Chain to yourself Mr. Barber

85. Meg kell tennem!

•Andy Barber•

Nem mozdulok. Csak áhítattal nézem Miát aki a karjaiban tartja Stellát. Egész este így aludtak. Megmagyarázhatatlan érzés lett úrrá rajtam ahogy néztem őt. Meg kell tennem. Akarom vele! Akarom a közös életet vele!
Haját megcirógatva odébb húztam az arcából mire mocorogni kezdett. Szemei lassan nyíltak ki, majd az első dolog amit megpillantott az én kékjeim voltak. Ajkaira egy apró mosoly kúszott így én is elmosolyodtam.
-Szia gyönyörűm.-cirógattam meg az állát.
-Szia.-suttogta halkan, majd lepillantott az apró leányzóra. Ahogy hozzá ért... olyan óvatos volt vele. Mintha a lánya lenne. A szívem ezerrel vert ahogy néztem őket. -Mi a baj?-simította az arcomra a kezét.
-Szeretlek.-puszilgattam puha tenyerét, majd a szemeibe villantak az enyémek.
-Én is szeretlek.-simogatott lágyan. Annyira tökéletes volt. Minden téren. Csupán ahogy hozzám ér.
-Hozok kávét. Maradj vele.-simítottam meg Stella barna fürtjeit.
-Várunk.-ölelte át a csendben szuszogó kislányt így a szívem ismét ezerrel kezdett dobogni. Szeretnék vele egy ugyan ilyen csodás gyermeket mint Stella.
Halkan kisétálva a konyhába neki is kezdtem a kávénak mikor egy üzenet érkezett a mobilomra. Egyből megnyitva az emailt még hevesebben kezdett dobogni a szívem, mivel az ékszerüzlettől kerestek ahol a napokban jártam. Hogy izgultam-e? Nagyon!
Kiugrottam a bőrömből, de meg kellett emberelnem magam. Nem tudhatja! Titokba kell tartanom.
A kész kávékkal sétáltam a háló felé, majd halkan kinyitva az ajtót bedugtam a fejem. Mia kezét nézegette Stella ahogy mosolyogva piszkálta ujjait.
-Jó reggelt hercegnő!
-Andy bácsi!-nyújtotta felém apró kezeit. Mia a bögréjét kivéve a kezemből egy hálás pillantást küldött felém, majd ahogy letettem a kávém Stella ugrott rám.
-Ohhh... látom kipihented magad.-kaptam fel a karjaimba.
-Igen!-bújt a nyakamhoz vigyorogva. Mia a bögréje mögül figyelt rendületlenül. Szemei csillogtak így a szívem egyre gyorsabb ütemre kapcsolt ahogy arra gondoltam megint, hogy el kell mennem az ékszerüzletbe. Csak azt nem tudom hogyan, hogy ne tudja meg.-Vicces vagy Andy bácsi mikor alszol.-piszkálgatta a szakállam apró kezeivel.
-Vicces? Miért? Furcsa fejet vágok vagy miért?
-Igen!-nevette el magát.
-Na szép.-dobtam le óvatosan a párnák közé. Hangosan kacagott ahogy ugrándozott az ágyban. Nem tudtam nem mosolyogni rajta, de ahogy megint Miára tévedt a tekintetem valami megváltozott. Talán ő is annyira vágyik rá mint én?
-Andy bácsi! Elbambultál?- jött a kérdés így Stellára kaptam a szemeim. Mia halkan kuncogva a bögréje mögé bújt, mire én csak lesütve a szemeim egy apró vigyorral az ajkaimon, megráztam a fejem.
-Nem.-mi az isten van velünk? Leginkább velem! Izgulok basszameg! Kiszakad már most a szívem ha arra gondolok, hogy le fogok előtte térdelni. Meg akarom kérni a kezét és fel fogom húzni az ujjára azt a gyönyörű gyémánt gyűrűt. A feleségemnek akarom! Nem tudok nélküle élni.
-Mia! Szerinted beteg Andy bácsi?
-Még nem itta meg a kávéját. Hagyd egy picit.-simította meg Stella hátát.-Gyere. Csinálunk együtt reggelit?
-Igeeen!-ujjongott boldogan, de én alig hallottam miről beszélnek. Teljesen a gondolataimba merültem.
-Édes?-érintette meg a karom így felkapva a szemeim egyből gyorsabb ütemet diktált a szívem.-Minden rendben?-nézett végig rajtam aggódva. Stella a nappaliba randalírozott, de én mozdulni se tudtam.-Andy!
-Hm?-kapkodtam a szemeim az övéi közt. Elvarázsol. Megbénít.
-Mi a baj?-ért az arcomhoz.
-Annyira... annyira gyönyörű vagy.-suttogtam halkan.
-Szívem...
-Reggel óta csak csodállak. A szemeid... istenem...-kapkodtam a levegőt.-Annyira gyönyörűen ragyognak.
-Idd meg a kávéd szívem.-puszilta meg az arcom.
-Szeretlek kicsim! Elmondhatatlanul szeretlek téged!-puszilgattam puha bőrét.
