Chain to yourself Mr. Barber

89. Teszt

•Mia Grant•

Hason fekve a párnán pihenő kezem bámulom ahogy a rajta lévő csillogó ékszeren a nap fénye megtörik. Álomszép egy gyűrű és tökéletes a mérete. Még mindig nem tudom elhinni, hogy ez a valóság, de mikor egy erős kar közelebb húz, egyből kizökkenek.
-Jó reggelt.-dörmögi mély hangján a nyakamhoz bújva.
-Szia Andy.-suttogom mosolyogva a párnába.
-Ugye jól vagy?-simítja végig a hátam, majd a csípőm lágyan megszorítja.-Nincs fájdalmad?
-N...-egy pillanatra ledermedek ahogy megmozdultam.-Basszameg!-lököm le magamról a takarót és rohanok ki a fürdőbe.
-Mia! -hallom hogy szólongat, de most ennél volt fontosabb dolgom. A wc-t átölelve öklendezve kapaszkodok a peremébe. -Kicsim!-ront be utánam, majd egyből mögém sietve a hajam elsimítja az arcomból.
-Faszom.-nyöszörgök fáradtan.
-Sshhh... semmi baj.-cirógatja a bőröm lágyan.
-N...nem tudom miért....-értetlenkedek a történteken, de gondolkozni nem tudtam. Hangom remegett így csak suttogva tudtam beszélni.
-Lehet a vacsora? Vagy valami vírus.-simogat finoman.
-Hhhh... remek.-próbálok feltápászkodni a wc-től, de Andy karjai körém fonódtak.
-De az is lehet hogy más miatt.-suttogja halkan a vállamhoz bújva. A testem megremegett ahogy felfogtam mire is gondol. Felé kapva a fejem a szemei egyből az enyémekbe villantak.
-Szerinted mi... mi lehet?-remegett meg a hangom.
-Hhh... nem tudom. Nem vagyok orvos, de ha gondolod elmehetek venni neked tesztet.-nyelt egy nagyot.
-Szerinted az lehet?-a szívem ezerrel vert. Majdhogynem kiszakad a helyéről annyira.
-Nem tudom, de mivel sose védekeztünk....-hallgatott el egy pillanatra.-Lehetséges.-szemei máshogy csillogtak mint eddig. Látszott, hogy ő is izgul.
-Hhh....elmegyek akkor venni.-töröltem meg a szám, majd a mosdóhoz lépve megmostam az arcom.
-Megyek veled. Ne idegeskedj.-simította végig a hátam. Kezeim remegtek ezt pedig ő is látta. Teljesen kétségbe voltam esve, de nem tudom miért, hisz szeretnénk a kicsit. Andy is és én is.

