-Mia!-suttogta halkan a nevem miközben lágyan az arcom puszilgatta.
-Mhhh... szoríts magadhoz.-mocorogtam ahogy próbáltam felébredni.
-Át kellene ülnöd szépségem a székedbe, mert leszállunk.
-De nem akarlak elengedni.-szorítottam magamhoz.
-Mhhh.. de erős vagy.-mosolyodott el halványan.
-Nem fáj?
-Nem! Nagyon jól esik az ölelésed.
-Finom illatod van.-fúrtam a nyakához az arcom.
-Tetszik?
-Ühüm.
-Nekem is a tiéd. Nagyon szeretem.-cirógatta a hajam lágyan.
-Hova jöttünk Andy?-igazgattam az ingjét.
-Ha leszálltunk megtudod.-puszilta meg a homlokom.-De ülj át, mert tényleg idő van. Látod a lámpa is ég.-intett a fejünk felé.
-De messze leszek tőled.-emelkedtem fel rajta elszomorodva.
-Ha leszálltunk visszabújsz.-simította meg álmos arcom mire én elbotorkáltam a helyemig és becsatoltam magam. Nem tudom miért, de nem akartam Andytől távol lenni. Kicsit kezd már gyerekes lenni a viselkedésem, de hozzá akartam bújni. A közelében akartam lenni amennyire csak tudtam, mert mellette biztonságban éreztem magam. Most is bebizonyította hogy bízhatok benne, hisz élek és virulok. Ő végig vigyázott rám és nem esett bajom.-Min gondolkozol gyönyörűm.-simította meg a térdem miközben a gép lassan ereszkedni kezdett.
-Hogy hogyan tudtad elérni azt nálam, hogy megbízzak benned. Mert nem tudom mit csinálsz de azt tökéletesen!-néztem a szemeit szüntelenül.
-Köszönöm a bizalmad.-remegtek meg a pillái.-És a mosolyod amit most is látok ott bujkálni az ajkaidon.-elpirulva lesütöttem a szemeim, de újra felcsendült a hangja.-Ne nézz el ha zavarban vagy. Édes vagy mikor kipirul az arcod.
-Ne mondj ilyeneket Andy!-nevettem fel zavaromban és takartam el a szemeim.
-Nézz rám Mia. Nézd a szemeim.-felpillantva csak kiharcolt hogy még ha zavarba is vagyok a szemeit figyeljem.-Gyönyörű szemeid vannak!
-Andy!-remegett meg a hangom.
-Szép vagy!
-Andy!-nevetgéltem halkan.
-Szeretem hallani ahogy nevetsz. Boldogsággal tölt el.
-Sírni fogok ha folytatod!-homályosodott el a szemem.
-Ne sírj kérlek! Hisz minden rendben van!
-Épp ezért! Jó érzés Andy!-pillái megremegtek ahogy figyelt.
-Boldogság van odabent.-intett a mellkasomra így ahogy lepillantottam magamra egy nagy sós könnycsepp gördült le az arcomon a felsőmre.
-Igen.-remegett meg a hangom ahogy felnéztem rá.
-Nekem is idebent, ha veled vagyok.-tette a szívére a kezét.
-Had bújjak hozzád!-csuklott el a hangom.
-Mindjárt.-mosolyodott el boldogan Andy.
-Nincs mindjárt!-kapkodtam levegőért mire landolt a gép és egyből ki is aludt a felettünk lévő fény. Én ahogy tudtam csatoltam is ki magam és Andy nyaka köré fonva a karjaim bújtam hozzá.
-Mhhh... Mia.-fúrta a nyakamba az arcát.
-Ne engedj el! Jó?
-Nem foglak!-puszilta meg a vállam gyengéden.
-Össze kötözöm magunkat és..és...
-Nem foglak elengedni. -fogta meg az állam.-Nem akarlak elengedni!
-Bebújhatok az inged alá?
-Inkább a szálláson a takaró alá bújj.-vigyorodott el, majd a kezem után nyúlva megindultunk a gép kijárata felé.
Szorosan a nyomában voltam. Le se tudott vakarni magáról, mert jelenleg csak ő volt az egyetlen biztos pont.
Andy pár szót beszélt az alkalmazottakkal eddig én a hátán az inget piszkálgattam. Nem tudtam nem hozzá érni. Fogdosni akartam őt!
Lejjebb csúsztatva a kezem az övét kezdtem piszkálni, majd ahogy lejjebb tévedt volna a fenekére, hátra nyúlt és megfogta a kezem.
