Chain to yourself Mr. Barber

55. Barátság extrákkal?

A napok csak teltek, Andy pedig cseppet se változott. Minden egyes telefon csörrenésre vagy e-mailre egyből felkapja a fejét és minél hamarabb iktatja is ahogy elolvasta. Így baromira nem lesz könnyű rájönnöm mi lehet a háttérben.
Mikor velem van mindig próbál a legközelebb bújni vagy hozzám érni valamilyen módon, de csak azt sugallja a közelsége, hogy valami nincs rendben.
Itt az irodába se volt ez másképp, nem csak otthon. Folyamatosan a gép előtt ült, fel se kelve mellőle. Régebben mindig éreztem hogy rajtam tartja a szemét, bármit is csináltam, vagy a gép felett kipillantva hosszas szemezésekbe kezdtünk, amit mindig is imádtam. Felnézve a monitor mögül csak azt látom, hogy vagy kijelzőt vagy a telefonját figyeli.
Csalódottan néztem vissza az előttem heverő papírokra, de ahogy lesütöttem a szemem egyből a hó fehér papíron landoltak a sós cseppek.
Felpattanva a helyemről a fürdőbe siettem, hogy megmossam az arcom, de ahogy a tükörben megláttam magam, összetörtem. A csapot megnyitva engedtem a vizet és sírtam halkan, csak hogy ne hallja.
Sajgott a szívem mert úgy érzem eltávolodtunk egymástól, ezt pedig nagyon nem akartam ettől a kapcsolattól.
-Mia?-csendült fel mély hangja mire felkaptam a szemeim a tükörbe. Ő az ajtóban állt, majd szemei megakadtak az enyémeken.-Mi... mi a baj!-lépett beljebb, de én hátráltam.
-S..semmi.
-Miért sírsz? Hm?-érintette meg az állam, de én elfordítottam a fejem.
-N..nem vagyok jól.-sütöttem le a szemeim. Hazudtam, de mégsem. Nem voltam jól mert fájt a szívem.
-Rosszul vagy?
-I..igen, úgyhogy kérlek menj ki.-léptem odébb, de utánam jött.
-Nem megyek! Mond ,mit érzel?-hogy mit érzek? Azt hogy nem szeretsz!
-Menj ki Andy!-fordultam vissza a mosdóhoz, de a karom után nyúlt.
-Mond kérlek, hogy tudjak segíteni!-simította odébb a hajam.
-N..nem tudsz.-szorítottam össze a szemeim. Nem akartam újra sírni így abban reménykedtem, hogy feladja és vissza megy az asztalához, de nem így tett.
-Haza vigyelek?
-N..nem kell.-ráztam meg a fejem.
-Engedd hogy segítsek!-ért a derekamhoz.
-Te se engeded.-sziszegtem a fogaim közt mire a keze megállt.
-H..hogy mondod?-hajolt közelebb, de én elemelkedve a mosdótól odébb léptem.
-Sehogy.-indultam volna ki a fürdőből, de a kezem után kapott.
-Mond újra!
-Andy! Hagyj már a faszomba békén!-emeltem meg a hangom, mert már elegem volt. Ez a kapcsolat se a tökéletes.
-Miért?
-Szerinted ez normális ami most van?-mutogattam kettőnk közt.
-A szerelem? Igen! Normális dolog!
-Bazdmeg! Feltűnt hogy le se szarsz? Kurvára nem figyelsz rám és titkolózol?!
-Mi?-ráncolta a homlokát értetlenül.
-Mond el mi az amit titkolsz vagy fogom magam is kimegyek innen a picsába!
-Mia! Mi.. miről beszélsz? Nem szarlak le! Te vagy a párom!
-Akik megosztják a másikkal az örömüket és a bánatukat! Te nem ezt teszed!-böktem meg a mellkasát.
-Mindenem a tiéd! Miért mondod ezt?
-Mi a faszomat titkolsz Andy!-kiáltottam el magam mire a pillái megremegtek. Kapkodva a levegőt néztem ahogy vívódik mondja-e vagy sem,majd a hosszas hallgatást megelégelve hátat fordítva a táskámért siettem.
