Chain to yourself Mr. Barber

52. Első veszekedés

Andy átadta Stellát Melanienak míg én eközben lezuhanyoztam. A törölközővel töröltem épp magam mikor kinyílt a fürdő ajtaja így felkaptam a fejem. Andy csak némán végigmért az ajtónak dőlve így én megigazítva a törölközőt magamon, a tükörhöz lépve az éjszakai krém után nyúltam.
Andy mögém sétálva a kézfejemre tette a kezét így felkaptam rá a szemeim a tükörben.
-Csinálhatom én?-kérdezte mély hangon.
-Mi..micsodát?
-Bekenhetem az arcod?-simította meg lágyan az állam így hátra pillantottam a vállam felett rá.
-Csináltál már ilyet?
-Még nem.-nyitotta ki a krémet és vett belőle egy picit.-Hunyd be a szemed.- teljesítve kérését lecsuktam a szemeim egyből megéreztem az arcomon a hideg krémet és Andy ujjait. Finoman masszírozta a homlokom, majd az arcomra simult a tenyere.-Szép vagy.-suttogta halkan ahogy közelebb hajolt hozzám. Várta hogy mondjak valamit, de én csendben voltam. Ajkaimhoz hajolva lágyan ízlelgette mire a szemeim kipattantak. -Kérlek ölelj át! Bújj hozzám!-némán teljesítettem, de ahogy körém fonta a karjait könnybe lábadt a szemem. Próbáltam titkolni, nem akartam hogy észre vegye hogy sírok, de ő a karjaiba kapva a hálóba cipelt.
-Nincs rajtam ruha Andy!-húztam lejjebb a törölközőt a fenekemen.
-Nincs itt már Stella. Előttem meg tudod hogy meztelenkedhetsz. -fektetett hanyatt az ágyon, majd gyengéden végig simította az oldalam. Ahogy felettem támaszkodott a nyakában lógó medált kezdtem piszkálgatni. -Nézz a szemembe. Kérlek.-súgta halkan.-Hiányolom Mia. -felpillantva kékjeibe egy gombóc keletkezett a torkomban.-Szeretlek! Mindennél jobban. Ugye tudod?
-Mutasd meg mennyire szeretsz.-remegett meg a hangom. Andy nem tétovázott. Az ajkaimhoz hajolva lassú táncba hívta miközben szétnyitotta a törölközőt rajtam. Tarkójára simítva a kezem tartottam közel magamhoz őt mire a keze végig simította meztelen testem.
-Végig akarlak csókolni mindenhol!-mászott lejjebb így a nyakamra tévedtek az ajkai.-Mindened magamnak akarom!-csókolta végig a mellkasom majd a melleim közt lefelé haladt a hasam irányába. Testem megfeszült ahogy ajkai a bőrömhöz értek.-Annyira édes vagy.-hajolt a lábam közé, de megállt. Szemei felvillantak az enyémekbe. -Megengeded?-remegtek meg a pillái.
-Miért kérsz engedélyt?
-Mert együtt döntünk mindenben hisz egy pár vagyunk. Ebben is ,így kérem az engedélyed, hogy megízlelhetem-e a világ legédesebb dolgát!-simogatta a combom belsejét mire én csak bólintottam.-Mond ki kérlek! Hallani szeretném!
-Miért félsz újra belevágni a házasságba? Tudom hogy mondtad és megértem. Sőt! Én vagyok a hülye hogy ezen rágódok azóta is, holott tudom hogy nem velem tervezed ezt, de...
-Mi?-vágott a szavamba ahogy felém emelkedett.-Mi... miről beszélsz?
-Hhh... arról hogy mi csak együtt vagyunk! Semmi komoly nincs! Nem igaz?-könyököltem fel, de Andy arca teljesen megváltozott.
-Neked nem komoly ez a kapcsolat?-kapkodta a szemeit az enyémek közt.
-De igen az Andy!
-Akkor miért mondod ezt? Nekem te vagy a leges legjobb dolog ami valaha történt velem! Te melletted boldog vagyok! Ne mond ezt hogy nem komoly ami köztünk van mert fáj!-kelt fel felőlem így én magam köré csavartam a törölközőt.