-Khm... szóval minden készen áll igaz?
-Igen Mr. Barber.-bólintott egy pasi aki Andyvel szemben állt.
-Remek.-fordult meg, de a kezem nem engedte el.-Menj szépen előre.
-És te?-néztem fel a szemeibe.
-Mögötted leszek.-egy nagyot sóhajtva léptem le az első lépcsőfokon mikor megcsapott a langyos meleg levegő. Szemeim felkapva a torkomon akadt a hang ahogy az óceán kéklő vizére terelődött a tekintetem.
-Andy!-nyögtem ki a nevét mire az arcomhoz bújt.
-Csak előre!-súgta mosolyogva.
-Hol... hol vagyunk?
-Olaszország.
-Istenem!-kezdtem kapkodni a levegőt ahogy remegő kezeim az ajkam elé emeltem.
-Menj szépen, még szerintem meleg a víz ha le akarunk menni a partra.
-Istenem!-fordultam meg vele szembe. A szívem ezerrel vert a boldogságtól. Andy derekát átölelve bújtam hozzá mire ő halkan elnevette magát.
-Tetszik szépségem?-cirógatta a hajam lágyan. Én nem találtam a szavakat. Csak bólogattam, nem tudtam mit mondjak mert egy lélegzetelállító helyre hozott. -Hé.. szavak kislány! Mond ki hogy tudjam tetszik-e.-nyúlt az állam alá és emelte fel a fejem.
-Igen!-remegtek meg az ajkaim.-Nagyon Andy!
-Randizol itt velem ez alatt a pár nap alatt szépségem?
-Igen!-mosolyodtam el boldogan mire ő az ajkaim után hajolva lágyan megcsókolt. A gyomromban pillangók ezrei keltek életre így szorítottam Andy derekán.
-Menjünk akkor. Remélem a szállás is ugyan ennyire fog tetszeni.-cirógatta lágyan az arcom mire én a gép mellett lévő kocsihoz rohantam. Andy jóízűen nevetett ahogy én mint egy gyerek boldogan futok és nyitom ki a kocsi ajtaját.
Mellém ülve egyből a gázra is taposott, de én nem tudtam megülni a fenekemen. Folyamatosan ficeregtem a székben miközben néztem a pálmafákat és a luxus villákat az út mentén. -Vegyél levegőt is.
-Ez... ez nem létezik Andy! Ez egy álom?-kapkodtam a szemeim. Nem tudtam felfogni amit látok.
-Nem álom, ez a valóság Mia.-cirógatta meg az arcom.
-Nem... nem tudom felfogni.-remegtek meg az ajkaim.
-Hé! Nézz rám!-érintette meg az állam gyengéden.
-Andy! Nem ... nem tudom elhinni ami történik!-kapkodtam a levegőt.
-Hát pedig el kell hinned.-vigyorodott el ahogy leparkolt az egyik villa előtt.-Nézd meg milyen ágyba fogod álomra hajtani a fejed.-biccentett a ház irányába így én egyből oda kaptam a fejem.
-Istenem Andy..-csuklott el a hangom.
-Gyere kislány. Nézd meg az ágyad.-húzott ki a kocsiból. Én remegő lábakkal sétáltam utána, majd ahogy beléptem ismét csak a sírás kerülgetett és a levegőhiány. Egyszerűen maga a csoda volt ez a hely. Nem tudtam megszólalni ahogy lépkedtem a házban. Andy csak figyelt karba tett kézzel, majd ahogy rá terelődött a szemem egyből megindult felém.-Hé! Nem sírunk!-simította a kezeit az arcomra mire én a mellkasába fúrtam magam.
-Ez... ez nem lehet valódi!
-De az! Itt vagy velem! Ezen a csodás helyen távol a gondoktól. Itt minden csak a boldogságról szól Mia!-suttogta halkan mire a remegő kezeim az arcomon pihenő kezeire simultak.-Itt csak mosolygunk kislány! Nem pityergünk.-puszilgatta finoman az arcomról a sós cseppeket.
-Pillangókat adsz nekem Andy Barber!-suttogtam alig hallhatóan.
YOU ARE READING
Chain to yourself Mr. Barber
RomanceFélni az ismeretlentől, az új dolgoktól... Rettegek megbízni bárkiben is, de valaki hosszas küzdelmek árán mégis eléri azt, hogy csak rá számíthassak. Magához láncolta a szívem és nem engedi.