Chain to yourself Mr. Barber

13. Érintés

Délután fele járt már az idő. A papírokkal átköltöztem az asztalomhoz így munka közben néha-néha arra pillantva folyamatosan azon agyaltam alá írjam-e. Vissza nem akartam menni a régi helyemre. Andy a napokban rengeteget változott a szememben így ide húz a szívem. Egy nagyot sóhajtva az asztalra dőlve támasztottam a fejem mert szét szakadt már a rengeteg gondolattól.
-Tartson egy kis szünetet.-pillantott ki Andy a laptop mögül.
-A mosdót merre találom?-keltem fel a helyemről.
-Nem kell kimenjen. Ott az az ajtó az a miénk.-biccentett a szoba végében lévő ajtóra. Közös mosdónk lesz? Na ne szopass!
-Ömm... oké.-léptem el az asztaltól és magamra zártam a fürdő ajtaját. Még zuhanyzó is van itt. Beszarok! Mi a fasz? Tiszta luxus.
Velem hogy történhet most ez? Nem vagyok hozzá szokva hogy történik az életemben valami jó dolog így annyira furcsán érzem magam.
Kilépve a mosdó ajtaján Andy szemei rám villantak egyből így megtorpantam.
-Minden rendben?
-Szép a fürdő.-intettem a mögöttem lévő szobára.
-Ha szeretne zuhanyozhat is. Bármit használhat.
-Köszönöm.-nyeltem egy nagyot ahogy visszasétáltam a helyemre. Az asztalra pillantva ismét a szerződés nézett szembe velem, majd egy sóhajt követően felkaptam a tollat amit még Andy adott. Folyamatosan éreztem a szemeit magamon, figyeli mennyire vívódok, de egy életem egy halálom. Kell a pénz! És nem utolsó sorban ha Andy ezek után is ilyen lesz akkor fényévekkel jobb lenne itt a helyzet mint a régi helyemen. Az utolsó papírt magam elé húzva aláfirkantottam a kijelölt helyen, majd összetéve a papírokat Andyhez vittem. Ő csendben átlapozta a lapokat, majd ahogy az utolsó oldalhoz ért felkelt a székéből. Én reszketve figyeltem minden mozdulatát, majd ami most következett még jobban lesokkolt. Átölelve magához húzott így reszkető kezeim a hátára simultak.
-Köszöntelek nálunk!-hangján hallatszott hogy mosolyog.-Örülök, hogy itt vagy!-húzott finoman közelebb. Furcsa volt, hogy tegez, de mivel aláírtam a papírt már kollegák vagyunk.
-Köszönöm.-remegett meg a hangom.
-Bemutathatlak a többieknek?-húzódott el, de a keze nem engedett el mivel a karomra simult.
-Most egyből?-kaptam fel a szemeim rá.
-Had dolgozzák fel hogy van egy új főnökük.-mosolyodott el.
-Még nekem is fel kell.
-Nem lesz semmi gond.-cirógatta végig a karom. Nekem még mindig furcsa ez, hogy valamilyen módon hozzám kell hogy érjen, de az még inkább hogy jól esett. Hatalmas keze az én apró kezemre csúszott, majd az ujjaimmal kezdett játszadozni.-Nem kell félni! Egy percig se! Melletted vagyok! Bármi kérdés van hozzám fordulhatsz! Akár magán jellegű is.
-Miért fogdosod a kezem?-nyeltem egy nagyot.
-Fáj? Ha igen abba hagyom!
-N..nem csak... csak fura.-remegtek meg a pilláim ahogy felnéztem rá.
-Próbáljuk meg fordítva. Fogd meg a kezem.-nyújtotta felém hatalmas kezét mire a szívem gyorsabb ütemre kezdett.
-Mi..miért csináljuk ezt?-nevettem el magam zavaromban mire Andy ajkaira is egy mosoly kúszott.
-Csak csináld azt amit én neked.-lépett még közelebb mire a kezem az övéhez ért. Apró és vékony ujjaim végig húztam a tenyerén egészen az ujja végéig. -Ugye hogy nem ijesztő.
-De az!
-Cseppet sem! Nincs abban semmi rossz ha megérinted a másikat. Nem kell félned.-nézett fel a szemeimbe.
-De ez tapizás!
