Chain to yourself Mr. Barber

6. Asszisztens

Ahogy beszél egyszerűen nem tudok arra figyelni amit mond, mert csak az motoszkál a fejemben, hogy ez a pasi hogy lehet facér? Akkor mi volt az a gyerek vele? Vagy csak találta? Nem értem!
-Minden rendben?
-Én nem.. nem értem.-ingattam a fejem magam elé meredve.
-Micsodát?
-Magának...-néztem fel rá, de inamba szállt a bátorságom.
-Igen?
-Mindegy.-ráztam meg a fejem.
-Fejezze be nyugodtan.
-Nem beszélünk magánéleti dolgokról így ... így nem lényeges.-nyeltem egy nagyot.
-Hhh... hol akadt meg? Annál hogy nincs párom?-én csak a számat piszkálgattam idegesen, mert még én mondtam hogy ilyen témába ne menjünk bele még is én kérdeztem bele. Tiszta hülye vagyok basszameg!-Hm? Akkor ott akadt meg a dolog. -dőlt előrébb és a térdeire könyökölt ahogy figyelt.-Nem hazudtam. Nincs senkim. Ez olyan meglepő?
-Hát hogy őszinte legyek... igen!-nyeltem egy nagyot mire elmosolyodott.
-Hhh... hát pedig ez van.-köszörülte meg a torkát.
-Sajnálom.-sütöttem le a szemeim.
-Nem kell. Egyáltalán.-pillantott fel rám így egy pillanatra a tüdőmben rekedt a levegő.- Jobb így.
-Osztom ezt a meglátást.-bólintottam mire oldalra döntötte a fejét kérdőn.
-Önnek sincs... mármint... ezt így bunkóság megkérdezzem...-próbálta javítani magát, de a szavába vágtam.
-Nincs és nem is lesz. Úgyhogy térjünk át amiért itt vagyunk.
-Ilyet ne mondjon. Miért ne lenne?-szemeim felvillantak rá majd egy mély levegőt véve az előtte heverő papírokra mutattam. Nem akartam bővebben belemenni ebbe a témába.
-Szóval azok..
-Most ... hhhh tudom hogy nem... nem akart erről beszélni, de még is itt lyukadtunk ki.
-Én hoztam fel a témát, de már megbántam.
-Ne bánjon semmit! Az ég világon. Bármi is történik az okkal van úgy.
-Biztos. De most okkal vagyunk itt azok miatt.-böktem a papírok felé.
-Ez csak egy projekt.
-Miért pont én? Miért én vagyok a megfelelő ember erre a feladatra?
-Az édesapja ajánlotta önt. Ő száz százalékig biztos abban hogy tökéletes választás lenne erre a feladatra.
-Mi a feladat?
-Az asszisztensemnek lenni.-ahogy ezt kimondta a lábam önkéntelenül is megmozdult így az asztalt meglöktem véletlen.
-Mennyi időm lenne ezt átgondolni?
-Amennyit szeretne.
-Mik az elvárások?
-A kezem alá dolgozni.-pillantott fel rám. -Odaadom a papírokat, hogy át tudja olvasni. Nem kell elsietni semmit, de kérem mindenképp jelezzen vissza, bármi is legyen a döntése.-nem kicsit lepett meg a kérés. Eddig azon imádkoztam ne legyen a főnököm, most meg gondolom közvetlen mellette kellene lennem. Travisnél csak jobb lehet ott a légkör, de mi van ha nem. Mi van ha most csak adja a jó fiút aztán közben baromira nem ilyen.-Mia! Nem kell most azonnal választ adjon. Gondolkozzon otthon. Nem fogok megharagudni ha nemet is mond. Ez csak egy ajánlat.
-Hova kellene mennem? El kell költözzek vagy...
-New Yorkban él igaz?
-Igen!
-Akkor nem kell sehova költözzön.
-Hhh...átgondolom.-nyeltem egy nagyot, de reszkettem.
-Semmi nem történik ha nemet mond. De tudom mikre képes és azt is tudom, hogy Travis baromira elnyomja ezeket a képességeit. Nálam kibontakozhat. Nem kell rettegjen semmitől se. Én nem fogom leordítani a fejét mert nem ilyen vagyok. Ha valaki valamit el is ront elbeszélgetek vele, de nem kiabálok.
-Még át szeretném gondolni.-nézegettem a kezemben lévő papírokat.
-Persze! Természetes. Nem is akarom hogy azt gondolja hogy fényezem magam. Akár arról is lehet szó, hogy átjön pár próba napra és csak utána hoz döntést. -ahogy figyeli az arcom csak azt látom, hogy arra vár bárcsak igent mondok. Hogy miért gondolom ezt? Halvány fingom sincs. Talán elég volt abból, hogy Travis mellett olyan érzés dolgozni mintha a poklok poklát járnám meg minden nap. Nem jó érzés gyomorgörccsel menni minden nap munkába. Az meg pláne nem segít az így is labilis idegrendszeremen, hogy folyamatosan figyelnek és lebasznak minden egyes tettemért.
-Ha belemennék ebbe a próba napba. Akkor az mikor lenne, meg hogy lenne beadva a mostani főnökömnél?