A drogéria parkolójába megállva ahogy behúzta a kéziféket én egyből pattantam is ki a kocsiból. Andy a nyomomban volt végig, majd ahogy a boltba beértem egyből megtorpantam.-Mi a baj?-súgta halkan.
-Látod azokat ott.-remegett meg a hangom ahogy a baba részleg néz velem szembe.
-Látom. Közelebb menjünk?-érintette meg a derekam így remegő léptekkel közelebb sétáltam. Teljes érzelmi hullámvasút ez a mai nap nekem.
A kis cumis üvegeket figyeltem, majd a mellette lévő baba játékokat. Szemeim egyből könnyesek lettek ahogy néztem ezeket a dolgokat. Nem tudom mi van velem, de nem kezdhetek el bőgni a bolt közepén.-Hé! Szívem!-húzta odébb a hajam a vállamról.
-Annyira cukik.-suttogtam alig hallhatóan.
-Bizony. Nagyon cukik. De nálad semmi se édesebb.-cirógatta lágyan az arcom.
-Mi lesz ha...-néztem fel rá mire ő elmosolyodott.
-Hatalmas lesz a boldogságunk. Nem kell félned semmitől, mert végig melletted leszek.
-Én... én jó anyuka leszek?-szipogtam halkan miközben a szemeim törölgettem.
-A legcsodásabb anyuka!
-Hhh... te pedig csodás apuka.-nyeltem egy nagyot, mire ő körém fonva a karjait, magához húzott.
-Nyugodj meg kérlek. Ne pityeregj, mert semmi baj nincs. Az ég világon semmi! Minden rendben van édesem.-súgta halkan a fülemhez bújva. Hangja lágy volt. Karjai alatt széles hátára simítottam a kezeim és a mellkasába fúrtam az arcom.-Vegyük meg a tesztet. Otthon pedig megcsináljuk.
-Jó.-motyogtam halkan.
Andy a kezem után nyúlva húzott maga után. A sorok közt sétálva meg is találtuk amit kerestünk így egyből mentünk is a kasszához.
A kocsiba ülve már haza fele tartva a kezemben lévő tesztnek a dobozát forgatom. Andy néha felém pillant, de látja rajtam hogy izgulok és fejben teljesen máshol járok.
-Minden rendben van kincsem. Bármi is lesz, semmi baj nincs.-fogta meg a kezem ami jég hideg volt.
-És ha nem vagyok az?-vékonyodott el a hangom ahogy felnéztem rá.
-Akkor még jobban beleadunk mindent. Nem adjuk fel! Én nem fogom!-simogatta hüvelykujjával a kézfejem.
-Szeretném veled ezt Andy.-kezdtem kapkodni a levegőt.
-Én is bogaram. Nagyon szeretném! Ha arra kérsz már ma oltár elé viszlek...
-Ma?-kerekedtek ki a szemeim.
-Ma szeretnéd?-villantak felém kékjei.
-Ruhám sincs!
-Elintézek bármit, csak mond. Egyből cselekszem.
-Elsőnek nézzük meg, hogy ez mit ír.-nyeltem egy nagyot ahogy a tesztet figyeltem.
-Rendben. Elsőnek az és majd utána a többi.-húzta az ajkaihoz a kezem amit eddig fogott, majd lágyan megcsókolta.
A ház előtt leparkolva, kéz a kézben sétáltunk az ajtóig, amit Andy ahogy kinyitott, maga elé engedett.-Menjek veled?-simította meg a hajam.
-Hhh... megcsinálom, csak....csak maradj az ajtónál.-néztem fel rá megszeppenve.
-Nem lesz semmi baj. Veled vagyok! Melletted vagyok mindenben!-simogatta az arcom finoman.
-Izgulok.-harapdáltam a szám szélét.
-Hhhh... én is egy picit, de ne harapdáld az ajkad.-simította alsó ajkamra hüvelykujját.
-Mennyire izgulsz?-gyűrögettem a pólójának az alját.
-Ilyen picit.-mutatta fel a kezét.
-Én nagyon.-dőltem a mellkasának.
-Nem kell, mert bárhogy is lesz... megoldunk mindent. Nem szabad elkeseredni, ha azt is mutatja, hogy most nincs még itt a kicsi. Ahogy mondtam én mindent beleadok! Szeretném, hogy velünk legyen ez a kis csöppség.-simította meg a hasam. Testem megremegett ahogy a hasamhoz ért. Egy furcsa érzés kerített hatalmába ettől a cselekedetétől. Ez az érzés jó volt. Nagyon is jó! Felpillantva a szemeibe egy bátorító mosolyt küldött felém amitől a pilláim megremegtek ahogy tökéletes mosolyát figyeltem.-Menj be a fürdőbe. Én itt leszek. Nem tágítok az ajtó mellől.-cirógatta lágyan az arcom.
-Szeretlek.-suttogtam alig hallhatóan.
-Szeretlek kincsem.-puszilgatta finoman a szám,mire egy apró mosoly kúszott az ajkaimra. Egy mély levegőt véve elhúzódtam tőle és bementem a fürdőbe.
Remegett a kezem ahogy bontottam ki a tesztet. Sose voltam ennyire ideges mint most. -Itt vagyok édes!-hallottam meg a hangját a csukott ajtó mögül miközben a tesztet a mosdó pultra tettem.
-Ne is mozdulj!
-Nem mozdulok! Ezt ígértem!
-Hhhh... elhányom magam Andy!-tettem csípőre a kezem ahogy szuggeráltam a kijelzőt.
-Nyugi! Minden rendben van édesem.
-Mit csinálsz?-néztem az ajtóra az ujjaim tördelve.
-Támaszkodok az ajtónál.
-Neked is gyorsan ver a szíved?
-Ha hallom a hangod, akkor mindig.-hallom ,hogy mosolyog.
Percekig csend telepedett ránk. Nem tudtam nem a tesztet figyelni, hogy mikor jelzi ki az eredményt, mire Andy megtörte a csendet.-Szívem?
-Hhh... nem tudom. Letelt az idő, de...
-Beengedsz?-nyúlt a kilincsért, de mivel nem mondtam semmit, benyitott. -Lássuk.-sétált mellém és húzott magához a derekamnál fogva. Mind a ketten a pulton heverő papírt tanulmányoztuk, majd a tesztet, de én éreztem, hogy mit jelent az amit kiír. Elkeseredve Andy mellkasába fúrtam az arcom így ő körém fonta a karjait.-Shhhh... nem adjuk fel! Lehet csak rossz a teszt!
-Nincs baba.-motyogtam alig hallhatóan.
-Veszünk még tesztet! Nem adjuk fel, mert te is Barber vagy.-fogta kezei közé az arcom.
-Még nem.-csuklott el a hangom.
-De igen, hisz itt van az ujjadon a gyűrű.-puszilgatta finoman az arcom, de én összetörtem.