-Én is szeretlek, de ki kell mennem mert nem akarom, hogy Stellának baja essen. Idd meg a kávéd amíg mi reggelit csinálunk.-simította meg az arcom.
-Szeretnék veled családot alapítani.-bújtam az arcához.
-Este is azon voltunk.-vigyorodott el ahogy megsimította a hajam.
-Szeretnék veled gyerekeket. Legyen kisbabánk.-érintettem meg az állát.
-Látom Stella meghozta a kedved hozzá nagyon.-simította az orrát az enyémnek.
-Még jobban vágyok erre mint eddig. De csak veled! Veled akarom!
-Édes vagy.-puszilta meg az ajkaim.
-Te vagy! A legédesebb!-csókolgattam mézédes száját.
-Fujjj! Andy bácsi!-takarta el a szemeit Stella ahogy az ajtóba állt.
-Gyere ide tökmag!-indultam meg utána így ő sikítva rohanni kezdett a nappali felé. Hallom Mia kacagását és ez még nagyobb boldogsággal töltött el.
Stellát felkapva a konyhaszigetre ültettem majd magamhoz húztam.-Elkaptalak.-puszilgattam a feje búbját.
-Mia! Szabadíts ki!
-Csikizd meg!-pillantott hátra rám vigyorogva a szemközti pulttól.
-Andy bácsi csikis vagy?-nézett fel rám egy huncut mosollyal az ajkain.
-Nem.-ráztam meg a fejem.
-De igen!-csiklandozott meg apró kezecskéjével.
-Ez nem ér! Azt szeretnéd, hogy Mia ezért kapjon?
-Bántani fogod?-dermedt le mire Mia szemei is felvillantak rám. Annyira a pulton akarom őt látni. Érezni akarom a farkamon a forróságot amit ő nyújt. Annyira tökéletes benne lenni.-Andy bácsi!-rángatta meg Stella a felsőm.
-Soha nem bántanám. Csak őt is el fogom kapni!-kaptam le Stellát a pultról és rohantam vele Mia után. Ahogy a derekát megfogtam magamhoz rántottam így olyanok voltunk mint egy boldog család. Anya, Apa és a kislányuk.
-Andy!-nevetett szüntelenül Mia és Stella is. Édesek voltak.-Oda fog égni a reggeli.-próbált menekülni a karjaim közül így elengedve a kezemben lévő leányzót az asztalhoz ültettem.
-Maradj itt szépen. Rendben?-simítottam hátra a haját mire a kis csuklóján lévő hajgumit felém nyújtotta.
-Felkötöd a hajam?-nézett rám ragyogó szemeivel.
-Megpróbálom.-vettem ki a tartásából, majd mögé lépve egy copfba fogtam kis vékony,puha haját.
Mia mellettünk pakolászva terített meg míg én bénáztam. Soha életemben nem csináltam ilyet, de ha egyszer lányom lesz muszáj lesz tudnom hogyan kell.-Nem húzom a hajad?
-Csikizel.-kuncogott halkan.
-Tudom hogy csikis vagy.-hajoltam az arcához és adtam egy puszit neki mire a nyakam köré fonta a kezeit.
-Máskor is aludhatok itt Andy bácsi?
-Persze. Bármikor!
-De veletek szeretnék! Nem a külön szobában!
-Rendben.-igazítottam meg a copfját majd egy bögre kakaót tettem elé a reggelije mellé.
Mind a hárman egy asztalnál ülünk és reggelizünk. Csodás volt ez az érzés ahogy figyelem a velem szemben ülő nőt és a köztünk falatozó kis hercegnőt.
-Kérdezhetek valamit?-csendült fel Stella hangja.
-Persze.-pillantottam felé érdeklődve.
-Ti is féltek a sötéttől? Azért zártátok be a szobátok ajtaját?-nézett rám kíváncsian.
Belegondolva, hogy miért volt zárva az ajtó, azt nem mondhattam el, hisz gyerek. Megköszörülve a torkom helyezkedtem a székben, ahogy gondolkoztam a válaszon, de Mia megelőzött.
-Én nagyon félek Stella. Azért volt bezárva.
-Te is rosszat álmodtál azért kiabáltál?-szemeim egyből felé kaptam. Láttam, hogy az arca lángba borul, így próbáltam valamit kitalálni, hogy ne legyen kínosabb a helyzet, miszerint hallott minket.
-Egy bogarat látott.
-Bogár?-pattant le a székről Stella.-Meg lett?-nézett rám ijedten.
-Igen meg szívem. Úgyhogy ülj le kérlek.-nyújtottam a kezem felé ahogy lassan visszamászott a székre.
-Most már értem miért sikítottál Mia! Én se szeretem a bogarakat.-Mia egy apró mosolyt küldött felé, majd zavarában lesütve a szemeit folytatta a reggelit. Láttam rajta, hogy nem mer felnézni rám.
Az asztal alatt a combjához érve lágyan megsimítottam a bőrét mire felvillantak rám csillogó szemei.