Chain to yourself Mr. Barber

97. Tejszínhab

Egy puha plüssmacival a kezemben sétálok be a mi kis hercegnőnk szobájába ahol az apukája már a ruhás szekrényét teszi össze. A babaágy és a pelenkázó szekrény már kész.
-De ügyes vagy apuci.-lépkedtem Andy mellé mosolyogva.
-A kis hercegnőnkért mindent megteszek.-puszilta meg a hasam amit már nehezen bírtam. A derekam folyamatosan fáj mivel a mi kis kincsünk egyre erősebb és olyan bulikat nyom odabent, hogy csak pislogok.
-Elemében van a lányod.-nevettem el magam ahogy a hasamat megsimítottam.
-Bulizol életem odabent?-jött közelebb és ő is a hasamra tette a kezét. -Vigyázz azért anyura!-puszilta meg a vállam ahogy mögém sétált.
-Vigyáz anyura.-pillantottam fel a vállam felett Andyre.
-Fáj a derekad szívem?-simogatta két kézzel a hasam ahogy a vállamnak támasztotta az állát.
-Nehéz kezd lenni a mi kis tündérünk.-mosolyodtam el ahogy Andy kezeit simogattam.
-Had segítsek egy picit.-emelte meg óvatosan a hasam így a fejem hátra döntöttem a vállának.
-Ahhh de jó! Istenem! Tartsd még kérlek.-hunytam le a szemeim.
-Gyönyörű vagy.-puszilgatta a nyakam lágyan.
-Maradjunk így.-cirógattam az ujjait.
-Be kell fejezzem a hercegnő szekrényét.-csókolgatta lágyan a bőröm.
-Itt maradhatok veled?-néztem fel a szemeibe.
-Persze!-puszilta meg az ajkaim lágyan.-Csücsülj le a fotelbe.-kísért oda a kezem fogva.
-Vagy lehet az is ami múltkor volt.-vigyorodtam el ahogy figyeltem Andyt.
-Huncut vagy. Kívánod megint a szexet?-kezdte el összecsavarni a szekrény oldallapjait.
-Téged kívánlak tejszínhabbal!-harapdáltam az ajkaim vigyorogva. Szemei felvillantak rám mire én felkuncogtam zavaromban.
-Rosszaságom.-mosolygott szüntelen. -A kis királylányra vigyázni kell, ugye tudod!
-Tudom szívem, de anyuci vágyik apucira!
-Apuci is szeretné anyucit, de most befejezem szépen a kislányunk szekrényét, hogy majd a kis ruhácskáit el tudjuk pakolni.-sétált elém és a fotel karfájánál megtámaszkodott.-Rendben szépségem?-nézett engem szüntelen mire nekem könnyek gyűltek a szemeimbe.-Hé! Mi..mi a baj? Rosszat mondtam?-kapkodta kékjeit az enyémek közt.
-Sz...szeretném már a karjaimban tartani a kislányunk.-csorgott végig az arcomon egyre több sós csepp.
-Kettő hónap és itt lesz a karjainkban!-törölgette finoman az arcom.
-Még a nevét se tudjuk Andy.-remegtek meg az ajkaim.
-Megcsinálom a szekrényt és a nappaliba elnyúlva a kanapén, kitaláljuk a tökéletes nevet. Rendben?-cirógatta lágyan a bőröm. Halványan bólogattam ahogy a szemeit figyeltem. -Minden a legnagyobb rendben van!-puszilta meg finoman a homlokom.
-Biztos?-tördeltem az ujjaim idegesen.
-Biztos, mert itt vagyok veletek!-döntötte a homlokomnak az övét.-Nem mozdulok mellőletek!-simította meg az arcom lágyan. Halványan bólintottam ahogy megtöröltem a szemeim, majd a mellettem lévő kis asztalról lekaptam az első kis ruhát ami a kezem ügyébe akadt. -Olyan gyönyörű lesz mint te édes!-simogatta a hajam finoman.
-De most nem vagyok az.-kaptam fel rá a szemeim.
-De az vagy! A leggyönyörűbb nő vagy akit valaha láttam. Bárcsak látnád a szemeimmel, hogy mennyire csodás vagy.-érintette meg az állam így elérte, hogy kékjeit nézzem.-Ragyogsz a boldogságtól! Mint egy angyal akit fentről küldtek mellém.-simogatta finoman a bőröm, de én nálam újra eltört a mécses.
-A..Andy...-remegett meg a hangom.
-Shhh bújj ide.-lépkedett közelebb, így a lábaim közé férkőzött.
-Én... én...