-Andy nem tudom mi lesz velünk! Jelen pillanatban egy pár vagyunk! Nem férj és feleség és nem is anya, apa! Te ettől szemmel láthatóan irtózol mivel ezek szerint nincs még meg az igazi aki...
-Mia! TE vagy az igazi!-emelte meg a hangját.
-És ha nem?!-csuklott el a hangom ahogy figyeltem őt.
-Nem érzed odabent?-intett a mellkasomra mire én megtöröltem a szemeim, hisz a sós cseppek ismét csorogtak végig az arcomon.
-Most pár óra alatt felborult minden Andy!
-Akkor hagyjuk egymást? Vagy mi legyen?-kezdett ideges lenni. Mellkasa hevesen emelkedett szemeiben pedig csak a szomorúságot és a csalódottságot láttam.
-Andy tudod jól én is mennyi mindentől félek. Te vagy az egyetlen akiben bízok, de most nem tudom mi legyen hisz ha bennem nem bízol...
-De bízok! Jobban mint magamban! De miért nem érted hogy nekem se könnyű? Félek hogy ha elhatározom magam hogy újra összekötném valakivel az életem újra megismétlődik az ami volt. Ez nem azt jelenti hogy te veled csak ennyi volt a tervem hogy a barátnőm legyél. Kurvára nem! Mert többet akarok!-érezhető volt a levegőben a feszültség így én jobbnak láttam ha haza megyek és egy kis időt hagyok magunknak. Felkelve az ágyról viszont Andy nem így gondolta.-Hova mész?!-kapott a karom után.
-Felöltözök és haza megyek.-húzódtam volna el, de ő nem engedett.
-Ennyi lett volna? Köztünk ami van az akkor kész, vége?
-Andy...
-Válaszolj!-kiáltotta el magát amitől összerezzentem.
-Ne ordítozz velem!-kiáltottam már el magam én is ahogy a szemeit figyeltem.
-Mia! Ennyi volt köztünk? Ezt akarod? Hogy legyen vége?
-Nem! Nem ezt akarom! Jelen pillanatban ahogy te se, én se tudom mit akarok!
-Én tudom! Téged akarlak! Csak is téged mert te újra megtanítottál szeretni és bízni valakiben.-simította el egy kósza tincset a fülem mögé.-Ne menj el. Kérlek!-érintette meg lágyan az arcom.
-Gondolkozzunk inkább egy kicsit mit is akarunk ettől az egésztől.-sütöttem le a szemeim.
-Nem tartok szünetet Mia! Még csak most lettél az enyém! Ne csináld!-húzott közelebb mire a zsebében megcsörrent a telefon. Idegesen kikapva egyből kinyomta a hívást és félre dobta a mobilt az ágyra.-Nem akarok nélküled lenni!
-Én se Andy, de lehet mivel ilyen hirtelen történt minden azért.. azért van ez és...
-Tökéletes volt eddig minden Mia! Szerelmesek vagyunk! Egymást akarjuk!
-De én nem biztos hogy neked megfelelő leszek. Én nem akarom hogy csalódj. Ezért lehet nem... nem is kéne hogy....-kezdtem kapkodni a levegőt ahogy belegondoltam abba mi lenne velem nélküle. Én se akarom azt hogy mi külön legyünk, de nem szeretném hogy csalódjon. Azt se akarom hogy rettegjen a házasság és család gondolatától.
-Ne mond ki! Könyörgöm Mia!-szorította össze a szemeit.-Te tökéletes vagy nekem! Le akarom küzdeni a félelmem amiben csak te tudsz segíteni. Csak a szerelmed tud segíteni nekem Mia!-nézett fel a szemeimbe. Kékjei csillogtak a könnytől ahogy figyelt engem.-Kérlek! Bújjunk össze! A karjaimban szeretnélek tudni ott biztonságban vagy és én is mert közel vagy hozzám. Nem akarlak elengedni!
-Andy..-remegtek meg az ajkaim ahogy a könnyeim nyeltem.
-Te jelented nekem a világot. Sose voltam ennyire szerelmes Mia. Segíts nekem kérlek a szereteteddel! Könyörgöm!