-Kérjen két nap szabadságot. Nálam majd lecsúsztatja.-hát ez egy ici-picit félreérthető így sűrűn pislogva kipillantottam az ablakon.
-Travis ki fog akadni ha őt megkerülve megy ez a dolog.
-Ezen egy percig se aggódjon. Ha úgy dönt, hogy szeretné ezt az ajánlatot, akkor amint alá írja a papírokat az én kezem alatt lesz. Nem fog tudni semmit tenni.-faszért mond ilyet?!A keze alatt, meg majd lecsúsztatom. Picsába abba hogy vizuális típus vagyok.
-Meg... megbocsát egy pillanatra?-kérdeztem levegőért kapkodva.
-Persze, de ugye nincs baj?-készen állt hogy felpattanjon a helyéről, de én csak megrázva a fejem a mosdó felé siettem.
A csapnál megállva a csuklómra engedtem egy kis hideg vizet mert éreztem kezdek szétesni. Percekig a pultnál támaszkodtam, majd Andy hangja csendült fel. Most hallucinálok? -Mia!-hallottam meg újra a hangját.
-I..igen?
-Húsz perce bent van! Biztos minden rendben?
-Én.. én.. igen azt hiszem.
-Bemenjek?-ez bejönne a női mosdóba? Mi a...-Mia! Mondja mit csináljak hogy segítsek!-ez itt rám is töri az ajtót? Csak szédülök, semmi bajom nincs, de ezt a kint álló férfi nem így gondolja.-Bemehetek?
-A női mosdóba?
-Pont nem érdekel! Ha nem jön ki én be...-nem tudta befejezni mert kinyitottam az ajtót. Szemei végig mértek majd az enyémeken állapodtak meg.
-Jól.. jól vagyok. Azt hiszem. -nyeltem egyet.
-Segítek. Kapaszkodjon belém. -nyújtotta a karját.
-De .. de nem... nem kell. Csak lehet meleg van itt és az... az a baj. Nem tudom.
-Akkor kimegyünk. Miért nem szól? -terelt vissza az asztalunkhoz és a cuccait össze szedve kikapta a kezemből a táskám. -Bújjon bele a kabátjába én hozok mindent.
-De nem..
-Kérem. -kapta a szemeit az enyémekbe.
-Hhh... de a táskám tudom hozni.-nyúltam volna utána, de nem engedte.
-Vegye fel a kabátot, mással ne foglalkozzon.-segítette rám a hosszú télikabátot, majd ő is a sajátját magára kapva a kijárat felé terelt.
-Kifizetném a ..
-Nem fizeti ki! Én már intéztem.
-De...
-Menjen kérem.-nyitotta ki az ajtót így ahogy kiléptem egyből megcsapott a hideg szellő. Mély levegőket véve próbáltam észhez térni, de az se segített, hogy a mellettem lévő pasi a derekamnál fogva közelebb húz, hogy megtartson.-Mély levegő és kapaszkodjon belém!
-De jól.. jól vagyok.
-Látom! A karjaimban fog össze esni.-húzott közelebb így a mellkasának préselődtem.
-Hhh... sajnálom.
-Ne sajnáljon semmit! Mély levegőt vegyen és a hangomra figyeljen. Rendben?-hajolt le hozzám mire én halványan bólintottam. -Minden rendben van. Semmi baj nincs, csak.. csak meleg volt bent. De itt most jó idő van.
-Mhmm..-szorítottam össze a szemeim.
-Kapaszkodjon belém nyugodtan.
-Hhh... nem.. nem lehetne odébb menni? Csak hogy ne itt a kávézó ajtajában szenvedjek?-pillantottam oldalra.
-Bármit lehet. Amit mond úgy lesz. Hova menjünk?
-A kocsi.. a kocsihoz.
-Üljünk be?-pillantott le rám, de én nem válaszoltam.-Mia? Üljünk be a kocsiba?-húzott finoman közelebb így én bágyadtan a mellkasának dőltem. Nem tudom mitől van most ez, de borzasztó gáz hogy a jövendőbeli főnököm mellkasának dőlve szenvedek.
-Mhm..-bólintottam halványan ismét.
-Rendben. Akkor jöjjön. -húzott finoman a kocsi felé, majd ő elsőnek besegített engem és csak ezt követően pakolt be minden cuccunkat a hátsó ülésre. Kifújva a levegőt próbáltam összekaparni magam, ami itt a levegőn már sokkal jobban sikerült mint bent a nyolcvan fokban.-Itt is vagyok. Hoztam vizet is. Igya meg nyugodtan. Az ajtót becsukom és leengedem az ablakot.-kapkodott előttem.
-Nem halok meg. Jobb már.-pillantottam felé, de ő meg se hallotta.
-Hátrébb döntsem az ülést?
-Nem kell.-döntöttem oldalra a fejem ahogy bágyadtan néztem a kezemben szorongatott vizes palackot.
-Hhh... mondja hogy nem a hallottaktól lett rosszul.
-Meleg volt. Az volt a baj.-pillantottam fel rá, de amit láttam az még engem is megdöbbentett. Aggódó szemekkel találtam szemben magam.