-Mia!-jött utánam.-Várj már!
-Nem! Hagyj a picsába! Neked semennyire nem fontos ezek szerint ez az egész kapcsolat. Bízni kéne a másikban, de te napok óta csak magadba fordulsz és észre se veszed azt hogy én itt lennék neked akivel megoszthatod ami bánt. De nem! Rejtegeted a mobilod, ugyan miért? Nő van a dologba Andy?
-Mia kérlek halkabban.-sütötte le a szemeit.
-Faszomat ebbe Andy!
-Mit akarsz mit mondjak!-emelte meg a hangját ő is.
-Az igazat basszameg!-kiáltottam az arcába.
-Én ettől meg akartalak kímélni Mia!-kapkodta a szemeit az enyémek közt.
-Mitől?-néztem én is a szemeit, de nem tudtam mire figyeljek. Az ezerrel dobogó szívemre ami majdhogynem kiszakad a helyéről, vagy a remegő lábaimra amin alig tudok megállni.
-Az exemtől.-nyelt egy nagyot ahogy lehajtotta a fejét. Engem mintha villámcsapás ért volna. Lebénult a testem ettől az egy szótól. -Hhh... Mia... én..
-Ne folytasd! -emeltem fel a kezem hogy leintsem.
-De kérlek...
-Nem! Nem akarlak megbántani így most én elmegyek.
-Ne menj! Kérlek!-nyúlt a kezem után.-Valahonnan megtudta a számom és zaklat, de nekem nem kell! Nem akarom őt!
-Ha nem akarod miért nem tiltottad le! Volt rá jó pár napod. Helyesbítve, ez egy hete megy így Andy! Ha nem akarnád akkor már rég tiltottad volna, de nem tetted.-vettem a vállamra a táskám és indultam meg a kijárat felé.
-Mia! Beszéljük meg!-szólt utánam, de én nem álltam meg. A férfi akit szerettem, magam mögött hagytam és menekültem haza a lakásomba. Nem érdekelt, hogy kirúg azért mert hamarabb jöttem el bentről. Semmi nem érdekelt jelen pillanatban, csak az hogy ne érezzem magamon keze érintését, a bőrömön a parfümje illatát, vagy forró és szenvedélyes csókjait. Nem akartam rá gondolni, de semmi más nem volt a fejemben csak Ő! Mindenről Andy jutott eszembe. Akár merre néztem ahogy menekültem az irodából, csak ő villant be a fejembe.
Miért csináltad ezt Andy? Azt hittem szeretsz? Vagy azt a nőt akarja újra feleségül venni azért volt ilyen fura a házassággal kapcsolatban is?
Lehet régebb óta képbe van az a nő csak annyira elvakított az iránta érzett szerelem, hogy fel se tűnt? Mi van ha ők titokban találkozgattak is?
Annyira gyorsan szedtem a lábaim hazáig, hogy már az utolsó métereken rohantam. A levegőt kapkodva nyomkodtam a lift hívó gombját. Otthon akartam már lenni. Azt akartam hogy biztonság vegyen körül. Ezt eddig Andy mellett találtam meg, de most ez mint a bárányfelhő az égen, szertefoszlott.
Az ajtómon bezuhanva fordítottam el a kulcsot a zárban és rogytam le a földre.
Üres voltam és kimerült. A szívem darabjaira hullott, mivel abban akiben bíztam ő nem bízott meg bennem. Nem tekintett rám a párjaként csak holmi játéknak. Mondhatni barátság extrákkal. Szerintem ő így gondolta ezt a "kapcsolatot".
Többet nem hiszem hogy beleképzelt volna, ellentétben velem. Én fülig beleszerettem és odaadtam neki a szívem, de ő neki nem kellettem. Neki se.
Ő is eldobott magától így ismét csak magamra számíthattam és senki másra.
Pedig én naívan azt hittem, hogy majd ő lesz az IGAZI!
Hát kurvára rábasztál Mia! Ismételten!