Rendbontás

XXXVI. Eve

Eve Hampton

Önkívületi állapotban ébredtem kedd reggel.

Az ébresztőm előtt kipattant a szemem, és csak a plafont bámultam azon gondolkozva, hogy mégis mi a frászt műveltem én tegnap este Raiden Wolffal. A templomban. Már csak az emlékre is kiráz a hideg; akárhányszor felidézem, hogy milyen volt a keze a hajamban, érezni őt a számban, látni az élvezetet az arcán, libabőrös lesz a testem minden pontja.

Nem tudom, hogy merrefelé megyünk mi ketten. Úszok az izgalomban, mikor vele vagyok, és én sem vagyok teljesen hülye: tudom, hogy ez már régen nem barátság. A barátaimra nem nézek úgy, mint rá, a barátaimat nem kívánom úgy, mint ő. A barátaim felé nem táplálok olyan mély érzéseket, mint felé. Mikor láttam a gyönyört végig suhanni az arcán, és tudatosult bennem, hogy ezt igenis én okoztam neki, úgy éreztem, a kezemben van a világ. Adott valami igen piszkos önbizalmat a látvány, és újra akartam. Telhetetlen voltam Raiden Wolf mellett.

Az egyetlen gond, hogy fogalmam sincs, mit csinálunk. Akartam őt, és tudtam, hogy ő is engem, de azt hiszem, egy picit féltem is. Nem akartam semmi olyanba belebonyolódni, amit nem tudok megnevezni, mégis ezt tettem. Raiden tisztán és érthetően kijelentette nem is olyan régen, hogy ő nem szeret elköteleződni, így csakis magamra vethetek, amiért nem volt elég önerőm megállni. Most pedig már úgy érzem, túl késő. Nem hibáztatom őt, mert sosem ámított – az egyetlen ember, aki felelős azért a galibáért, amibe keveredtem, csakis én magam vagyok.

Tudom, hogy elrontottam. De olyan jó érzés volt.

Már suliban voltam, túl az első órán, mikor írt. A többiek kint voltak a cigilépcsőn, én pedig csak majszoltam a pizzás tekercsemet, de még a rágást is abbahagytam a Raiden effektus miatt.

Raiden Wolf

Szép reggelt, kedves hölgyem

Én

Nagyon jól megy az élet, ha még csak most ébredtél

Raiden Wolf

Elaludtam

Vagyis, ez nem igaz. Felkeltem, mikor lecsörgött az órám, csak álmos voltam

Szóval döntöttem, és kihagytam az első órámat

Én

Sokáig voltál fent?

Raiden Wolf

Aha

Álltam egy ideig a hidegzuhany alatt

Én

Nagyon vicces, haha

Nyugodtan fogd rám a lógásodat

Raiden Wolf

Örömmel

Hogy érzed magad?

Tudtam, hogy miért kérdez Raiden a hogylétem felől. Annyira eszméletlenül... figyelmes. Mikor tegnap hazahozott azon az életveszélyes motorján, érezte, mennyire zavarban vagyok, és a karomat gyengéden megfogva marasztalt engem.

A családi házam mögöttünk robusztusan és csendben állt a sötétségben, de nem féltem, hogy anyáék meglátnak minket. Semmitől nem féltem, mikor Raiden viharszínű szemeinek figyelmét élveztem.

– Eve – szólított meg a fiú, mikor közelebb húzott magához. Lágyan fogta a derekamat, másik kezét pedig az állam alá téve kérlelt, hogy nézzek rá. Szüntelen mosolyogtam rá; nem tudtam nem mosolyogni, mikor őt néztem. – Beszélj hozzám! Minden rendben?