Rendbontás

XXXIII. Eve

Eve Hampton

Végigfutott a gerincemen a hideg, mikor megéreztem közvetlenül a hátam mögött Raident.

Muszáj volt a számon venni a levegőt az orrom helyett, mert féltem, hogy ott helyben elájulok a vágytól. Hideg ujjak találták meg a szétcipzárolt kabátom alatt a derekamat, de azoknak érintése annyira perzselt, hogy a garbómon keresztül is éreztem a forróságot. Biztos voltam benne, hogy a mögöttem álló fiú hall mindent, ami a testemben játszódik le – a vér áramlatát az ereimben, az egekbe szökött pulzusomat és kiéhezett légzésemet.

– Izgulsz? – suttogta Raiden a nyakamnál, ahogyan rámarkolt az oldalamra és közelebb lépett hozzám. Nekem nyomta a csípőjét, a farmerjában dudorodó merevedése elhalt sóhajra késztetett. Nem tudtam válaszolni a kérdésére, sőt akkor már magára a kérdésre is alig emlékeztem, mikor végig húzta az ajkait a fülcimpámon. Tüzelt az egész testem Raiden minden egyes megmozdulására. – Nem kell izgulni, Eve. Nem történik semmi olyan, amit nem szeretnél.

Raiden a vállamra seperte a hajam, hogy jobban hozzáférhessen a nyakamhoz, majd nyálas puszikkal árasztott el. Nem bírtam nyitva tartani a szemeimet az élvezettől – egyszerűen nem értettem, hogy mégis milyen varázserővel bír ez az ember, amivel ilyen intenzív válaszokra kényszeríti a testemet. Kezét a derekamról a hasamra vezette, apró körkörös mozdulatokkal növelte bennem a vágyat, majd ujjai közé préselte a garbómat és lassú, de határozott mozdulatokkal kihúzta azt a farmeromból. Ahogyan tenyere a felsőm alá férkőzött és meztelen bőrömhöz ért, hosszasan beszívtam a levegőt és mellkasára dőlve fújtam ki. Abban a percben úgy éreztem, hogy csak ő fog, csak miatta nem esek össze a lábai elé. Csak álltam a kezei között és hagytam, hogy úgy érintsen meg, ahogy csak szeretne.

– Baszki, Eve – zihálta halkan Raiden. – Kurvára szexi, hogy minden érintésemre így reagál a tested.

Összerezzentem a szavaira, és biztos vagyok benne, hogy ő is érezte.

Mellettem lógó kezeim a farmerjába kapaszkodtak, mikor az ujjai egy igen ügyes mozdulattal széteresztették a nadrágom gombját. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem féltem a következő történésektől, de még nagyobb hazugság lenne azt mondani, hogy nem akartam. Már-már kétségbeesetten vártam, hogy Raiden hozzám érjen mindenhol. Epedeztem őérte – nem is tudtam és abban a pillanatban nem is akartam ezt titkolni.

– Raiden... – csúszott ki a számon a neve, ahogyan bugyim korcával kezdett játszadozni. Elhalt megszólalásom alig hallatszott, de Raiden ujjai azon nyomban megálltak.

– Szeretnéd, hogy megálljunk?

– Ne, ne állj meg – gyorsabban vágtam rá kérésemet a kelleténél, gyorsabban és hevesebben. – Ne állj meg, Raiden!

– Kibaszottul nehéz türtőztetnem magam, mikor ilyeneket mondasz – búgta a fiú a fülembe, miközben ujjait újra végig húzta a rajtam lévő fehérnemű szegélyén.

Annyira komótosan tette, hogy egyenesen megőrjített vele. Nem voltam türelmetlen alkat, de abban a percben azt kívántam, bárcsak egy kicsit gyorsabban pörgetné a cselekményeket.

Eltávolodott a bugyimtól, újra a hasamat kezdte piszkálni – fújtattam a mellkasára dőlve, és esküszöm, hallottam egy igen halk ördögi kuncogást tőle. Felfelé indult az ujjaival, a mellem felé. Megcirógatta a szabadon hagyott rést középen, meztelen bőrömet kirázta a hideg selymes ujjaira.

Nem bírtam tovább.

Megfordultam, hogy szembe legyek vele, és úgy hívtam követelőző csókba az ajkait. Még csak meg sem kellett erőltetnie magát, hogy felvegye a ritmust – szerencsére ő is ugyanúgy kívánt engem, ahogyan én kívántam őt. Birtoklóan vezette le nagy tenyerét a fenekemre, én pedig az ajkai közé nyögtem az élvezetre. Hátrafelé kezdett lépkedni, amíg bele nem ült az ajtó mellett lévő fotelbe. Két combomat fogta, ahogy a hasamhoz hajolt; felhúzta a garbómat, és nyálas csókokat lehelt meztelen bőrömre. Ujjai ráérősen vonaglottak a térdhajlatomhoz – értettem a szóból, és lovaglóülésbe helyezkedtem az ölében.