boldog.-nyeltem egy nagyot ahogy megremegett a hangom.
-Segíthetek benne?-nézett fel a szemeimbe.
-Hogy tudnál ebben segíteni?
-Mondjuk így.-kapott fel a vállára így én felsikítva kapálózni kezdtem.
-Andy! Andy! Te.. tegyél le!
-Eszem ágában nincs! -nevetett fel halkan.
-El fogsz ejteni!-ficánkoltam továbbra is.
-Ha ugrándozol igen! Úgyhogy maradj veszteg!-tartott szorosan. Egyik keze a combom fogta míg a másik a derekam.
-Azt mondtad fáj a vállad!
-Már nem! Meggyógyult képzeld el, de ne tudd meg mit látok?
-Édes Istenem! Mit?
-Egy nagy hókupacot.-hallottam a hangján, hogy vigyorog.
-Ne! Meg ne próbáld! Andy!-kezdtem el újra kapálózni.
-Pedig vissza kell adjam, hogy a nyakamba szórtad a havat.
-Nee! Sajnálom! Kérlek! Andy!-mocorogtam továbbra is hátha elenged, de erősen tartott.
-Felkészültél?
-NEM!-kiáltottam el magam. Andy csak nevetett.-Kérlek!-könyörögtem neki.
-Három!-kezdte a visszaszámlálást.
-Neeeee!
-Kettő!-nevette el magát.
-Andyyy!!!!
-Egy!-fordult meg így ő hanyatt dőlt a hókupacban én pedig ráestem.-Te egy olyan...
-Milyen?-nevetett szüntelenül ahogy alattam fekve figyelt.-Mondjad milyen vagyok!
-Tiszta víz leszel.-néztem le magunkra.
-Meghempergesselek, hogy te is vizes legyél?
-Ne! Nem! Még haza kell mennem!
-A házam közelebb van.
-Nem alszok nálad!-kaptam fel a szemeim rá.
-Hát pedig a nadrágod már most vizes.-simította végig a lábam. -Nálam megszárítkozhatsz. Ha hazamész megfázol.
-Hhhh... hihetetlen vagy!-söpörtem egy kis havat az arcába.
-Hé! Ez nem ér!-fordított magunkon így én felsikítottam ahogy megéreztem a hideget.
-Andy! Ez... ez kurva hideg!-kapaszkodtam meg a nyakában ahogy próbáltam elhúzódni a földtől.
-Mostmár nálam kell aludj.-pillantott le rám.
-És mit veszek fel? Mert csurom víz vagyok!
-Majd adok ruhát.-tűrt el egy kósza tincset az arcomból. Szemeim figyelte ahogy alatta voltam mire elengedve a nyakát hanyatt dőltem a hóban.
-Remélem maximumra kapcsolod a fűtést mert szét fagyok.
-Gyere! Add a kezed.
-Nem bízok benned!-fontam össze a karjaim magam előtt.
-Nem bízol bennem? -nézett rám csodálkozva.-Beengedlek a házamba, még az ágyamban is aludhatsz.
-Az a te bajod!-böktem meg a mellkasát.
-Hhh... most bezzeg nem fázol.-dörzsölgette a lábaim ahogy a csípője mellett voltak.-Gyere!-nyúlt a kezem után, de magamra rántottam.-Hé!-támaszkodott meg felettem hirtelen, hogy ne üssön meg.-Tiszta víz a gatyám Mia.
-Nekem már mindenem csupa víz úgyhogy egában vagyunk.
-De azért valld be, tetszett az ötletem.-mosolyodott el halványan.
-Hogy még a bugyim is vizes? Marha jó érzés.-nevettem el magam.
-Leveheted ha gondolod otthon.-kúszott egy ravasz mosoly az ajkaira mire a nyakába szórtam egy kis havat.-Héé!
-Rossz vagy!-nevetgéltem alatta ahogy a csípőjének szorítottam a lábaim.
-Nem is. Én úri ember vagyok!
-Vettem észre! Én fekszek alul!
-Felül szeretsz lenni?-harapdálta az alsó ajkát.
-Andy!-csaptam meg a mellkasát.
-Csak kérdeztem! Nem kell már leordítani a hajam is.
-Nem szeretek sehol se lenni, pláne egy hókupac közepén.
-Pedig izgalmas lehet. Itt még nem csináltam.-gondolkodott el, mire lelöktem magamról. Próbáltam leporolni a havat, de tiszta víz voltam.
-Ajj... Andy!
-Nem is vészes.-kelt fel a földről.
-Tiszta víz a picsám!-fordultam szembe vele.
-Mutasd!-kapta el a karom és megfordított.
-Most komolyan? Így nézed meg?
-Hogy nézzem? Már jó párszor megnéztem nem ez az első alkalom.-söpörte le a havat a kabátomról.
-Hogy te milyen vagy!-löktem meg a mellkasát, de elkapta a karom.
-Hihetetlen! Tudom, mondtad már.-vigyorodott el. Hitetlenkedve ingattam a fejem ahogy néztem őt majd a kabátjára egyre több hópihe hullott. Felkapva a szemeim az égre figyeltem ahogy egyre nagyobb és nagyobb pelyhekben kezd hullani a hó.-Te pedig hihetetlenül szép.-suttogta halkan mire rákaptam a szemeim.
-Mint egy ázott madár úgy érzem magam.
-Most ne foglalkozz ezzel.-simította meg az arcom két kezével így elérte hogy csak őt nézzem.
-Andy!
-Mia!-szemei cikáztak az enyémek közt, majd az ajkaimra terelődtek. -Zárd ki a külső tényezőket egy picit.
-Fázik a valagam!-Andy elmosolyodott, hogy csak nem hagyom abba.
-Nekem is, de most egy picit figyelj rám.
-Téged nézlek, mert nem engeded el az arcom.-fogtam meg a karjait apró kezemmel.
-Nem maradsz csendben.-nevette el magát.-Így is lehet. Megoldom máshogy.
-Mi?
-Shh..-hajolt közelebb így a hideg orra az enyémhez ért.
-Andy!
-Nyugi! Csak egy picit figyelj rám.
-Figyellek!
-Szerinted mit csinálok most?-nézett fel a szemeimbe.
-Melegíted az arcom?
-Meg szeretnélek csókolni.-nyelt egy nagyot. A szívem ahogy ezt kimondta egy nagyot dübbent. Ajkaim elváltak ahogy levegőért kezdtem kapkodni.-Megengeded?-simogatta finoman a bőröm. Reszkettem, és nem csak a hidegtől. -Mia!
-Remélem nem hideg az ajkad.
-Melegítsük fel egymásét!-hajolt még közelebb, majd megéreztem forró ajkait az enyémeken. Karjait finoman megszorítva bújtam közelebb hozzá mire elmosolyodott a csókunkban.
Itt állunk csurom vizesen a szakadó hóesésben és életem legtökéletesebb csókjában van részem.