-Az lenne ha a fenekedbe markolnék, de nem teszem! Nem vagyok illetlen!-kezeinket figyelve az enyém reszketett ahogy Andyhez ért. -Egy percig se kell félned.
-Kiszakad a szívem.-suttogtam halkan mire a fülemhez hajolt.
-Ketten vagyunk csak. Nincs itt senki se. Engem ismersz már annyira hogy tudd nem teszek semmit. -simította meg a kézfejem, majd lassan felfele haladt a karomon. Miért cirógat? Miért ver ennyire eszeveszett gyorsan a szívem ahogy hozzám ér? Mi a fasz történik most kettőnkkel?!
Szemeim felvillantak rá, de ahogy a fejem is felemeltem ekkor tudatosodott bennem, hogy borzasztó közel van. Érzem az arcomon ahogy levegőt vesz. Érzem az arcszesz illatát ami a parfümjével vegyül. Basszameg!
Kékségei az enyémeket nézi szüntelen így az ajkaim akaratlanul is elváltak. Tekintete letévedt rájuk, majd vissza siklott a szemeimre.
-Megigazíthatom a láncod?-suttogta halkan mire lepillantottam magamra, csak ismét elfelejtettem hogy túl közel van így az orra az enyémhez simult. Testem megremegett, de ahogy figyeltem az övé is megfeszült.-Vagy még mindig így szereted hordani?
-Ömm.. n.. nem.-kezdtem kapkodni levegőért mire az ujjai a nyakamhoz értek.
-Szép lánc.-szemeit figyeltem amik az enyémek közt cikáztak.
-Kö..köszönöm.-haraptam meg az alsó ajkam mire Andy szemei ismét letévedtek rájuk.
-Ugye nincs baj?
-N..nem tudom.-remegtek meg az ajkaim.
-Akkor nincs.-mosolyodott el halványan, majd a láncomon végig húzta az ujját. Perzselte a bőröm ahogy hozzám ért. Egyszerűen nem tudom mi történik köztünk. Halvány fogalmam nincs mi miért történik, de mozdulni se birok mert a lábaim földbe gyökereztek.
Andy telefonja eszeveszett módon kezdett csörögni így hátrébb lépett tőlem. Én levegő után kapkodtam, de reszkettem. Az egész testem remegett. Azt se tudtam merre nézzek az irodában, de egy kéz érintette meg az enyém. Felé kapva a szemeim látta rajtam, hogy szétcsúsztam így a székét kihúzva jelezte, hogy foglaljak helyet. Üljek a székébe? De hát ott az enyém! Vagy addig el se jutok ha megmozdulok mert össze esek?
Andy a karom megfogva húzott finoman a szék felé így nem akartam ellenkezni vele, leültem a helyére. Ő folyamatosan beszélt valakivel közben telefonon, majd a mögöttünk lévő ablakot résnyire kinyitotta.
Lepillantva rám rendületlenül figyelt míg én az asztalát néztem, de a szemeim egy képen megakadt. Ő volt rajta egy nővel aki nagyjából vele egyidős lehet és egy kislány. Az a lány volt ahogy jobban néztem a fényképet aki megdobott a hógolyóval.
Én ezt nem értem! Ő a lánya lenne? De menyasszonya volt ami nem jelenti azt, hogy nem lehet gyereke csak... csak hát most nem értem ezt az egészet.
-A húgom lánya. Stella.-hallottam meg magam mögött mély hangját. Riadtan felé kaptam a fejem, majd lesütöttem a szemeim. Ennyire feltűnően kiülne minden az arcomra? -Nem az enyém.-köszörülte meg a torkát.
-Szép kislány.-pillantottam vissza a képre.
-És piszkosul okos.-mosolyodott el.-Meg kíváncsi.-támaszkodott meg mellettem az asztalán.
-Ilyenek a gyerekek.-kúszott egy apró mosoly az ajkaimra mire felé pillantott.
-Minden rendben?
-I..igen.
-Nyissam ki jobban az ablakot?
-Nem kell.-ráztam mega fejem, majd a laptopja képernyőjének a sarkán felugrott egy üzenet amitől a gyomrom egyből görcsbe rándult. A feladó Travis volt és amit az üzenet elejében láttam nem volt egy vidám hangvételű iromány.