-Bújj hozzám.-húzott a hasához így a dereka köré fontam a karjaim. Hajam simogatva próbált nyugtatni, de én még jobban hozzá bújtam.-Sshhh.. kincsem. Nyugodj meg kérlek.
-Hogy mondhatsz ilyen szépeket.-motyogtam a hasához fúrva az arcom.
-Mert te csak szép dolgokat érdemelsz. Meg azért mert szeretlek.
-Andy!-szorítottam az ölelésén.
-Mia Barber!
-Andy Barber!-motyogtam továbbra is.
-Szeretlek.-simította a fülem mögé a hajam.-Nagyon, de nagyon szeretlek! És a mi kis szemünk fényét is. Ti vagytok nekem a boldogság!
-Fe...fejezd...
-A család az ti vagytok számomra! Ti jelentitek! Csak ti! Te Mia és a mi kis angyalkánk.-felnézve rá könnyes szemekkel ,alig láttam az arcát. A látásom elhomályosodott a sok sós csepptől.
-K..kérem a tejszínhabot.-remegtek meg az ajkaim mire Andy elvigyorodott.
-Gyorsan változik a hangulatod édesem.-törölte meg könnyes arcom.
-Mert szép dolgokat mondasz és olyan szexi vagy ilyenkor.
-Szexi? Szexi az csak te lehetsz!
-Te vagy az !Én mint egy bálna akkora...-nem tudtam befejezni mert befogta a szám.
-Ezt meg se hallottam!
-De..
-Nem! Nézz oda!-intett a hasamra.-A szíved alatt hordod a mi csodánkat! Óvod, már most mikor még a karjainkban sincs. Vigyázol rá! Minden este hallom ahogy a fürdőben dúdolsz halkan egy dallamot és közben simogatod őt. Ilyenkor a szívem ezerrel kalapál mert belegondolok, hogy ha majd a kezedben tartod én ellágyulok. Gyenge leszek mert egy gyönyörű kislány apukája leszek aki egy pillantásával is elér nálam bármit mint az anyukája.-szemei folyamatosan az enyémeket figyeli. Keze lágyan cirógat.
-Szeretlek!-húztam közelebb a karjainál fogva így erős kezei körém fonódtak.
-Ne pityeregj kérlek. Semmi baj nincs!
-De olyan szépeket mondasz.
-Hhh... kincsem. Gyere! Majd holnap megcsinálom a szekrényt.-húzott fel a kezemnél fogva.
-H..hova? -törölgettem a szemeim ahogy követtem.
-Ide ki a nappaliba.-igazította meg a párnákat a kanapén.-Dőlj le kincsem.
-De csak veled!
-Melléd bújok.-terelt közelebb így elnyúlva a heverőn Andy egyből mellém feküdt.-Gyere, dőlj rám.
-De nagy a hasam. Nem tudok közelebb bújni.
-Akkor bújok én. Fordulj meg és hozzád bújok.-puszilgatta lágyan az arcom.
-Ugye tudod mit váltasz ki ha hozzám bújsz hátulról!
-Mit váltok ki?-úgy mondja mintha nem tudná. Megfordulva Andy egyből a hátamnak simult. Fenekem az ölébe húzta , majd a nyakamhoz hajolt.-Hm?
-Rossz vagy!-harapdáltam az ajkam.
-Nem vagyok az! Én jó fiú vagyok.-puszilgatta a vállam miközben a hasamra simította a kezét.-Apa jó fiú csillagom. -imádom mikor a kicsihez is beszél. Csodás apuka lesz. Előre tudom.
-Érzed hogy mocorog?-toltam lejjebb a kezét a hasamon.
-Más is mocorog, nem csak a gyerek.-fogta a fogai közé a ruhám pántját és lassan húzta le a vállamról.-Tegyem én is oda a kezed?
-Nem kell mert érzem anélkül is hogy oda tedd.-pillantottam hátra rá a vállam felett.
-Szeretnéd jobban érezni?-kapkodta kékjeit az enyémek közt.
-Hozd azt a kibaszott tejszínhabot!-Andy elnevetve magát, felpattant mellőlem ahogy a konyhába rohant, majd ahogy vissza sietett hozzám kezében a tejszínhabbal akkor szembesültem azzal, hogy ő már anyaszült meztelenül áll előttem.
-Én nyalhatom le rólad, vagy te szeretnéd?
-Kívánlak!-nyögtem vágytól fűtött hangon, mire közelebb sétált hozzám. Kezéből kikapva a tejszínhabot egyből a mellkasára és a hasára nyomtam amit végig nyaltam ahogy felálltam vele szemben.
-Mhhh... most én rajtam a sor anyuci. Le a ruhával!